Túlterhelt dolgozók a Dél-Pesti Kórházban (is)
A Jáhn Ferenc Dél-Pesti Kórházban a a 40 ágyas sebészeti osztályra 386 000 potenciálisan, sürgősségi, sebészeti ellátásra szoruló személy jut!
Olyan helyzetben, és feltételekkel, amikor a korábbi rend szerint is, az osztály teljesítő képességeinek, tárgyi és személyi teljesítő képességének határát rendszeresen meghaladó munkát végeztek - mondja forrásunk. Az állandó, sebészeti ügyeleti rendszer bevezetésével, a feltételek változatlansága mellett, a következő közösségek, települések állandó, sürgősségi ellátásáért kényszerülnek a sebészeti, sürgősségi ellátás biztosítására:
Alsónémedi, Budapest XVIII. kerület, Budapest XX. kerület, Budapest XXI. kerület, Budapest XXIII. kerület, Bugyi, Dabas, Felsőpakony, Gyál, Hernád, Inárcs, Kakucs, Pusztavacs, Tatárszentgyörgy, Táborfalva, Vecsés, Ócsa, Örkény, Újhartyán, Újlengyel, Üllő.
A budapesti kórházak között a Dél-Pesti rendelkezik szignifikánsan a legnagyobb területi, ellátási mértékkel. Az osztály orvosai és szakdolgozói, adott körülmények között nem vállalhatnak felelősséget a nagy valószínűséggel előrelátható emberi veszteségekért és károkért.
Főigazgató úr felkérése, hogy a Sebészeti Osztály orvosai és szakdolgozói „vonják vissza, vagy függesszék fel az önként vállalt többletmunka megállapodás tárgyában a munkáltató részére előterjesztett nyilatkozatukat” egészen felháborító, hiszen egy jogállamban, békeidőben nem várható el, hogy emberek rendszeresen a törvényes munkaidőn túl végezzenek munkát, pláne, térítés nélkül.
Érthető az általa közölt magyarázat, viszont nem oldja meg a sürgősségi ellátás feltételeinek egy részét sem: „azonban bármely intézkedés jelentős többletkiadást eredményez az intézmény számára, mely körülmény - a jelenlegi finanszírozási keretek között - összességében veszélyezteti a kórház összes szervezeti egységének hatékony működtetését és az önerőből elindított fejlesztések folytatását”. Csakhogy a pénzhiánnyal nem menthető a törvénytelen foglalkoztatás, a területhez tartozó állampolgárok testi épségének, legrosszabb esetben életének tudatos veszélyeztetése! Sőt maga az indoklás meglehetősen despotikus érzetet kelt. A legnagyobb probléma, hogy az említett, lehetetlen körülmények, és a munka terhelés további növekedése miatt keletkező emberi veszteségekkel, esetleges tragédiákkal, elsődlegesen az orvosoknak és a szakdolgozóknak kell szembesülniük. Ezt a szakmai és erkölcsi felelősséget, az említett közösségek, magyar állampolgárok előtt mi nem tudjuk képviselni a sürgősségi, folyamatos ellátási feltételek változatlanul hagyásával.