A Fidesz és Orbán Viktor gyorsan megadta a választ, az előttük álló útelágazásnál melyik sárga ösvényt választják – hát nem azt, ami olyan változást hozna, amilyenre a választók Vásárhelyen szavaztak.

Először is, miniszterelnökük szerint háromszor annyit kell dolgozniuk, mint eddig – a kérdés az, vajon mit jelenthet ez:

• háromszor annyi Soros-plakát meg Fidesz-reklám az utcákon? (a már kint lévő mennyiség is plakátvakságot fejlesztett ki az átlagmagyarban és úgy néz ki, a sorosozás sem jött be annyira, mint várták)
• háromszor annyi migránsozás? (ideje álmigránsokat szerződtetni, de mintha ez sem jönne be)
• háromszor annyi rasszizmus? (még magyarabb a magyar, előre tiszta, árja vér, nehogy már keveredjünk, a végén elveszítjük azt a homogenitásunkat, ami szinte teljesen megegyezik az osztrákokéval, a szlovákokéval meg a csehekével, genetikai térkép itt)
• háromszor annyi kormánypárti hír a királyi tévében? (kizárt, hogy elférne)
• háromszor annyi aktivistát az utcára (majd hívnak segítséget Erdélyből, csak ráér valaki)
• háromszor annyi támogatás az álcivileknek, megvédjék a rendszert? (kaptak már az MVM-től félmilliárdot, az elég kéne, hogy legyen)
• háromszor annyira kell mószerolni az ellenzéket? (itt még vannak tartalékok, egész biztos nem volt az összes ellenzéki politikus meg támogató megfenyegetve, listázva, lebizizva vagy megvásárolva, itt az idő a lyukak betömésére)
• háromszor annyit lopni, mint eddig? (az elkövetkező hónapban ideje minden közbeszerzésben, értékhatár alatti beszerzésben, valamint uniós pályázatban kiállítani az előlegbekérőket meg teljesítés előtti részszámlákat, ami a zsebben, azt már nehéz visszakövetelni és az új szerződéseket is meg kell kötni még, jó nagy kötbérrel a megrendelő részéről felmondás esetére)

A fideszes sztahanovista mozgalom rajtpisztolya eldördült, a fődíjra meg már be is jelentkezett a Békemenetet szervező CÖF. Na, ők az az álcivil szervezet, akik közpénzből (mert mi másnak lehetne nevezni a költségvetésből meg az állami vállalatoktól kapott apanázst?) a rájuk nem szavazó közt félemlítik meg. És csak annyi a különbség az egykori munkásőrökhöz képest, hogy a tagok átlagéletkora jóval magasabb (a fiatalok kopaszok, kevesebben vannak, ám sokkal energikusabban védik a gazdájukat), valamint eddig még senki sem fegyverezte fel őket. Hogy március tizenötödikére kapnak-e szolgálati sípot, dobot meg nádihegedűt, esetleg a még a vaksi kategóriába el nem érkezettek csúzlit, paradicsomot, záptojást, miegyebet, azt még nem tudjuk, de annyi már biztos, az idősebb korosztályra tekintettel most nem a Hősök teréről indul a menet az Orbán-beszédre, hanem a Bem térről, ami mégis csak sokkal kisebb távolság és sokkal, de sokkal kevésbé strapás. A lengyel és erdélyi barátoknak viszont rossz hír, ha lesz békement, akkor rájuk már nincs szükség mint meghívott csápolókra, így az ide ingyenes budapesti teljes ellátásos kirándulás elmarad.

Lesz viszont generációs szakadék – míg a nagyi megy tüntetni Orbán mellett, bizony előfordulhat, hogy az unoka ugyanebben az időpontban éppen Orbán ellen fog tüntetni. És míg a nagyi azért cipel transzparenst meg buzizik fennhangon, hogy a hatalmon lévők továbbra is hatalmon maradjanak és nyugodtan lophassanak úgy, ahogy eddig, addig az unoka azért gyakorolja csoportosulási jogát mert reméli, a korrupciót intézményesítő banda távozása után valaki csak rendbe teszi az oktatást és nem kell külföldre mennie tanulni azért, hogy európai színvonalú képzésben legyen része.

