A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) vezetését másodszor választják meg azóta, hogy 2012-ben kötelezővé tették a tagságot mindenki számára, akinek köze van a mezőgazdasághoz. A kötelező tagság kötelező tagdíjfizetéssel is jár. 

Az elvben érdekvédelmi szervezetként működő kamara vezetése teljesen összemosódott a kormánnyal, és ez a mostani választás után sem változhat meg. A Fidesz sikeresen foglalta el ezt a területet, egészen cinikus módszerrel felépítve a rendszert.

Magukra írták a szabályokat

A választáson megyei listákra szavazhatnak a tagok. Listát csak országosan működő érdekvédelmi szervezet állíthat. Az eredményt a „győztes mindent visz” elv alapján hirdetik ki, azaz ha az egyik lista akár csak egyetlen szavazattal kap többet egy megyében egy másik listánál, akkor kizárólag a győztes lista tagjaiból áll majd össze a kamara megyei küldöttgyűlése, ahol a helyi és az országos vezetőket megválasztják. A szabály megalkotásával még öt évvel ezelőtt kormány az akkori átmeneti elnökséget, egy lényegében csak MAGOSZ-osokból álló testületet bízott meg. Vagyis azt az érdekvédelmi szervezetet, amely a legutóbbi választáson kihívó nélkül indított listákat az összes megyében, nem teljesen függetlenül attól, hogy maguknak alakíthatták ki a választási szabályokat. Nagy probléma a túl sok listából idén sem lesz, mert a jelöltállítás már befejeződött, és a 19 megyéből 10-ben most is csak a MAGOSZ tudott listát állítani. 9 további megyében két lista közül lehet választani.

Eddig létezett egy olyan szabály, hogy ha csak egyetlen lista indul, akkor lehet mellette és ellene is szavazni. Ezt a szabályt egy idei törvénymódosítással megszüntették, és kivették a rendszerből a nemmel szavazás lehetőségét.  Így elvben országosan 19 darab szavazattal is megőrizheti a MAGOSZ a totális ellenőrzését a kamara felett. Az erről szóló törvényt két fideszes képviselő terjesztette be a parlamentben: Jakab István, aki amúgy MAGOSZ elnöke is, és Győrffy Balázs, aki MAGOSZ alelnöke és a kamara jelenlegi elnöke is egyben, továbbá az idei választáson is ő a MAGOSZ elnökjelöltje. 

Papíron van tehát választás és van érdekvédelem is, a gyakorlatban azonban a Fidesz és a MAGOSZ szövetsége biztosítja, hogy a kormány teljes ellenőrzése alatt tartsa a mezőgazdasági érdekvédelmet. A teljes összefonódást mutatja még, hogy a kamara egyik alelnöke, Kis Miklós Zsolt egyben a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkára is. Nála osztják szét az EU-tól érkező mezőgazdasági támogatásokat.

Magukat védik önmaguktól

Győrffy és Kis egyszerre fideszes, MAGOSZ-os és kamarai vezető, Jakab fideszes képviselő és MAGOSZ-elnök elnök, vagyis éppen azoknál kellene lobbizniuk az érdekek védelméért, akik egyébiránt személy szerint ők maguk. 

Egyik órában bombázniuk kellene a kormányt, hogy a vidékfejlesztési vagy földalapú támogatásokat gyorsabban osszák szét, a másik órában pedig el kellene magyarázniuk önmaguknak, hogy ez most miért nem lehetséges.

A szerepzavart egy mezőgazdasággal foglalkozó szakember így magyarázta el a 444-nek: 2005-ben a gazdák országszerte tüntettek és utakat zártak le, mert még márciusban sem utalta el a kormány az EU-tól érkező földalapú támogatásokat. Akkor januárra várták a pénzt, és végül csak áprilisban fizették ki. 2017-ben már csak június végi határidőre vállalta a kormány a kifizetések teljesítését, de még októberben is vannak elmaradások.

Mégsincs tüntetés, de még vita vagy közlemény sem, hiszen ugyanazok az emberek intézik a mezőgazdasági kifizetések egy jelentős részét a kormányon, akiknek egyébként a dolguk lenne a tiltakozás megszervezése. És így van ez számos kisebb ügyben is, amiben sokan hiába várják a kormány hatékony noszogatását, a jégkárelhárító rendszer pályázatának csúszásától a falugazdászok felelősségbiztosításának hiányáig.

Egy óriási vízfej lett az érdekképviseletből

Azóta, hogy a MAGOSZ átvette az agrárkamara irányítását, az addig mintegy 100 főt foglalkoztató szervezet apparátusa hatszorosára dagadt, még úgy is, ha nem számoljuk azt a 700 falugazdászt, akik szintén a kamara alkalmazottai lettek azóta.

