Azt halljuk a kormány sajtótájékoztatóján Lázár Jánostól és azt hallottuk a 2010-es választási kampányban Orbán Viktortól, hogy a diákétkeztetésből a magáncégeken keresztül hogy talicskázzák ki a pénzt a gyerekeink szájából lopva ki a falatokat. Létre kell tehát hozni a nagy országos méretű "közétkeztetési gyárat". Hallhatta ezt a trafikmutyiról elhíresült polgármester és elkészíttette sokszáz millió forintért a helyi nagy-konyhát. Volt olyan vélekedés, hogy összességében 920 millióba került mindennel együtt. De végre elkészült és három éve működőképes lett az 5.000 adagos konyha és létrejött az önkormányzati tulajdonú Diákétkeztetési Kft. Profit nélkül működött 10-20 milliós éves nyereséggel, ami inkább csak a működőképesség jelzésére volt alkalmas. De 2015 évben eldönti a jelenlegi városvezetés, hogy hopp odaadja egy erősen vitatható titkosított közbeszerzésen a Bánki Erik országgyűlési képviselő nevéhez köthető cégnek, a Hungast leányvállalatának a Kölyökmenzának.

Mi ezzel a baj? Annak idején kis iskolai konyhák működtek, amiket vagy kiadtak szekszárdi és környékbeli kisvállalkozóknak, vagy maguk az iskolák működtették. Ezek valós személyek, cégek voltak, névvel, címmel elérhető vagyonnal. Bármi történt, vagy történhetett, ezek megfoghatók voltak, mint ahogy a minőség is. Ha X vállalkozó rosszabb minőséget készített, mint a másik iskolában Y, akkor szembesíteni lehetett azzal. Volt valamiféle verseny és azt a szégyent, egy kis városban nehezen viselhette volna bárki, hogy újjal mutogassanak rá, hogy ez a "galád" vállalkozó kilopja a gyerekeink szájából a falatot. Ezek a kisvállalkozók zömében a helyi termelőktől vásárolták az alapanyagot is, sőt volt, ahol helyben megtermelték, tehát a helyi gazdaságot erősítették. Kialakultak a gyerekek ízlésvilágához alakuló étrendek és ízesítések. Egy-egy főszakács néni, vagy bácsi az otthon ízét tudta visszaadni a gyerekeknek. Azt az ételt, aminek felét moslékba öntötték, azt legközelebb nem főzte. Pont mint otthon. Különbséget tettek az Arany János nevével jelzett hátrányos helyzetű gyerekeket tanító iskolák és az elit gimnázium diákjainak étkezési kultúrája közötti eltérő igénynek megfelelően is.

Az 5.000 adagos nagy-konyha működéséhez már olyan nagy tételben kellett az alapanyagot megvenni, amit a gazdasági háttér már nem tudott egy-két év alatt lekövetni, tehát elmentek Pestre a nagybanira megvenni az alapanyagot is, ami a helyi gazdaság leépítésével járt. A Horváth István polgármester által végrehajtott hirtelen átállás több kárt okozott a környezetnek, mint amekkora haszonnal járt az egységes nagy konyha. Felelős politikusként, gazdasági szakemberként a kettőt együtt lehetett volna átalakítani. Ha viszont nem történt meg, akkor ennek a feltételeit kellett volna a következő időben megteremteni a városnak.

E helyett egy pesti bejegyzésű cég, a Kölyökmenza lett a nagy-konyha üzemeltetője. Biztos, hogy eleve Pestről fogja beszerezni az alapanyagot. Megfoghatatlan a tulajdonosa, mert mi is csak oknyomozó újságírók révén tudjuk, hogy Bánki Erik Fideszes országgyűlési képviselőhöz köthető, de a valóság az, hogy egy bonyolult céghálózatban a Bánki Erik név, csak sokszoros áttétellel állapítható meg, ha megállapítható. A többi fantázianevű Kft. bármi történik, ki tud hátrálni a felelősség alól. A gyerekek azt mondják elégedetlenek az új tulajdonos által főzött ételekkel. Egyrészt eltűnt a vacsora két menüje. Maradt egy, eszi, nem eszi, nem kap mást. A felnőtteknek volt olyan opciója, hogy szinte az utolsó pillanatban is le tudták mondani az ebédet, vagy kaptak szorult helyzetben egy adagot. Most nem.

Képzeljük el, egy országos méretű KLIK szerű nagykonyhát, aminek Habony Árpád, vagy Hoffmann Rózsa, esetleg Selmeci nyugdíjvédő Gabriella fogja megmondani, hogy mit főzzenek, mennyi kalóriát kell a napi menünek tartalmazni. Pont mint Madách Ember tragédiája XII. szín, falanszterben. Az emberi hülyeségnek úgy látszik nincs határa.

Rácz Zoltán