„Nagyon fontos különbséget tenni az elmúlt 12 év és az elmúlt 12 hét hazugságai között: Orbán Viktor a post-truth, azaz az igazságon túli, a félrevezetést normává emelő politika globális arca, de a rezsicsökkentés-csökkentéssel és az új katatörvénnyel úgy felültette az egész országot, amiért kormányokat szokott dönteni a nép. Kérdés, felismerik-e az emberek az ígéret megszegését, ha megjön a rezsicsekk.

Szeptemberben Magyarország megérzi, hogy Orbán Viktor átverte. Most már tényleg, és még akkor is, ha vannak, aki ezzel a ténnyel nem néznek szembe: a rezsicsökkentés és a katatörvény megpiszkálásával a Fidesz nemcsak rövid és hosszú távú politikai állásfoglalásaival, hanem legalapvetőbb ígéreteivel is szembement.

Ettől persze nem vonulnának százezrek a Karmelitához. Orbánt egyfelől védik ettől a most felhúzott narratívák: kádári propagandafilmek magyarázzák a háborús inflációt, a baloldali érvekkel ámítják a szegényeket az átlag felett rezsizőkről, és még a kataszigorítást is megindokolják azzal, hogy ha fáj is néhányaknak, a kormány legalább morálisan jót tesz, lévén »csalók« ellen lép fel.

Másfelől ott van az, hogy 2010 óta több olyan társadalmi folyamat is végbement, amely, úgy fest, garantálni tudja Orbán sérthetetlenségét. A propagandáról már esett szó, de legalább ilyen fontosak annak a mellékhatásai: ahogy azt a katatörvény ellen tüntetők többször is felhozták, a társadalom szekértáborok szerint egymás ellen fordul, mintsem egymást erősítené, és különböző okokból ábrándult ki a politika kritizálásából – vagy azért, mert kiegyezett a rendszerrel, vagy azért, mert tehetetlennek érzi magát ellene. És akkor még az alternatíva hiányáról nem is beszéltünk.” (mandiner.hu)