Egy jogvédő szervezet szerint, ha mindig ilyen módon működne a pszichiátria, sokkal kevesebb félrekezelésből adódó sérelem keletkezne a területen.

Általános jelenség a mentális egészségügyben, hogy ha egy személy mentális tüneteket produkál, és nincs egyértelmű jele, hogy azokat egy testi állapot okozná, a diagnózis egy pszichiátriai rendellenesség lesz – annak ellenére, hogy ismert tény: számos testi baj válthat ki olyan tüneteket, mintha az "mentális zavar" volna. Bár ahogy a jelenleg érvénybe léptetett eljárásrendből is kiderül, nagyon is szükséges volna kiszűrni a háttérben meghúzódó testi problémát a pszichiátriai kezelés megkezdése előtt, ez jellemző módon idáig nemigen képezte részét a betegfelvételnek.

Méltatlan helyzetbe került betegek

Konkrét esetek szolgálnak bizonyságul arra, mit okozhat, ha vizsgálatok nélkül zárják ki a testi tényezőket, és kezdik meg az erős tudatmódosító szerekkel történő kezelést. Az alábbi történet csak egy azok közül, melyekkel a jogvédő szervezet az elmúlt évek során találkozott:

Egy férfi korábban azért kereste fel a pszichiátriát, mert állandó fejfájások gyötörték, melyek mellett később zavartság is jelentkezett. A pszichiátrián figyelmen kívül hagyva a tünetek lehetséges kiváltó okát, megkezdték a tudatmódosító szeres kezelést, amitől a férfi gyakorlatilag magatehetetlenné vált, bepelenkázott fekvő betegként töltötte a következő három hetet. Felesége vitette át egy másik kórházba, mellyel az életét mentette meg: ott már elvégeztek rajta egy MRI-vizsgálatot, ami fény derített egy kiterjedt agydaganatra – eddigi tüneteinek valódi kiváltó okára.

Az ehhez hasonló esetek egy mintázatra világítanak rá, mely alapján a pszichiátriai ellátórendszer kétségtelenül alkalmas volt hasonló szituációk kitermelésére, akár nap mint nap.

Hol került homokszem a gépezetbe?

E kérdés megválaszolásához nem szükséges túlzottan mélyre ásnunk, hiszen maga a betegfelvételi folyamat szolgál rá magyarázatul. Nevezetesen ahhoz, hogy mentális zavart állapítsanak meg valakinél, nem szükséges testi vizsgálat, hiszen a pszichiátriai diagnózisokat nem műszerekkel vagy laboreredmények alapján állapítják meg. Csupán tünetek alapján teszik azt, így az esetleges testi kiváltó okok észrevétlenül átcsúszhatnak a rostán.

Mindezt pedig csak súlyosbítja az a tényező, melyre a WHO is felhívta a figyelmet egy 2015-ben kiadott jelentésében: a pszichiátriai kezelteket az ellátórendszer is gyakran hátrányosan különbözteti meg.

Példának okáért, a súlyos mentális zavarokkal küzdő emberek gyakran részesülnek alacsony minőségű fizikai ellátásban, […] a betegségmegelőzéstől a beavatkozásokig. Mikor a súlyos mentális zavaros személyek kórházi ellátásban részesülnek, az gyakorta végződik rossz kimenetellel. Az ellátó személyzet negatívan állhat hozzá a súlyos mentális zavarokkal küzdőkhöz, vagy hiányozhat a megfelelő képzettség az ellátásukhoz.

Ha tehát egy személy fizikai betegség okán produkál mentális tüneteket, a korábbi eljárásmód szerinti kezelés akár azonnal borítékolható módon jelentett számára közvetlen életveszélyt.

Krízis kellett a változtatáshoz

Határozottan aggasztó a tény, hogy az eredeti eljárásrend szerint egy testi betegségtől szenvedő személy éppen az egészségügyi ellátórendszer közepén kerülhetett életveszélybe, ha tünetei alapján pszichiátriai szerekkel történő kezelésnek vetették alá, figyelmen kívül hagyva a fizikai kiváltó okokat. Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány arra hívja fel a figyelmet, hogy a vírusveszély elhárultával továbbra is kiemelten indokolt volna fenntartani azt az eljárásmódot, hogy pszichiátriai osztályra csakis testi kivizsgálás után vegyenek fel betegeket.

CCHR