Most viszont már tudni lehet, hogy óriási gazdasági visszaesés jön. Gulyás Gergely március 19-én arról beszélt, hogy a kormány sok százezer munkanélkülivel számol. Ugyan a magyar munkaerő-piaci adatközlés lassabb néhány másik országéhoz képest, ezért az állásvesztések számát és nagyságrendjét csak később fogjuk látni, de a Google-keresések trendje nem sok jót ígér:

Míg más országokban sosem látott léptékű intézkedésekkel próbálnak reagálni a helyzetre különféle kedvezmények, adó- és járulékcsökkentések, valamint fizetéskiegészítés kombinációival, Magyarországon – eddig legalábbis – nem jelentett be komolyabb munkaerő-piaci lépéseket a kormány. Egyelőre csak egy viszonylag szűk kör cégei kaptak igen kicsi, a teljes bérköltség alig negyedét kitevő kedvezményeket*, a többieknek azt ajánlják, hogy kérjenek fizetési könnyítést a NAV-tól. Tehát semmit nem engednek el, csak később lehet megfizetni – de erre valójában eddig is volt lehetőség.

A munkájukat elvesztők pedig nem sok jóra számíthatnak. Ma Magyarországon a korábbi bruttó bér 60 százalékát kapja, akinek felmondanak, de ennek maximuma a minimálbér, ami jelenleg 161 ezer forint. Ez azt jelenti, hogy a bruttó 368 ezer forintos átlagfizetés is messze kimeríti ezt a maximumot, így csak a korábbi bér 44 százalékát kapja egy átlagbért kereső.

Nem csak az alacsony összeggel van baj. Talán még nagyobb probléma, hogy csak három hónapig jár az álláskeresési járadék, ami példátlanul rövid időtáv a fejlett világban. Fél évnél rövidebb ideig Magyarországon kívül csak Csehországban (öt hónap, de 50 év felett nyolc, 55 év felett 11 hónap) fizetik ezt a juttatást.

Még a liberális szabadpiac zászlóshajójának számító Egyesült Államokban is kétszer annyi ideig jár a munkanélküli segély, mint Magyarországon.

Sőt, van három ország, ahol tulajdonképpen nincs is határa a munkanélküli segély folyósításának: Ausztráliában, Új-Zélandon és Belgiumban elméletileg örökké lehetne kapni. Természetesen vannak korlátozások, hiszen a munkaügyi hivatallal együtt kell működni, a közvetített állásokat el kell fogadni.

Az amerikai példa is mutatja, hogy nem csak szociális megfontolásból észszerű dolog a magyarnál jóval hosszabb ideig fizetni ezt a juttatást. Válság idején ugyanis a munkanélküli segély az egyik legjobb keresletélénkítő eszköz. Ha nincs pénzük az embereknek, akkor nem fogyasztanak. Így a munkanélküliek számának gyors megugrása tovább csökkenti a keresletet, ami további elbocsátásokhoz vezet. Ha viszont van meglévő, automatikusan beinduló infrastruktúrája a segítség folyósításának, akkor nem kell kapkodva meghozni válságra szabott intézkedéseket.

Még a leginkább piacpárti liberális közgazdászok számára is megkérdőjelezhetetlen ezért a munkanélküli segély. A brit liberális thinktank, az Adam Smith Instiute javaslata szerint legfeljebb két évig kellene álláskeresési járadékokat fizetni, és egy ember életében összesen öt évig. Ehhez képest a Fidesz által 2011-ben kilencről három hónaposra visszavágott segélyezési idő nagyon szigorúnak számít.

A világ legfejlettebb gazdaságait tömörítő OECD a 2008-as világválságot követően kiemelte, hogy nagyon fontos a munkájukat elvesztők pénzügyi segítése. Bár az ilyen támogatásoknál oda kell figyelni, hogy ne ösztönözzék a potyautasok megjelenését, és ha lesz munka, akkor vállalják el az emberek. Egy olyan válságban viszont, mint a mostani, kizárt, hogy potyautasokról beszéljünk: az emberek nem azért kerülnek tömegesen az utcára, mert nem akarnak dolgozni, hanem mert egy évtizedek óta nem látott gazdasági válság tört ki.

