"Nem szívesen foglalkozom a kormányunk aktuális intézkedéseivel, olyan ezekről beszélni, mintha darázsfészekbe nyúlnánk. Lehet, hogy kényes kérdésekről van szó, amikről nem nagyon tudunk értelmesen beszélgetni, másrészről viszont az is éppolyan feltűnő, hogy érdemben senki nem reagál ezekre. Úgy tűnik, mintha kezdenénk eltompulni és a nyilvánvaló ellentmondásokra sem reagálunk, mintha egy az egyben elfogadnánk a kormány kommunikációját. (Ha pedig ezúttal "az én készülékemben" lenne a hiba, azt most a kisebb bajnak tartanám.)

Hatósági benzinár: a multiknak kedvez

Az olyan nagy játékosok mint a MOL vagy a Shell szemrebbenés nélkül lenyelnek milliárd forint veszteséget a benzinár miatt, mivel a magyarországi forgalom és ezen belül a benzin értékesítés az összforgalmuk csak egy kis részét teszi ki. Az olyan kis kutak viszont, ahol a shopban lényegében csak fagyállót és pár fajta motorolajt tartanak, most nem nagyon tudják majd magukat hónapokon át fenntartani ilyen árszinten, és nagy részük alighanem csődbe is fog menni. A MOL nagyon jár majd, mert amikor majd a korlátozás megszűnik (a választások után egy nappal), kisebb lesz a konkurencia és nagyobb forgalmat tud elérni, az árrését növelheti, mi állampolgárok pedig bukjuk azt a literenkénti 10-15Ft-ot, amit eddig az olcsó kis kutaknak köszönhettünk.

Bige-ügy: Hol volt a versenyhivatal tíz éven keresztül?

A versenyhivatal reakciója a legtöbb esetben azonnalinak mondható, a szerinte versenyt sértő gyakorlatokat pár hónapon belül bünteti (más kérdés, hogy mennyire jogos egyes esetekben a büntetés mértéke). Itt most azonban azt állítják, hogy a Bige gyárában előállított műtrágyát az értékesítés során kartellezés miatt magasabb áron adták már 2011 óta, különösen a gyengébb minőséget. Furcsa módon nem is azért büntet, mert a fogyasztókat (a gazdálkodókat) megtévesztették, lényegében becsapták, hanem kartellezés miatt, ami inkább értékesítési kérdés és nem biztos, hogy a kartellezés ténye maga bizonyítható. A versenyhivatalnak mindenekelőtt saját maga ellen kellene vizsgálatot kezdeményeznie, vezetőit kirúgnia, ha egy versenysértő magatartást valóban tíz évig eltűrt, a gazdálkodók kártalanítása pedig egy ilyen esetben magától értetődő lenne. Itt persze láthatóan egy koncepciós, politikai indíttatású perről van szó, mondjuk ki nyíltan.

Migránsválság a lengyel határon: Hol marad a „sororozás" és „merkelezés” ?

Most lehet, hogy mégsem Soros hálózata a fő felelős a migrációért? Ha a belorusz elnök szervezte, már pedig nyilvánvalóan ő volt, akkor most mért nem támadja ezt a diktátort sem Orbán, sem a magyar kormánypárti sajtó, mint pár évvel ezelőtt Sorost és Merkelt? Hogy lehet, hogy egy kummát sem írnak az Európa biztonságára jelenleg legnagyobb veszélyt jelentő diktátorról, aki egyébként egy percig sem tudná a hatalmát fenntartani Putyin támogatása nélkül? Igen komoly logikai csavar kell annak a bizonyításához, hogy a migránsrohamért ezúttal is az EU tehető felelőssé.

Gyurcsányozás: Ez nagyon kínos

Az a reklámfogás megvan, hogy a cég neve több alkalommal is el kell, hogy hangozzon a reklámban, és naponta többször is le kell adni, hogy az emberek megjegyezzék? Ezt a primitív marketingfogást negatív kampányként is lehet használni, ráadásul árukapcsolással (gazdaságilag nem tisztességes módon), mert bármilyen téma felmerül a magyar politikában, ami valamilyen módon az ellenzéket érinti el kell, hogy hangozzon a „Gyurcsány” szó, több alkalommal is. Orbán Balázs, aki szerint vannak tisztességes viták a Fideszben, ugyanazt a vonalas dumát nyomja mint a többiek. Egyetlen kivétel sincs a Fidesz politikusai közül, aki nem kezdene el egy adott ponton gyurcsányozni. Ez olyan, mintha megkérnék a gyerekeket, hogy írják le, mi történt otthon egy nap. Pistike fogalmazása: A macska észrevett egy egeret és elkezdte kergetni. De a Gyurcsány… Borzasztó kínos ez így állampolgárként (persze ha érvényes még ez a fogalmom manapság nálunk). Lehet hogy bennem van a hiba, de azokkal kezdek egyetérteni, hogy az idióta manapság már nem a rendőr, postás és a vasutas, hanem fideszes.

