Necmettin Erbakan 1996-97 között volt Törökország miniszterelnöke, a Boldogság párt vezetője és Hodzsa, azaz iszlám vallási tanító. Ő alapította a Millet Gürüs vallási-politikai szervezetet, mely egész Európát behálózza és főleg német területen a török származású lakosság életére van befolyással. Az ő tanítványa volt Recep Tayyip Erdogan, jelenlegi miniszterelnök.

Amikor Erbakant tanítványáról kérdezték, ő méltatlankodva úgy nyilatkozott, hogy Erdogant jobban érdekli a foci, mint mesterének tanácsai. Van hasonlóság Erdogan és Orbán között. Nézzük, mi van még?

Erdogan egy szultanátusban gondolkodik. Azokat az időket sírja vissza, amikor az Oszmán Birodalom Budától Perzsiáig ért. Ez a török kalifátusok időszaka volt. Kimondatlanul ő is egy kalifa, aki leplezett kapcsolatokat tart fent minden erővel, ami egyeduralmát szavatolja. Ilyen például az Iszlám Álammal kiépített rendszere, ami féken tartja a kurdokat, ugyanakkor számolatlanul értékesíti saját zsebre a lopott iraki olajat. Lehet mondani, hogy ez megváltozott, ma ő is az Iszlám Állam ellen száll ringbe, de ahogy kollégája, Orbán egyszer megjegyezte: ne azt figyeljék, amit mondok, hanem amit teszek! Putyin pedig megfogadja Orbán tanácsát és Erdogán cselekedeteit figyelve lebombázza az “olajbizniszt”.

Ami pedig a motivációkat illeti, Orbánt is az egykor "három tenger nyaldosta Magyarország" érdekli, aminek érdekében odaveti azt, ami ennél több és számtalan tenger határolja, a mi Uniónkat.

Erdogan leépítette a tisztek hatalmát, majd szakított egykori harcostársával, Fathullah Gülennel, ezzel követői táborukat is megosztották. Fathullah Gülen jelenleg az USA-ban él, onnan aktivizálja milliós mozgalmát. Kísértetiesen hasonlít mindez az Orbán-Simicska viszonyhoz.

Törökország gazdaságilag megerősödött, ez tény, de korántsem annyira, mint saját kommunikációja ezt beállítja. A török nép megosztott, hiszen nem egységesek politikai, etnikai és vallási szempontból sem. Az egy évvel ezelőtt meghirdetett nagy kurd barátság bejelentése után, ma nehéztüzérség lövi a fegyvertelen kurd falvakat. Mennyire lehet ezek után bízni egy Erdogánnal kötött megállapodásban? Megtörtént-e az örményekkel a történelmi elszámolás, mi a zsidók, mi a keresztények helyzete? Nem Orbánt juttatja mindez eszünkbe? Hóman Bálint, Wass Albert, Horthy Miklós effektus?

Mit érez egy török átlagember? Büszkeséget? Szégyent? Van, aki ezt, van, aki azt. Aki Erdogánt támogatja, benne látja azt a nemzetvezető testvért, aki a török vér felsőrendűségéért a 21. században is beveti azokat a csalafinta, ravasz eszközöket, melyeket szultán elődjei 400 évvel ezelőtt állítottak hadrendbe.

Ilyen a menekültek Európára szabadítása, majd a velük való alkudozás. Nem ismerős ez a taktika? Orbán nem hasonló módon osztja-e meg Európát? És mit érez egy átlag magyar, ha külföldre megy? Ki ezt, ki azt. Van, aki büszke népünk csalafinta vezérére, de van, aki szégyelli mindezt és elhallgatja kilétét.