Az ukrajnai háborúval kapcsolatos esettanulmány arról szól, hogy az amerikai vállalatok Ukrajna földjeinek jelentős részét felvásárolták, mintegy gyarmatosítva az országot, a Pfizer-oltás kapcsán pedig azt az állítást néztük meg, mely szerint egyfajta „emberkísérletként” használták azt. 

Mind az ukrán földvásárlásokkal, mind a Pfizer-vakcinával kapcsolatos (nemzetközi) összeesküvés-elmélet megjelent a kormányzati irányítású felületeken, ám a két eset terjedése jelentősen különbözött: az amerikaiak ukrajnai földvásárlásával kapcsolatos narratíva egy jól azonosítható ponton, az ál-nemzetközi, valójában a magyar kormányhoz közeli V4NA „hírügynökségen” keresztül jutott be a hazai nyilvánosságba. A Pfizer-ügy ezzel szemben több, marginális forráson keresztül szivárgott be.  

Míg az előbbit gyorsan, intenzíven és koncentráltan terjesztette a kormányzati irányítású média, az utóbbi több, kis hullámban jelent meg. A Pfizerrel kapcsolatos összeesküvés-elmélet csak beköszönt a kormányzati nyilvánosságba, majd gyorsan kikopott onnan, az ukrajnai földvásárlással kapcsolatos teória azonban hatalmas médiakarriert futott be a kormánypárti online nyilvánosságban (politikai nyilatkozatokban ugyanakkor kampányszerűen nem terjedt). Ennek megfelelően az Ukrajnában zajló amerikai „gyarmatosítással” kapcsolatos cikkek több, mint háromszor annyi interakciót generáltak, mint a Pfizerrel kapcsolatos dezinformációt terjesztő írások. 

Ez a kettősség rámutat arra is, hogy a hazai információs autokráciában a narratívák központi kontrollja milyen fontos hatással lehet azok nyilvános megjelenésére. Míg az oltásellenes narratívákat a központi politikai akarat igyekezett javarészt száműzni a nyilvánosság főáramából, a „háborúellenes”, „békepárti”, valójában az orosz érdekeket kiszolgáló narratívákat és az abból sarjadó összeesküvés-elméleteket viszont tudatosan vezette be a nyilvánosság (és egyes esetekben a kommunikáció) főáramába. A két esettanulmány eredményei arra utalnak, hogy a média egy részében van következménye a tényellenőrzésnek.