Akkor még nem beszéltem sok minden másról, többek között a Pegazus-ügyről sem, amit úgy kell eladni kifelé a kormánynak, hogy „természetesen nincs ilyen”, a saját táborának viszont, hogy „hát persze, hogy lehallgatjuk a sorosistákat”.

Ezek a témák annyira kínosak, mintha az embernek a szexuális életéről kellene beszélni, a pont ilyenkor csak annak jár, aki ilyen helyzetben is képes megőrizni a nyugalmát. Én magam leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy ez miként lehetséges." - írta Tamáspatrik az IDEO-LOGIKÁK Blogon

Gazdasági Versenyhivatal helyreigazítás

(2021. november 15. 12:05)

A tegnap megjelent „A kormánykommunikáció súlyos ellentmondásai” c. cikkük (https://www.civilhetes.net/a-kormanykommunikacio-sulyos-ellentmondasai) „Bige-ügy: Hol volt a versenyhivatal tíz éven keresztül?” c. részében számos valótlanságot tartalmaz a GVH eljárásával kapcsolatban. Ezért kérjük, legyenek szívesek az alábbiakat a lehető leghamarabb korrigálni, és erről visszajelezni felénk:

„A versenyhivatal reakciója a legtöbb esetben azonnalinak mondható, a szerinte versenyt sértő gyakorlatokat pár hónapon belül bünteti (más kérdés, hogy mennyire jogos egyes esetekben a büntetés mértéke).”

A GVH reakciója jogsértés észlelése esetén valóban gyors, a feltételezett jogsértések feltárására irányuló versenyfelügyeleti eljárásai (leszámítva a vizsgálati szakaszban megszüntetésre került eseteket) azonban a legritkább esetben zárulnak le pár hónapon belül, amelynek elsősorban a GVH-n kívüli okai vannak.

Az eljárás hosszát elsősorban az ügy összetettsége befolyásolja, így pl.

• az eljárás alá vont vállalkozások nagy száma (ebben az ügyben 11 vállalkozás);
• a jogsértések bonyolultsága, több tényállás szerinti magatartás vizsgálata - az ügyben a GVH három különböző, jogsértő magatartástípust vizsgált, mely egy komplex jogsértésbe tartoztak:
  
  • a vételi vagy eladási árak, egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározása,
  • a beszerzési források felosztására, a közülük való választás lehetőségének korlátozása, valamint az üzletfelek meghatározott körének valamely áru beszerzéséből történő kizárása,
  • a piac felosztása, az értékesítésből történő kizárás, az értékesítési lehetőségek közötti választás korlátozása;
• egyéb felek, tanúk megkeresése és meghallgatása, az ügy feltárásához szükséges adatszolgáltatások kiterjedtsége;
• az üzleti titok, ügyvédi titok kezelésével, illetve iratbetekintési jogosultságokkal összefüggő eljárási kérdések tisztázása, az üzleti titok tárgyában született döntések bírósági felülvizsgálatának időtartama.

Elmondható, hogy a GVH gyakorlata alapján egy ilyen összetettségű kartellügyben az eljárás valamivel kevesebb mint 4 éves időtartama nem tekinthető kirívóan hosszúnak. Kiemelendő az is, hogy az eljárás időtartama nagy részben köszönhető annak, GVH az eljárás során a hatóság történetében a valaha volt leghosszabb időt biztosította az érintett vállalkozások (és jogi képviselőik) kérésére iratbetekintése, így a hatóság álláspontjával szembeni védekezésre, a cégek határidő-hosszabbítási kérelmeinek is minden esetben eleget téve.

„Itt most azonban azt állítják, hogy a Bige gyárában előállított műtrágyát az értékesítés során kartellezés miatt magasabb áron adták már 2011 óta, különösen a gyengébb minőséget.”

Az előállított termékek minőségével kapcsolatos kérdések semmilyen formában nem merültek fel a GVH eljárása során.

Kiemelnénk, hogy a feltárt jogsértés központi elemét adó árrögzítés (továbbeladási árak rögzítése a Bige-csoport és a stratégiai partnerek között, illetve árrögzítés a stratégiai partnerek és a Genezis-hálózat között a piaci árak vonatkozásában), valamint a piacfelosztást megvalósító vevőfelosztás ún. cél szerinti jogsértésnek minősülnek. Ez azt jelenti, hogy a megállapodások kifejezett célja volt a verseny korlátozása, amely önmagában, az árakra kifejtett tényleges hatástól függetlenül is megvalósítja a versenyjogi jogsértést.

