Ötpercnyi uralkodók: I. Lajos, spanyol király

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Ötpercnyi uralkodók: I. Lajos, spanyol király

2017. augusztus 27. - 06:21

 

I. Lajos, spanyol király (1724. január 15. – augusztus 31.)

Ötpercnyi uralkodók: I. Lajos, spanyol király

Az egyik legjelentéktelenebb és legrövidebb ideig trónon ülő spanyol királynak nem az uralkodása, inkább annak körülményei az érdekesek. Hispániát az un. „katolikus királyok” (Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella) egyesítették, tőlük pedig a Habsburgok örökölték meg. Így a befolyásos család két ágra, spanyol- és osztrák Habsburgokra szakadt. Legalábbis papíron. Ugyanis a családi összetartás akkora volt, hogy gyakorlatilag csak egymás között házasodtak (unokatestvér unokatestvérrel, nagybácsi az unokahúggal stb.), aminek aztán jó száz év alatt meglettek a maga szomorú következményei (hogy a pápa és az egyház hogy adhatta áldását a tömeges vérfertőzésre, az bizony kérdéses, de nem egyedülálló a történelemben). Az utolsó spanyol Habsburg – a „Babonás”-nak is nevezett II. Károly (1665–1700) – már oly szinten volt sérült mind testileg, mind lelkileg, hogy utódra nem is nagyon számíthatott. (Ennek ellenére kísérleteztek vele – na nem ő, hanem az államot ténylegesen irányító kegyencek –: kétszer is megházasították, hátha!) Amikor meghalt, trónját a francia Bourbonokra hagyta, aminek az akkor épp hatalma csúcsán álló XIV. Lajos (a Napkirály, 1643–1715) igencsak örült („Nincsenek többé Pireneusok!” – kiáltotta állítólag). Hogy a király akarata volt-e ez, vagy a tanácsadóké, ki tudja (Károly szellemi állapotát nézve inkább a tanácsadóké). Mindenestre a család még virulens (a genetikai betegségeket jobban bíró) osztrák ága ezt nem fogadta el. Ki is tört a spanyol örökösödési háború (1701–1714), melyben kezdetben az osztrákoknak állt a zászló a franciákkal szemben. A spanyolok meg is koronázták Habsburg I. Lipót (1656–1705) császár fiát, Károly főherceget királynak a szintén megkoronázott Bourbon V. Fülöppel (1700–1746) szemben, aki a Napkirály unokája volt.

A küzdelem akkor vett fordulatot, amik a genetikailag szintén terhelt osztrák Habsburgok is gyors egymás után kihaltak, és Károly főherceg maradt az egyedüli férfi talpon. Ez a két birodalom egyesítését jelentette volna, ami nem tetszett a mindig is a mérleg nyelvét játszó Angliának. Eddig az osztrákokat támogatták, most a franciákat kezdték, aminek a vége 1713-ban az utrechti béke lett. Ennek értelmében Károly – most már III. Károly császár és király, (1711–1740) – az összes európai spanyol birtokot megkapta Németalföldtől Szicíliáig, V. Fülöp pedig megtarthatta Spanyolországot azzal a feltétellel, hogy nem egyesítheti Franciaországgal. A Napkirály bizonyára nagyon szomorú volt, és hamarosan meg is halt – további háborúkat és igen nagy adósságot hagyva utódaira.

V. Fülöp berendezkedett új országában, átszervezte államát és bevezette a nagypapától ellesett francia államszervezetet. Gyorsan meg is nősült, és hamar legyártott pár utódot a Savoyai-házból származó feleségével, hogy trónja biztonságban legyen. Így született meg 1707-ben a trónörökös, akit a király nagyapja után neveztek el Lajosnak. Trónörökösnek nevelték, ám hétéves korától félárva lett, mert meghalt az anyja (Fülöp királyt viszont annyira nem viselte meg a gyász: hamar újranősült, ismét lett egy halom gyermeke, amelyek nagytöbbsége később aztán koronához is jutott a spanyol birtokokon). A kis Lajos nem sokáig játszadozhatott, mert neki is kötelességei voltak: 1722-ben megnősítették Orleansi Lujza Erzsébettel, aki, a változatosság kedvéért – anyja révén –, szintén XIV. Lajos sokadik unokája volt (a spanyol Borubonok, úgy látszik, trónhoz jutva eltanulták a Habsburgok kedvelt házasodási szokásait).

A trónörökös életében 1724-ben következett be a nagy fordulat, amikor is apja váratlanul lemondott, és második nejével a La Granja-i palotába vonult vissza. Mivel semmi komolyabb baja nem volt, a történészek a mai napig találgatják az okát. Feltételezik, hogy ebben az időben sokat betegeskedő unokaöccsének, az ifjú XV. Lajosnak (1715–1774) korai halálát várta, hogy mint annak legközelebbi férfirokona, megszerezze a francia koronát (mert, ugye, az utrechti béke megtiltotta a perszonáluniót Franciaország és Spanyolország között. De ha Fülöp épp nem király, akkor…).

Lajost megkoronázták, tette a dolgát, aztán hirtelen himlőt kapott, és alig 17 évesen el is halálozott. Az apja ekkor felhagyott a francia trónról szőtt ábrándokkal, és visszavette a koronát, menye pedig, aki mindössze hét hónapon át lehetett spanyol királyné, hazatért Franciaországban. Ott a világtól elvonulva, özvegységben élt 33 éves korában bekövetkezett haláláig.

Spanyolország egyetlen Lajos nevű uralkodója a nevén és pár róla készült festményen kívül szinte semmit nem hagyott hátra. Házasságot nagyon fiatalon kötött kiskorú feleségével (Lujza Erzsébet 12 éves volt akkor!), így gyermekük sem született. Apja halála után pedig testvérei, féltestvérei követték egymást a spanyol trónon, míg róla szinte mindenki


;