A Reader’s Digesttel pilóták osztottak meg olyan pillanatok történetét, amikor az ő ereikben is megfagyott a vér – még ha szerencsére minden eset jól is végződött.

„A motor egyszer csak nem működött tovább”

„Egy kis városnéző repülőgépet vezetek, ami három utast tud felvinni. Az egyik utunk során egyszer csak észrevettem, hogy a motor meghibásodott. 5 perce repültünk, és a jobb tank üres volt.

Mivel felszállás előtt ellenőriztem, arra gyanakodtam, hogy esetleg szivárgás következtében ürülhetett ki, vagy hogy a kijelző hibásodott meg. Mivel úgy gondoltam, jobb félni mint megijedni, az üzemanyag-levegő keveréket inkább az üzemanyag-takarékos irányba állítottam be.

Folyamatosan figyelve a motor hőmérsékletét, elkezdtem átállítani a keveréket, amikor a motor egyszer csak leállt. A gép teljesen elhallgatott, és csak siklott a levegőben. Egy kicsit felhúzva az orrát, hogy megtartsa a propeller szélmalmát, végigvettem a vészhelyzeti ellenőrző listát, és a motor újra életre kelt. Visszaérve a földre kiderült, hogy a gyújtógyertyák elektromos áramát adó két mágnes egyike volt elromolva.”

Villámok között cikázva

Bostonból Columbusba, Ohio-ba repültem, és óriási zivatarok közepette.

Ilyenkor a légiforgalmi irányítás (ATC) röviden összeállítja a saját repülési útvonalát, hogy a gép elkerülje az intenzív időjárási cellákat. A repülőgépben orrában van egy időjárási radar, ami vizuális térképet ad a vörös „foltok” elkerülésére. Az út három órát vett igénybe, és a kapitány és én minden másodpercet azzal töltöttünk, hogy jobbra, balra, fel és le irányítsuk a gépet, hogy elkerüljük a villámokat és a turbulenciát.

Patakokban folyt az izzadság az arcomról, miközben a legjobb ítélőképességemet használtam arra, hogy eldöntsem, melyik irányba repüljek. Jó munkát végezhettünk, mert a légiutas-kísérő felhívta a pilótafülkét, hogy szóljon, hogy minden utas elaludt!

Az őrült első tiszt

Az apám pilóta. Évek óta dolgozik egy olyan első tisztnél, akit az őrült fickónak hívnak a cégnél. A pasi szörnyű volt és gyakran önmagához beszél. Egy napon a fickó egyre bizonytalanabbnak és zaklatottabbnak tűnt az apámmal való repülés közben, és az apám komolyan kezdett attól tartani, hogy a pilóta megpróbálja a földbe csapni a gépet.

Amikor a fickó kipattant belőle, suttogta: “Ma nem… hiszem, boldog gondolatok… nem ma…” Biztos lehet benne, hogy a pilóta már nem rendelkezik engedéllyel.

Amikor a pasi kezdett teljesen bekattanni, elkezdett suttogni hozzá: „Nem ma… gondolj szép dolgokra… nem ma…” Így végül sikerült épségben leszállniuk, és a fickónak ma már nincs repülési engedélye.”

Keresztpályák

„A földi irányítóközpont megadta nekem a felszállási engedélyt a 35-ös, északra futó pályán a GFK reptéren, ugyanakkor engedélyt adtak egy hasonló gépnek is, ami a 26-os, nyugati pályáról indult.

Ezek a pályák keresztezik egymást… 500 AGL-nél majdnem összecsapódtunk, a két gép olyan közel volt egymáshoz, hogy láttam a másik pilóta arcán az ijedtséget is.”

Halott a fedélzeten

„Egy holttestet kellett elszállítanom éjszaka egy kisgépen.

A tetem hullazsákban volt, és körülbelül 10 perccel a felszállás után a zacskó mozgolódni kezdett és morgó hangok jöttek belőle.

A férfi teljesen bizonyosan halott volt, de le kellett szíjaznom, hogy ne mozogjon annyit… Teljesen nyilvánvaló, hogy csak a gázok mozogtak és távoztak a testében a nyomáskülönbség hatására, de máig kiver a víz attól az úttól, ha rágondolok.” (bien.hu)