A rendkívülire nőtt apparátus 41 igazgatóságra tagolódik (22 központi és 19 megyei igazgatóval). A szervezet több mint tízmilliárdos éves költségvetésének mintegy kétharmada bérekre megy el.
Abból a szempontból érthető a nagy létszámú testület, hogy a kamara rengeteg adatot kér be a tagoktól. A kötelező tagsággal járó adminisztrációs követelményekre sokan panaszkodnak, legalábbis amikor e cikkhez kérdezgettünk kamarai tagokat, hogy van-e bajuk a MAGOSZ-os vezetéssel, akkor ez egy olyan probléma volt, amelyet mindannyian maguktól hoztak szóba. A legtöbben úgy érzik, hogy szolgáltatást viszont nem kapnak cserébe: a falugazdászi rendszer hasonlóan működött az előtt is, hogy a kamara átvette volna a felügyeletüket, más érdemi segítséget pedig nem említettek. Új szolgáltatásként az elmúlt öt évből egyet említettek: ingyenessé vált az őstermelői igazolvány kiváltása.

A 11 milliárd forint körüli költségvetésnek valamivel több mint a felét, bő 6,5 milliárdot a tagdíjakból szed be a kamara, és ezt hatékonyan be is hajtják a NAV segítségével, néha olyanoktól is, akik nem is foglalkoznak mezőgazdasággal. 

A minimális éves tagdíj 5 ezer forint, a maximális 1 millió. A MAGOSZ egyetlen kihívójának számító, a mostani választáson indulni készülő MOSZ nevű szervezet szerint ez is igazságtalanságot okoz a választáskor, hiszen a kevesebb tagdíjat fizető kisbirtokosoknak összességében jóval több szavazatuk van, mint a cégenként csak egy szavazattal bíró nagyobb befizetőknek, és mivel a MAGOSZ eredetileg a kicsik képviseletére jött létre, ezért a nagyok pénzén terelik most a politikát a nagyok ellenében. Ez történt például, amikor a kamara nem állt ki a nagyobb szervezetek mellett a földalapú támogatások plafonjának bevezetésekor.

(A novemberi választáson 9 megyében listát állító MOSZ az egykori TSZ-ek érdekképviseleti szervezetéből nőtt ki, és a mai napig a szövetkezeti vagy céges formában termelőket védi. A MAGOSZ-osok szerint a MOSZ egy szocialista-közeli szervezet, azonban a baloldali ellenzék és a MOSZ között nincsenek olyan személyi összefonódások, mint a Fidesz és a MAGOSZ között vannak, és a MOSZ rendszeresen szervezett tüntetéseket a baloldali kormányok ellen.)

Minden csúszik

A MAGOSZ vezette kamarával sokaknak az a fő problémája, hogy az érdekképviseletre hivatott, és az ezzel kapcsolatos jogosítványokkal felvértezett szervezet lényegében a kormány intézményévé vált.
A legtöbb panaszt arról hallottuk, hogy rettenetesen lassúak és körülményesek a vidékfejlesztési pályázatok, amelyeket a Miniszterelnökség MAGOSZ-os államtitkára felügyel. Nyilván ebben a szereposztásban nincs aki noszogassa őt. 

Valaki példaként felhozott egy öntözőrendszerekre kiírt pályázatot, amit több mint egy éve írtak ki Kis államtitkárságán, de a mai napig nem bíráltak el. A csúszás miatt sok pályázó már nem lenne jogosult a támogatásra, hiszen előírták, hogy öt évre előre legyen földbérleti szerződése a jelentkezőknek, ám ami a pályázat beadásakor még öt év volt, az ma már csak négy.

Számos egyéb példáról számoltak be elégedetlenkedők, például hogy a szaktanácsadásra elkölthető pályázatot úgy írták ki, hogy az ÁFA-körből kimaradó őstermelőknek is ÁFA-t kelljen fizetni utána. A legtöbb visszatérő probléma azzal van, hogy nem lehet előre tervezni a csúszások miatt.

A kamara és az állam összefonódását jól mutatja az is, hogy a NAK a közelmúltban lehetőséget kapott arra, hogy készítsen egy koncepciót a termelői együttműködések támogatására (ezt nevezik integrációs törvényjavaslatnak). A rendszer lényege az volna, hogy például a disznókat hizlaló gazdák egy csoportja közösen tudjon alkukat kötni a feldolgozókkal. Ennek alapvetően egy alulról szerveződő érdekvédelmi összefogásnak kellene lennie. A kamara azonban olyan törvénytervezetet készített, amiben azt javasolják, hogy azok a termelői szövetségek kapjanak csak állami támogatást, akik olyan nagy cégekkel állapodnak meg, amelyekkel a kormány már stratégiai szövetséget kötött.

Teljesen abszurd, hogy egyes tőkés csoportoknak szolgáltatja ki a gazdákat a saját érdekvédelmi szervezetük

- fogalmaztak lapunknak.

Akármi is a konkrét baj a kamarával, a végső panasz mindig ugyanoda ér: lehetetlen helyzet, hogy önmagukkal szemben kellene védeniük a tagok érdekeit a vezetőknek, és közben saját maguk írják a saját megválasztásukat biztosító rendszert.

A cikkünkhöz megszólalók szerint az mutatja majd leginkább a kamarai rendszer válságát, hogy mekkora lesz a részvétel a novemberi választáson. 

Ha 3 – 5 százalék megy csak el szavazni, akkor abból azért érezhető lesz, hogy hányan érzik magukénak ezt az egészet.

444.hu