Magyarországon a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat nem sokat tud segíteni az álláskeresésben. A honlapjukon a cikk írásakor például 3462 állásajánlat volt elérhető, míg a Profession.hu-n 8999. Az osztrák munkaügyi hivatal honlapján 50 ezer meghirdetett állást lehetett találni ugyanekkor.

A munkakeresésre három hónap nem is elég. Más országokban is elvárják az aktív munkakeresést, de segítenek is benne: ha kell, önéletrajzot írnak, megmutatják, hol kell keresni. Ami ennél is fontosabb, működnek valós tudást nyújtó továbbképzések. Ezek akár féléves, éves tanfolyamok is lehetnek.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1988-as a munkanélküliséggel kapcsolatos konvenciója szerint

legalább fél évig kell munkanélküli segélyt fizetni az egyezmény aláíróinak. Azt is előírja az egyezmény, hogy legalább a korábbi fizetés felét kell kiutalni a munkanélkülieknek.

Ezt az 1968-as egyezményt – sok más mellett – sosem írta alá Magyarország, és nem is teljesíti. Ezeket az intézkedéseket azonban szinte minden fejlett vagy közepesen fejlett ország a saját jól felfogott érdeke miatt is bevezeti, hiszen ez az egyik leghatékonyabb gazdaságpolitikai eszköz a válságok hatásainak csillapítására.

Az alábbi grafikon azt mutatja meg, hogy a kapott munkanélküli segély mekkora részét pótolja a korábbi fizetésnek (ha az átlagbér volt). Magyarországon ez mutató eleve nagyon alacsony szintről indul (csak négy országot előzünk meg*), a harmadik és a hatodik hónap között nálunk a legrosszabb a helyzet, majd a hatodik hónaptól az Egyesült Államok, a 13. hónaptól Románia kerül a magyar szint alá. (Idehaza a három hónapos munkanélküli ellátás után havonta 22 800 forinttal kell beérni.)

A magyar költségvetés nagyon szűkmarkú a munkanélküliekkel, alig van olyan európai ország, amelyik kevesebbet költene erre GDP-arányosan. Csak Románia és Észak-Macedónia áll ebben mögöttünk.

Ezekben az összegekben pedig nemcsak a munkanélküli segélyeket méri az Eurostat, hanem az átképzési programokat is. Ezek bár nem olcsók, de pont ezek segítségével lehet tartósan magas foglalkoztatási rátát elérni a fejlett országokban.

Az OECD adatbázisából az is kiolvasható, hogy hol van a legnagyobb gond a rendkívül korlátozott magyar munkanélküli segélyezéssel: 

a Fidesz 2011-es megszorításai előtt még minden harmadik, azt követően csak minden kilencedik álláskereső kapott anyagi támogatást.

A magyar munkavállalók bruttó fizetésük 1,5 százalékát fizetik be munkaerő-piaci járulékként. Ebből tavaly körülbelül 320 milliárd forint bevétele keletkezett az államnak, miközben csak 78 milliárdot tervezett munkanélküli-ellátásokra költeni.

Az állam tehát a munkavállalók által befizetett munkaerő-piaci járuléknak csupán harmadát költötte a munkanélküliekre, így még jelentős emelésre is bőven lenne forrás.

A kormány a munkanélküliek túlnyomó része számára egyedül a közmunkaprogramot kínálja kiútként. Különösen az a probléma, hogy – mint már volt róla szó – a három hónapos munkanélküli ellátás után rendkívül alacsony a juttatás, havonta 22 800 forinttal kell beérni.

A foglalkoztatást helyettesítő támogatás összege ugyanis az öregségi nyugdíj mindenkori minimumának 80 százaléka. A legkisebb nyugdíj összege pedig 2008 óta nem változott, azóta vásárlóerejének felét veszítette el.

Ez is csak akkor jár, ha a felkínált közmunkát elfogadja a munkanélküli. Az utóbbi néhány évben a kormány azon dolgozott, hogy visszaszorítsa a közmunkások számát. Kérdés, mit tud a rendszer kezdeni a most hirtelen megjelenő álláskeresőkkel, a turisztikában és vendéglátásában dolgozóknak lesz-e piaci állás, vagy a közmunkába akarja őket terelni a kormányzat. (G7)