Ez nem jogi kérdés, maximum harmadsorban az. A lényeg, hogy a Heineken nem viheti el szárazon, hogy megsértette az erdélyi magyarokat, végső soron a magyar nemzetet 

– letagadhatatlan indulatokkal a hangjában ekként magyarázta a hét közepén a hvg.hu-nak egy befolyásos kormányzati szereplő, hogy jogászi aggályok ide, vagy oda, a kormány mégis mindenképp áterőlteti a parlamenten a Lex Heinekent.

Hétfőn – ahogy arról beszámoltunk – még úgy állt a dolog, hogy a Fidesz-frakció jogászai annyira vállalhatatlannak találták a Semjén Zsolt és Lázár János jegyezte, amúgy a frakcióval történt egyeztetés nélkül benyújtott javaslatot, hogy jobbnak látták, ha inkább ejtik az egészet. Na persze nem látványosan, visszavonva az indítványt, hiszen az a kudarc kvázi beismerése lenne, hanem csak szépen a feledés homályába engedve, hogy végül ne kerüljön az ülésszak végéig zárószavazásra.

A frakció terveinek kiszivárgása után azonban az indítványt jegyző két miniszter információink szerint erősen összezördült a képviselőcsoportot vezető Kósa Lajossal, a végeredmény pedig az lett, hogy a Fidesz csak azért is beleáll a még a nem jogász képviselők szerint is pancsermunkának számító javaslatba. (A tervezet három legnagyobb jogi-alkotmányossági buktatóját ebben a cikkben írtuk le részletesen.)

Fotó: MTI

A tét – ha eddig nem lett volna egyértelmű – csak a felszínen az, hogy

megvédjen a kormány egy, a mocskos multi által eltaposni kívánt szegény, (nem is olyan) kis, (nem is annyira) magyar székelyföldi manufaktúrát.

Azzal ugyanis, hogy a Heineken „támadását” a kormány szimbolikusan kiterjesztette nemcsak egész Erdély, hanem a komplett határon túli magyarság elleni támadássá, a védelmét pedig az egész magyar nemzet megvédésévé, erősen kilóg a lóláb, hogy a jótettel valójában az egy év múlva begyűjtendő határon túli szavazatokért szállt harcba.

A fent említett kormányzati szereplővel folytatott beszélgetésünkből ugyanakkor nemcsak az derült ki, hogy a Fidesz az elfuserált törvényavaslathoz ragaszkodik majd minden erővel, de az is, hogy nem éri be ennyivel.

Nyílván nem egy fronton fogunk támadni 

– mondta sejtelmesen a „hadjárat” részleteit is ismerő illető, s bár ez utóbbiakat nem volt hajlandó konkretizálni, azt elárulta, hogy több terület szakértői dolgoznak javaslatokon a Heineken további, mondhatni, totális ellehetetlenítésére.

Felrúgták a stratégiai partnerséget, most sajnáljam őket? Majd ha úgy látják, hogy nincs elég profit, maximum eladják a piaci részesedésüket

– sejtette egyúttal a lehetséges irányt is a politikus.

A cél vélhetően nem csak a szavazatok elnyerése lehet, hanem az is, hogy magyar vállalkozók lépjenek be egy sikeresen működő ágazatba. A Heineken ilyen szempontból csak az egyik a három kiszemelt nagy gyártó közül, ám a Csíki Sör ügye ideális ellenséggé tette.

A kormány ugyanakkor nincs könnyű helyzetben, amikor egy céget akar elüldözni az országból. Ez ugyanis még annál is tovább megy, mint amikor általánosságban a multikra támadnak, és hát azokat sem lehetett hosszabb távon a Fidesz–KDNP-koalíció legsikeresebb akcióinak nevezni.

Persze volt már arra példa, hogy sikeresen rajzolt át egy ágazatot a kormányzat. Ilyen volt a cafeteria piaca, ahol elüldözték az étkezési utalványok terén korábban egyeduralkodó három francia céget. Más kérdés, hogy utóbb az Európai Bíróság törvénytelennek ítélte az eszközt, vagyis hogy kedvezményes adózást csak a magyar, államhoz köthető kibocsátónak kínált fel. (Jellemző, hogy a kormány első reakciója akkor az volt, hogy inkább megszünteti az egész rendszert, úgy ahogy van.)

Nem jártak ekkora sikerrel a kiskereskedelemben, pedig 2010 óta több menetben is nekiestek a nagy láncoknak. Először a különadóval (az Európai Bíróság ezt is jogellenesnek ítélte, igaz, közben meg is szűnt az eleve ideiglenes közteher), aztán a vasárnapi zárva tartással (ami egy év után csúfos véget ért), az élelmiszerlánc-felügyeleti díj módosításával (emiatt is eljárást indított Brüsszel), vagy éppen a dohány kiskereskedelmének átalakításával. Ezek többnyire visszaütöttek, és épp azok a kisboltok veszítettek, amelyeket megpróbálták helyzetbe hozni. Most újra próbálkozik az állam a diszkontláncok extra adóztatásával, ám ha a legnagyobb szereplő, a Tesco egyszer úgy dönt, hogy kivonul, az nem ezért lesz.

