Az egyensúly megbomlását külső sokkok mellett éppen az állam extrém kiköltekezése okozza. - írja a Portfolio

Rég láttunk ilyet

A nagy pénzügyi válság óta a magyar gazdaság külső egyensúlyával soha nem volt igazán gond. A Lehman-csőddel a hitelcsapok elzárultak, az ország külső finanszírozási igénye egy pillanat alatt eltűnt, elindult az évekig tartó külső adósságleépítés. A sokkszerű váltás következtében az összes fontos külső egyensúlyi mutatónk (külkereskedelmi, folyó fizetési mérleg, finanszírozási képesség) egy csapásra vaskos többletbe váltott.

Az utóbbi években a tendencia lassú romlást kezdett mutatni. A gyors bérkiáramlás, a háztartások fogyasztásának növekedése, a beruházások dinamikus bővülése emelte az ország importigényét, a munkajövedelmek egyenlege romlani kezdett. Nagy dráma azért nem történt, "csak" annyi, hogy a jelentős többletek a nullszaldó felé kezdtek konvergálni.

Aztán jött a fordulat

A külső egyensúly romlása sokáig azért sem volt érdekes, mert

• nagyon nagy volt a puffer, jelentős többletekről indult el, valamint
• a tempója sem volt eszeveszett.

Nem kellett azonban nagy jósnak lenni, hogy lássuk, a második fél évben a folyamat felgyorsul és egyre csúnyább számok érkeznek.

Az ikerdeficit visszatérését azért lehetett ennyire biztosra venni, mert szinte minden tényező egy irányba mutatott, és nem nagyon látszott, hogy ezek közül melyik tudna rövid távon megváltozni. A külső egyensúlyt alapvetően négy faktor rontotta el látványosan.

1. Az energiafogyasztás normalizálódása, növekvő energiaimport. A koronavírus-válság előtt a magyar import 8 százalékát az energiaszámla tette ki. Ez az arány tavaly 5,5%-ra esett és bár már emelkedőben van, az idei első félévben 6%-ra kúszott fel, de jól látható, hogy a gazdasági teljesítmény normalizálódásával még bőven emelkednie kell. Ez a minta egyébként általánosságban is igaz: az évek óta romló romló tendencia egy részét elfedte a koronavírus-válság során drasztikusan visszaeső importigény, de ez a hatás csak ideiglenes volt.
2. Az energia drágulása, romló cserearány. A mennyiségeken kívül az árak változása is az egyensúlyromlás irányába mutat. Az exportszerkezetünkben nincs jelentős súlyú olyan termék, aminek az ára hektikusan változna (ez alapvetően kedvező), az importban viszont van: az energia. Az olaj-, gáz- és áramáremelkedés változatlan importált mennyiség mellett is jóval többe kerül majd az országnak. Ennek hatását főleg a téli hónapokban érezhetjük.
3. Akadozó ellátási láncok, megroppanó exportpotenciál. A kínálati súrlódások, az alapanyagellátás zavara szinte kizárólag a járműgyártásban és az elektronikában okozott termelési problémákat. Azonban ez a két ágazat a legnagyobb súlyú a feldolgozóiparon belül (a termelési érték 40%-át adják), ráadásul mindkettő alapvetően exportra termel. Ennek megfelelően a kiviteli teljesítményen már el is kezdtek nyomot hagyni a leállások.
4. A költségvetés kiköltekezése. A gazdaság három legnagyobb, klasszikus szereplője a vállalati szektor, a lakosság és az állam. Ha egyik látványosan többet költ, mint amennyi bevétele van, az kihat a külső egyensúlyra, hiszen a másik két szektor együttesen nem tudja finanszírozni. Az állam már a 2010-es évek második felétől folytathatott volna fegyelmezettebb gazdálkodást, de a látványos felborulást a koronavírus-válság hozta el. Mostanra azonban nem ez a meghatározó, hanem az, hogy a gyors gazdasági korrekciót látva a fiskális politika látva nem döntött a hiány csökkentéséről, hanem a beérkező többletforrásokat mind elköltötte. Így sem az idei tény, sem pedig a jövő évi hiányterv nem áll összhangban a gazdaság ciklikus pozíciójával. A költségvetés a választásokra készülve ezekben a hónapokban hiperűrsebességre kapcsol: a lakosságnak és a vállalatoknak is rengeteg extra elkölthető forrást juttat. Nagyon rövid idő alatt az éves GDP 8%-át szórja ki a gazdaságba – ez sosem látott élénkítést jelent, ami a fogyasztási és a beruházási célú kereslet robbanásához vezet. A tapasztalatok szerint a többletfogyasztás és a többletberuházás 70-80%-a importban csapódik le, ezért a GDP-arányos egyensúlyi mutatónk csak e tényező hatására több százalékponttal fog romlani. Ezen a képen javít valamennyit a napokban bejelentett jövő évi hiányterv-csökkentés, de rövid távon ennek nemigen érződik majd a hatása.

Az ikerdeficit leglátványosabban a külkereskedelmi mérleg romlásában jelentkezik. A második félévtől 4 egymást követő hónapban volt hiány az áruforgalomban, erre utoljára 2006-ban volt példa.

Az ősz közepi tényadatok már pontosan azt a képet vázolják fel, amit feljebb jeleztünk.

• Az export volumene az ipari termelés akadozásával párhuzamosan visszaesett,
• az import volumene jobban tartja magát, mert az energia- és fogyasztási célú behozatal kitart,
• az energiaszámla pedig látványosan megugrott a drágulás miatt.

Az ikerdeficit tehát tényleg hordoz klasszikus jegyeket, amikor az állami túlköltekezés borítja fel a külső egyensúlyt, de egyedi sokkhatások is szerepet játszanak. Amennyiben az ipari termelés normalizálódik, javulhat a helyzet, de erre inkább 2022 második felétől számítanak a szakértők. Az energiaárak pedig talán ennél is tartósabban velünk maradnak, és akkor kiderülhet, hogy valójában inkább a megelőző években voltak extrém olcsó az energia, és ez fedte el a külső egyensúly valójában már korábban erős romlását. (Portfolio)