Diktatúrában születtem, életem cca. első felét diktatúrában éltem le, azt ismerem tehát a legjobban. Mint a radioaktív sugárzás, örökre a csontjaimba ivódott a diktatúra nyelve, stílusa, módszerei. 

És mégiscsak tegnap jöttem rá, miért volt könnyű dolga a kommunistáknak. Most meg ezeknek az újaknak. Egy cikk, egyetlen jelentéktelen, vacak kis írás hozta el a felismerést.

Én magam nem olvasom a kormánysajtót, továbbá hevesen ellenzem, hogy az ellenzéki médiában szót kapjanak a diktatúra emberei. Értelmes vitára ugyanis alkalmatlanok, mivel vagy hazudnak, vagy hazudnak, vagy ha mégsem, akkor meg gyengeelméjűséget színlelnek, elvégre épelméjű ember biztosan nem találja vonzónak a gonoszságot, a becstelenséget és az irracionalitást. 

De tegnap a hírfolyamban elém került egy írás – az egészségügy volt a téma: a szerző a mellékelt fotón látható Dr. Haidekker Bence, az Állami Egészségügyi Ellátóközpont igazgatója, a lap pedig a Magyar Idők. 
Egy fiatalember, ránézésre harminc sincs, aki az egykori pártemberek nyelvét beszéli, mégpedig meghökkentően kiforrott, magas szinten. De hiszen a rendszerváltás körül született! Kitől tanulta? A korai fideszesek tiszta sor – többnyire a családból hozták, sokan közülük maguk is ifjú káderek voltak, nem egy a vezetők közül is KISZ-titkár.

De ő, hogyan? 

Előbb Sándor Máriát szapulja Az a tény, hogy a kórházban fekete ruhát viselt, szerinte „… a súlyos betegek állapotát nyilvánvalóan csak ronthatta a cselekmény, de ez valószínűsíthetően Sándor Máriánál nem volt szempont, amikor ezt elkövette. Ezt a cselekedetet természetesen minden jó érzésű és kultúránkban elfogadott alapvető etikai normákkal rendelkező ember elutasítja.”

A Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetét frissen megalakító Dénes Tamást sértegeti, gúnyolja, majd így összegez: „A két érdekvédő tehát járja az országot, mint Che Guevara annak idején Dél-Amerikát, és szítja a forradalom tüzét, ahol lehetséges.” És persze a liberális média hergeli, félrevezeti az orvosokat, a nővéreket, stb. stb., az egész szöveget mintha csak egy trottyos, öreg, bolsi írta volna, a mellén száz kitüntetéssel.

Megrázó és félelmetes.

Negyedszázad csődje, rosszabb a helyzet, mint az induláskor. Az egykori nagy sikerfilm, az Ördögűző kis Reganja, akiből az ördög beszél – itt meg egy EU-tagállam modern öltözékű, ifjú tisztségviselője.

Eltűnődhetnék most az örök kérdésen, hogy az ember jónak vagy rossznak születik-e, de az biztos, hogy nem születik demokratának. Az nevelés, folyamat, a szabadságnak Magyarországon jó, ha egy maroknyi született híve van, míg a zsarnokság forrásai legalább egy évszázada kiapadhatatlanok.

Ebből táplálkozott Horthy, Kádár és most Orbán. 

És valószínűleg doktor Haidekker is már a születésekor a szabadság és a szabadok ellensége volt.

Vagy csak jól megfizetik érte?

És akkor pénzért demokrata is tudna lenni?

Brucj András