A kormány járvány elleni védekezése (vagy annak elmaradása) tökéletesen beigazolta, hogy azok az ellentmondást nem tűrő módszerek, melyek a normál politikai közéletben eredményre vezettek, egy ilyen kiélezett helyzetben csődöt mondanak. Az pedig, hogy melléfogások tömkelege után se hajlandó még egy finom utalást tenni a kormányzati kommunikáció arra, hogy tévedtek fontos kérdésekben, egészen abszurddá teszi a párbeszédet a hatalom és a polgárok között. Nyilvánvaló, hogy a tévedhetetlenség mítoszának feladása egy évvel a választások előtt nagy kockázatokkal járnak a Fidesz részéről, ám a nyilvánvaló mellébeszélés komoly hitelességvesztéssel jár.

Talán most a szerencse se mentheti meg a magyar kormányt attól, hogy szembesülnie kelljen rossz döntéseinek következményeivel. Ha ugyanis ilyen meredeken emelkednek a fertőzési számok, és a kórházakban ápolt koronavírusos betegek száma eléri a 10 ezer főt, akkor már nehéz lesz megmagyarázni, miért hoztak ilyen későn újabb szigorító intézkedéseket az illetékesek. Hetekkel ezelőtt egyértelművé vált ugyanis, hogy berobban a járvány, a brit mutánssal megtámogatott harmadik hullám ellen pedig már nem elegendőek a tavaly novemberben meghozott korlátozó intézkedések.

Tudjuk jól, hogy Orbán Viktornak nagyon elege van abból, hogy kormányának továbbra is a rossz híreket kell szállítania, de tudomásul kellene végre vennie, hogy a koronavírus-járvány egy olyan ellenség, melyet nem ő hozott létre, ezáltal nem is győzheti le úgy, ahogy azt előre eltervezte. A március első hétvégéjén kialakult oltási káosz és a 8-ától bevezetett online oktatás anomáliái arról tanúskodtak, hogy a szervezettségére és központosításaira oly büszke kormány egy év alatt nem tudta gatyába rázni azokat a rendszereket, melyek a helyzet kezelésében kulcsszerepet játszanak.

A Fidesz a 2022-es parlamenti választás kampányát főként arra szeretné alapozni, hogy bebizonyítsa, egy ilyen kiélezett helyzetben csak egy szervezett, többször kipróbált és jól teljesítő kormány képes helyes döntéseket hozni, hatásosan kezelni a váratlan eseményeket. Ezt semmiképpen nem lehet elmondani a megosztott és sok politikai akaratot egy kényszerházasságban egyesítő ellenzékről, ezért, ha a Fidesz jól kezeli a mostani helyzetet, nincs más dolga, mint újra besétálni a célvonalon, ahogy ezt 2010 óta már háromszor megtette.

Csakhogy komoly veszélyt jelent ez a stratégia, ha mégsem mennek olyan patent módon a dolgok, ahogy azt Orbán Viktor kitalálta. Minél gyorsabban szeretnék legyűrni a járványt a kormányoldal szereplői, ami nem csak azért fontos számukra, mert így életeket mentenének meg, és nem omolna össze teljesen a gazdaság, hanem azért is, mert így kevésbé lennének emlékezetesek a védekezés közben elkövetett hibák. Ha legalább egy fél éve maradna a kormánynak arra, hogy saját vállát veregethesse, mennyire hatékonyan küzdött a járvány ellen, akkor tényleg jó eséllyel húzná be a 2022-es választást is.

Csakhogy a felpörgetett oltakozás és az új korlátozó intézkedések ellenére se látszik még a veszélyhelyzet vége, ráadásul komoly gazdasági károkkal kell számolni, ami erősen korlátozhatja a választásokkor oly hatékony osztogatás mértékét. Sok függ az ellenzéktől is, amelynek a nyílt ellenségeskedés rengeteget árthat, hiszen ezzel erősíti a Fidesz narratíváját, mely szerint egy masszív politikai erő sokkal hatékonyabb ilyen válságos időkben, mint egy marakodó társaság, amelyet egyedül Orbán Viktor utálata tart össze. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha vendégeket fogadtok, felejtsetek el minden korábbi korábbi sérelmet, mert a látogatók egy veszekedő családnak még az ajándékot se adják át.”

Szegedi Kattintós