Orbán a nemzetiszocializmusról, a kommunizmusról és a modernkori imperializmusról
Legújabb agymenésében Orbán Viktor már a látszatra sem igazán igyekszik adni. Igaz, számára a tények csak olyan zavaró körülmények, amelyekről hangzatosnak tűnő, valójában üres frázisokkal igyekszik elvonni a figyelmet.
Budapest, 2018. június 19. Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a Gulág-emlékmű avatásán Budapesten, a III. kerületi Árpád fejedelem útján 2018. június 19-én. - MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Bár a bevándorlási különadó ötletével, amivel a valódi civil szervezeteket sarcolná meg a kormány, már kellő botrányt sikerült kirobbantani, a miniszterelnök bizonyára úgy gondolta, nem árt ráduplázni a egyedülálló teljesítményre.
Kedd délelőtt ugyanis a Gulag áldozatainak állított emlékmű átadásán tartott beszédet a Tímár utcai HÉV megállónál.
A kormányfő arról beszélt, a jelen feladata, hogy ezek az események soha ne ismétlődhessenek meg, és erre emlékeztet az obeliszk is. „Európa korszakalkotó eszmék és világpusztító ideológiák hazája” – folytatta Orbán, és
a világpusztító ideológiák felsorolásakor a nemzetiszocializmus és a nemzetközi kommunizmus mellé tette a modern imperializmust is.
A kommunizmus kétszeri magyarországi előretörése, 1919 és 1948 pedig arra tanított meg bennünket, hogy Magyarország legnagyobb kincse a szuverenitása, amiből a miniszterelnök szerint jottányit sem engedhetünk, éppen ezért: „Minden életszerűtlen ideát és zavaros gondolatot a határainkon kívül kell tartanunk.” /168 óra/
Külön érdekesség, hogy az imperializmus vádját, mind a nemzetiszocializmus a kommunizmus idején előszeretettel használták a fejlett nyugat legnagyobb – bár sosem látott – rákfenéjére mutogatva. Orbán pontosan megértette a magyar nép szélsőségekre való egyértelmű fogékonyságát. Nem véletlen, hogy a politikai – vagy bárminemű korrektség helyett a szélsőséges dogmákhoz nyúlt vissza. Így aztán az, hogy hogyan és egyáltalán miért tartana az ország határain kívül egy populista politikus bármilyen pusztító ideológiát, nem világos.
Különös, hogy azokat a bevett gyakorlatokat láthatjuk újra bevetésben, amiktől a rendszerváltással szabadulni vágytunk. Ennyire ne lenne képes a magyar nép különbséget tenni demokratikus és diktatórikus módszerek közt? A válasz egyértelműen igen.
Orbán szerint nekünk, magyaroknak büszkéknek kell lennünk arra, hogy Magyarországon nem született elnyomó eszme, ide csak behozták azokat, és Magyarország nem is volt gyarmattartó sem.
Persze Orbán megint rájátszott a magyar áldozatkomplexusra. „Mert mi nem, mi soha!” Csak ők. És bár tagadhatatlan, Európának lenne mit tanulnia, lenne mit levetkeznie, kezdve a veszélyes vallási fixációival, de ebben a tekintetben mi még nagyobb hátránnyal indulunk Nyugat-Európához képest.