„Furcsa módon nem is azért büntet, mert a fogyasztókat (a gazdálkodókat) megtévesztették, lényegében becsapták, hanem kartellezés miatt, ami inkább értékesítési kérdés és nem biztos, hogy a kartellezés ténye maga bizonyítható.”

A GVH-nak a műtrágya-értékesítők és a gazdák közötti, polgári jogi viszonyok megítélésének tekintetében nincs hatásköre. A jogi szabályozás alapján az egyéni jogsérelmek orvoslására polgári peres eljárás keretében van lehetőség, amelyet a károsultak bírósági úton indíthatnak meg. A bíróság – amellett, hogy a versenyjogsértésért kártérítést ítélhet meg a sérelmet szenvedett félnek – a szerződéses jogviszonyokat is alakíthatja a felek között (pl. alkalmazhatja a szerződésük érvénytelenségének jogkövetkezményeit). A szabályozás szerint egy kartell közvetett károsultjai (pl. a műtrágyákat vásárló gazdák) is élhetnek kártérítési igénnyel, az ellenkező bizonyításáig ugyanis vélelmezni kell, hogy a jogsértésből eredő áreltérítést a kereskedők továbbhárították a közvetett vevőre. A versenyjogi kártérítési perekben a Gazdasági Versenyhivatal az üggyel kapcsolatos szakmai álláspontjának kifejtésével segíti a bírósági eljárásokat, a bíróság barátjaként való fellépéssel (ún. „amicus curiae” tevékenység).

A jogsértés bizonyításával kapcsolatban kiemelnénk, hogy – bár a Nitrogénművek csoport az eljárás során végig tagadta – a kartell résztvevőinek fele beismerte a jogsértést. A Nitrogénművek (6 tagú) cégcsoportján kívül ugyanis három másik cég vett részt a kartellben, vagyis a műtrágya-kartell négy önálló résztvevőből állt, és ebből kettő teljeskörűen elismerte a jogsértéseket az eljárás során. A GVH a jogsértést emellett számos egyéb bizonyítékra alapozva állapította meg; így például a helyszíni kutatások során lefoglalt irati bizonyítékokra (elsősorban a vállalkozások közti email levelezésre), valamint tanúk vallomásaira, köztük az érintett cégeknél a jogsértés idején dolgozó munkavállalók (köztük többek között a Nitrogénművek műtrágya értékesítésének irányításáért és ellenőrzésért felelős akkori kereskedelmi igazgatójának) tanúvallomásaira.

„A versenyhivatalnak mindenekelőtt saját maga ellen kellene vizsgálatot kezdeményeznie, vezetőit kirúgnia, ha egy versenysértő magatartást valóban tíz évig eltűrt, a gazdálkodók kártalanítása pedig egy ilyen esetben magától értetődő lenne.”

A GVH késlekedés nélkül, azonnal versenyfelügyeleti eljárást indított 2017-ben, amint a feltételezhetően jogsértő magatartás a tudomására jutott. A jogsértés nem 10, hanem 7 éven keresztül állt fenn, időtartamát pedig a Versenytanács figyelembe vette a bírság kiszabásakor.

A gazdák kártalanítása nem a Gazdasági Versenyhivatal hatásköréhez tartozik, a GVH azonban - ahogy fent említettük - minden, jogilag lehetséges segítséget megad számukra a bírósági eljárások során.

„Itt persze láthatóan egy koncepciós, politikai indíttatású perről van szó, mondjuk ki nyíltan.”

Leszögeznénk, hogy a GVH-t nem befolyásolja semmilyen politikai nyomás; döntéseit szakmai szempontok alapján, a jogszabályok megfelelő alkalmazásával, kizárólag a közérdeket szem előtt tartva hozza.  A GVH eljárásait nem befolyásolják az érintettek politikai kötődései; a versenyfelügyeleti eljárások során kizárólag a jogszabályban meghatározott tényezőket veszi figyelembe, ezt az ügyei minden érintettje számára nyitott, bírósági jogorvoslati rendszer garantálja. A versenyhatóság sem akkor, sem most nem vette figyelembe sem a vizsgálat, sem a döntés meghozatala során az ügy szereplőinek vélt vagy valós politikai beállítottságát. Ismételten kiemelnénk, hogy a kartell résztvevőinek fele a GVH bizonyítékainak ismeretében elismerte a jogsértést.