Kásler Miklós szerint ezek a kutatási eredmények számos további kérdést vetnek fel. Ebben igaza van. Például ez az archeogenetikai lelet is ráirányítja a figyelmet, hogy egyetlen ma élt embernek hány őse is élt a világ rengeteg pontján, és hány százmillió rokonunk él szerte a világon.

Mindenki számon tartja, kik vagy kik voltak a nagyszülei, de 16 ükszülőjét már kevés ember tudja felsorolni. Tíz generációval, 200-250 évvel korábban már 1024 ősöm volt, személyazonosságukat talán levéltári adatokból még azonosítani lehetne. 15 nemzedékkel korábban már 32 768 ősöm volt, 20 generációval korábban már több mint egymillió – közülük jó, ha 10-20-at tudnék azonosítani. És ez csak 4-500 év. Persze ennyi idő alatt elkerülhetetlen a távoli rokonok újbóli keveredése, háborúk, éhínségek, természeti kataklizámák pedig gyakran megszakítják a sort. Egy-egy kivételezett helyzetű férfi pedig akár több tucatnyi utódot is nemzhetett több anyának, így ő az átlagosnál sokkal több ember őse is lehet.

Ilyesmi történt például Dzsingisz kán esetében. Bran Skyes oxfordi genetikus szerint ma mintegy 16 millió ember tekinthető a mongol uralkodó utódának, még a Brit szigeteken is rengetegen hordozzák a kromoszómáit. Pedig Dzsingisz kán csak 800 éve élt. Egy 4000 éve élt férfinak, főleg, ha uralkodói családból származott, sok száz millió utóda élhet a Földön.

A feltételezett baktriai Árpád-ős és III. Béla halála között 3200 év telt el, ez 120-160 generációt feltételez. Akinek kedve tartja, kiszámolhatja: Eurázsia i.e. 2000 körül élt lakói közül lényegében mindenkinek volt esélye rá, hogy Béla királyunk őse legyen. Az lenne a csoda, ha pont Baktriában nem lenne ilyen ősapa vagy ősanya.

Ráadásul itt egy uralkodói családról van szó. Az ő génállományuk nem sokat mond el az alattvalóik génállományáról: az ókorban és a középkorban az uralkodói dinasztiák többsége máshonnan származott, mint az általuk uralt nép. Az uralkodócsaládok keveredése is jól ismert, ez volt több ezer évig a leghatékonyabb diplomáciai eszköz a világon.

III. Béla közvetlen felmenőiről sokkal többet tudhatunk, mint az én ükszüleimről. Anyja, Eufrozina királyné Mityiszlav kijevi nagyfejedelem és Ljubava novgorodi hercegnő leánya volt. Mityiszlav apja (Béla dédapja) a részben bizánci származású II. Vlagyimir volt, anyja pedig Wessexi Gitta (az az utolsó angolszász király, II. Harold leánya). A családnak ezen az ágán egyebek mellett dán és svéd felmenőket is találunk. III. Béla apja II. Géza volt, akinek édesanyja (Béla apai nagyanyja) Vukanović Ilona szerb hercegnő volt, aki Anna, bizánci hercegnő és Uros szerb nagyzsupán házasságából született. II. Géza édesapja, II Béla volt. Az ő anyja, Predszláva a lengyel uralkodóházzal is rokonságban álló II. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem lánya volt. Apja, Álmos herceg (Béla apai nagyapja) I. Géza király és a belga-limburgi Looz-i Zsófia frigyéből született.

III. Béla nyolc dédszülőjéből tehát pusztán I. Géza volt Árpád-házi származású, – persze ő is úgy, hogy apja, I. Béla volt az, hiszen az anyja, Piast Richeza lengyel fejedelmi hercegnő volt. Akinek van kedve, ezt is tovább szálazhatja – bolgár, lengyel, bajor és más eredetű ősöket is fog találni. Annyi bizonyos, hogy III. Béla királyunknak sokkal több őse származott a kijevi, a novgorodi és a bizánci uralkodóházakból, mint az Árpád-házból. Mégis: ha most valaki kiásná valamelyik (döntően viking eredetű) kijevi uralkodó csontjait, és kijelentené, hogy megtalálta a III. Béla egyik ősét, és ezzel igazolná az Árpád-ház kijevi/viking eredetét, annak egyszerre lenne igaza és mondana jó nagy hülyeséget. Pedig itt csak 4-5 generációról beszélünk, nem 120-ról.

Sokfélék vagyunk, ahogy sokfelől érkeztek az őseink is. Ha a fenti példa bonyolult, mindenki írja le egy papírra a déd- és ükszülei vezetéknevét. Talán archeogenetika nélkül is világos az eredmény.

Nyáry Krisztián