A kormány nyugdíjas hadserege mindenesetre kész felvállalni még a generációs szakadást is azokért, akik értük lopnak és nem ellenük, így aztán összefognak az összefogás ellen és mindazok ellen utcára vonulnak, akik igen elítélendő módon másképp gondolkodnak, mint ők. Azok ellen, akik utálják a korrupciót, a sötét városokat, a még több stadiont, a Várba költözést, a semmibe vezető kisvasutakat meg az aktív eutanáziára berendezkedett egészségügyet, hogy a birkaképzővé degradált oktatásról és az új burzsoázia rongyrázásáról már ne is beszéljünk. És konkrétan kik ők? Azok, akik összedobják a békemenetesek nyugdíját, nyugdíj-kiegészítését, rezsicsökkentését meg az Erzsébet-utalványukat. Mert bár lehet, hogy Orbán Viktor gálánsan megígéri, hogyan is fog nyugdíjat emelni, de hogy nem a saját vagy strómanjai zsebéből fizeti ki azt, az is biztos. Azok finanszírozzák a vajat az ő kenyerükre, akiknek esélyük sincs, hogy egyszer majd normális nyugdíjuk legyen (75 éves kor előtt), akik rettegnek, nehogy betegek legyenek, mert úgy eltávoznak egészségügyünk áldásos közreműködésének köszönhetően az élők világából, hogy alkalmuk sem lesz megismerni a saját unokáikat.

A békemenetes lovon fordítva ülés már megszokott, de azért egy demokráciában ritkán mennek el odáig kormánypárti sajtómunkások, hogy alapvető szabadságjoggal élni merést kvázi büntetendő cselekménynek állítanak be:

(…) olyan emaileket kapok, hogy tisztességes emberek a Belügyminisztériumban, akik ott voltak alkalmazva, azok fölállnak a munkahelyükről, mert két pofával a kantinban szidják a Fideszt, ott a Pintérnek a minisztériumában. Tehát itt, tényleg valamilyen radikális fordulatot kellene csinálni, mert az, hogy ezek az emberek, akik hatalmas pénzeket kapnak, az egész világon elterjesztik, hogy itt diktatúra van, és itt úgysem lehet győzni a választásokon, szóval itt, valamilyen módon ezen el kellene gondolkodni.”(Lovas István)

A rendszerkritizáló, véleménynyilvánítási és szólásszabadságukat gyakorló közszolgák tényleg csak örülhetnek ott a minisztériumban, hogy az istenkáromlást már nem büntetik halállal, különben a CÖF nyilvánosan kövezné meg őket.

A békemenetes mozgósítást világvége hangulat is kíséri, a félelem, miszerint amit létrehoztak (?), azt meg kell védeni:

„(…) létrejön egy ŐK és MI felállás. Ez merőben más helyzet. Ebben a felállásban mi most veszélyes helyzetbe kerültünk.” (Bencsik András)

Szó se róla, elég nagy veszély az, ha elzárul az állami pénzcsap és senki sem fogja támogatni a CÖF-öt meg annak fő szervezőit, arra a gondolatra meg pláne kiverheti őket a hideg veríték, mi lesz ha csődbe megy a foglalkoztatójuk, le is csút, fel is csút? Ha már a kormánypárti tulajdonosnak nem lesz pénze őket etetni? A végén még vénségükre egy másik párthoz kell csapódniuk, hogy összejöjjön még egy-két félmilliárdos támogatás? Valamiből csak ki kell fizetni a békemenetre rávett nyugdíjasok útiköltségét, napi ellátását, extra tüzelőjét, vagy bármit, amit kérnek vagy elvárnak a megjelenésükért cserébe.

Ha pedig arra gondolunk, hogy a most éppen buzgó fideszes, békemenetet gründoló sajtómunkások egykor, a pártállam idején mivel keresték kenyerüket és milyen dicső karriert mondhatnak magukénak, akkor érdemes Schmidt Mária szavaira figyelni:

„Kiismertük őket, kitanultuk, tehát könnyen felismerjük azokat a gyakorlatokat és módszereket, amelyeket a kommunisták tökélyre fejlesztettek és amelyeknek egyetlen célja volt a totális hatalom megragadása és megtartása, a mindenkori ellenfél megbélyegzése, és kiiktatása révén. (…) Ennek legfontosabb eszközei közé tartozott a nyelv kisajátítása, a szavak jelentésének meglopása, megváltoztatása, a hagyományos identitások tűzzel-vassal történő üldözése, a valóság partvonalra szorítása, ideológiájuk egyeduralmának biztosítása, az ő egyetlen igazságuk szajkózása. (…) A kommunisták féltek a nemzettől, a magyar nemzet a kommunistáktól.” (index.hu)

Most tényleg a kommunistákról beszélt, vagy az egykori kommunistákról, akik ma már a Fidesz szekerét tolják? És vajon ha a békemenetesek félnek a nemzettől, akkor a nemzet is fél a békemenetesektől? A történelem már többször választ adott arra, mi lesz a korrupt, netalán autokrata kormány mellett nagy tömegjelenteket rendezőkkel – és ez a vég ritkán dicsőséges.

Aki meg úgy gondolja, szeretne már végre a békéért menetelni, de nem azért a békéért, amiért a CÖF, akkor választhat magának másik békemenetet a Magyar Kétfarkú Kutya Párt szervezésében, csak arra figyeljen, ne a Bem térre, hanem a Blaha Lujza térre menjen.