Az sem könnyíti a helyzetet, hogy amíg a Tesco egyértelműen a piac legnagyobb szereplője, a Heineken egyike a három főszereplőnek. Kellett tehát egy olyan eszköz, ami célzottan a holland céget érinti, így akadtak rá jobb híján a vörös csillagra.

Az abszurdba fulladt próbálkozás után sem állnak le tehát, bár Magyar Gábor ügyvéd nem nagyon lát újabb lehetőséget. Az EU-ban ugyanis minden olyan intézkedés tilos, amely bármilyen módon akadályozza a tagállamok közötti kereskedelmet. Igaz, van egy kivétel – tette hozzá a hvg.hu érdeklődésére: ha nyomós közérdekkel indokolják a fő szabálytól való eltérést. (Az eredeti javaslatban emiatt van benne az a kitétel, hogy a vöröscsillag-tilalom alól felmentést adhatnának - más cégeknek. Fideszes politikusok ezt azzal indokolták, hogy a Heineken csillaga önkényuralmi jelkép, de más cégeké nem).

A nyomos közérdekbe sok minden beletartozhat. Ilyen a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az emberek, az állatok és a növények egészségének védelme is, de például korlátozható az áruk szabad mozgása nemzeti kincsek esetében, vagy ipari és kereskedelmi tulajdon védelmében is. Az önkényuralmi jelképek használata nincs ezek között.

Elképzelhető egy másik kivétel is. Ez alapján meg lehet próbálni olyan körülményeket vagy feltételeket teremteni, amelyek látszólag minden gyártót és forgalmazót érintenek, de mégis jobban sújtják a megcélzott terméket. Ilyen lehet például, hogy megszabják, milyen méretű pohárban lehet kimérni a sört. Ha viszont itt egyértelművé válik a közvetett diszkrimináció, akkor a tiltás megint szembemegy a jogszabályokkal.

Egy másik megoldásnak bizonyára örülnének a kis sörüzemek, ám ismét kérdéses, hogyan lehet célirányosan támadni ezzel a Heinekent. Magyar Gábor szerint például elő lehet írni, hogy hány fajta sört kell tartani egy értékesítési helyen. Ez a fogyasztói érdekek védelmével és a verseny növelésével magyarázható lehet, de nem feltétlenül fognak örülni azok a kereskedők, akik nem engedhetik meg maguknak a fejlesztést. És az is kérdéses, hogy ettől valóban többféle sört fogyasztanak-e majd, hiszen nem biztos, hogy a drágább kézműves termékek mindenhol vevőkre lelnek.

Megtilthatják azt is, hogy a gyártók hűtőt, poharat, sátrat, napernyőt vagy hasonló tárgyakat adjanak a vendéglátóknak – ám ennek sem feltétlenül fognak örülni, hiszen akkor ezeket maguknak kell megvenniük, a pluszköltséget pedig a fogyasztókra terhelhetik. A kis gyártókat hozná helyzetbe az is Magyar Gábor szerint, ha betiltják a kültéri sörreklámot (legalábbis az alkoholos termékekét).

Az is elképzelhető, hogy a kisüzemeknek támogatást nyújtanak. Ez bizonyos tekintetben most is megvan, hiszen ezek a cégek (ettől az évtől 20 ezer hektoliteres kapacitás alatt) fele annyi jövedéki adót kötelesek befizetni, mint a nagyok. A kicsik fejlesztési támogatást is szeretnének, ez főleg uniós forrásból lehet elképzelhető – és leginkább vidéken, hiszen a fejlettebb Közép-Magyarországon már korlátozottan vannak ilyen pénzek. A HVG e heti cikke szerint készülőben van egy olyasfajta szabályozás is, amely megszüntetné azt a jelenlegi gyakorlatot, mely szerint a multik rendszerint kizárólagossági szerződést kötnek az üzletekkel és éttermekkel, a kicsik kárára.

Ezt egyébként egy 2015-ös végzésében GVH is elítélte. A nagy cégek akkor vállalták, hogy két év alatt összesen 20 százalékkal csökkentik a kizárólagos szerződés keretében eladott sör arányát. A kicsik szerint ezt nem teljesítik, és emiatt nem csak a versenyhivatalhoz fordultak a héten, de - mint a hvg.hu korábban megírta - a kormányzatnál is tiltakoztak.

hvg.hu