A malária elleni vakcinán dolgoztak terhes nőket vizsgálva, ennek a mellékhatásaként fejlesztettek ki egy teljesen új módszert, amely laboratóriumi körülmények között már nagyon ígéretes. Kérdés, hogy az emberben is ilyen hatékony lesz-e. Ha igen, az nagy áttörést hozhat a rák elleni küzdelemben - írja az Index.

Ali Salanti, a Koppenhágai Egyetem kutatója épp a malária ellenszerén dolgozott, amikor feltűnt neki a hasonlóság a kísérleteiben vizsgált terhes nők méhlepénye és a rákos sejtek egyik szénhidrátja között. Kapcsolatba lépett volt tanítványával, Mads Daugaarddal, aki a kanadai British Columbia Egyetem rákkutatója, és együtt kezdtek kísérletezni az új módszerrel.

A tudósok évtizedek óta keresik a hasonlóságokat a méhlepények és a tumorok növekedésében. A méhlepény néhány hónap alatt mindössze pár sejtből egy nagyjából egy kilós szervvé növekszik, és egy viszonylag idegen környezetben táplálja a magzatot. Bizonyos szempontból a tumorok ugyanezt teszik, agresszívan növekednek egy viszonylag idegen környezetben – mondta Salanti. 

A kutatók rájöttek, hogy ugyanaz a szénhidrát, amelyhez a maláriát okozó parazita hozzákapcsolódik a terhes nők méhlepényében, megtalálható a rákos sejtekben is, és mindkét esetben a gyors növekedéshez járul hozzá. Ráeresztették a parazitát a rákos sejtekre, és megfigyelték, hogy az ezekhez is ugyanúgy hozzákapcsolódik, mint a méhlepényhez.

Ezután laboratóriumban előállították azt a fehérjét, amelyet a parazita használ a kapcsolódáshoz, és hozzáadtak egy toxint. Ez a kombináció megtalálja a rákos sejtet, amely elnyeli. Ekkor aktiválódik a toxin, amely belülről elpusztítja a sejtet.

A módszer sejtkultúrákban és egerekben is működött.  A két egyetem kutatócsapatai összesen több ezer agydaganatos és leukémiás mintán tesztelték az eljárást, és egyelőre úgy tűnik, hogy a malária fehérjéje mindenféle daganattípus 90 százalékát képes megtámadni. A következő lépésben háromféle emberi tumort ültettek egerekbe, majd rajtuk is tesztelték a módszert:

• a limfóma egy változatával beoltott egereknél a tumor mérete a kontrollcsoport negyede volt,
• a prosztatarák hatból kettő egérnél egy hónappal az első kezelés után eltűnt,
• az áttétes csontrákos egereknél hatból öt még nyolc hónappal a kezelés után is életben voltak, míg a kontrollcsoportnál egy sem.

Úgy tűnik, a malária fehérjéje anélkül csatlakozik a tumorhoz, hogy más szövetekhez jelentős mértékben hozzákapcsolódna – mondta a kutatás utóbbi két évében részt vevő Thomas Mandel Clausen.

A Koppenhágai Egyetem a kutatásban részt vevő tudósokkal közösen már létre is hozta a VAR2pharmaceuticals nevű céget, amely a további teszteket és a módszer fejlesztését fogja végezni.

A sors iróniája, hogy ha egyszer valóban bevethető rákgyógyszer lesz a módszerből, épp a felfedezésében kulcsszerepet játszó terhes nők nem élhetnek majd vele, hiszen a fehérje-toxin kombináció a méhlepényüket is tumornak nézné.

Kérdések azért még bőven akadnak. Salanti szerint a legnagyobbak, hogy a módszer az emberi testben is működőképes lesz-e, illetve hogy a szervezet képes lesz-e tolerálni a szükséges dózisokat anélkül, hogy mellékhatások lépnének fel. Ez utóbbi a módszer sikerének kulcsa, hiszen jelenlegi rákkezelések is képesek arra, hogy elpusztítsák a tumort, csak nem elég célzottak, így  a rákos sejtek mellett az egészségeseket se kímélik. A kutatók ugyanakkor optimisták, hiszen ígéretes kezdet, hogy a maláriából kivont fehérje csak a rákban és a méhlepényben megtalálható szénhidráthoz kapcsolódik.

Mindenesetre nem ez lenne az első eset, hogy egy addig gyógyíthatatlan nyavalyát úgy győznek le, hogy ráeresztik a maláriát. Az osztrák Julius Wagner-Jauregg 1927-ben azzal nyerte el a pszichiátria máig egyetlen Nobel-díját, hogy rájött: a szifiliszt okozó baktérium 41 Celsius-fok felett elpusztul, és magas lázat okozó betegségekkel próbálta kezelni a pácienseket. A malária bevált, a szifiliszes betegeknek ugyan magas lázuk volt napokig, de pszichésen jobban lettek. A történet szépséghibája, hogy Alexander Fleming 1928-ban már fel is fedezte a szifiliszt is gyógyító penicillint, így az osztrák orvos módszere villámgyorsan feledésbe merült.

Ez a gyors feledés viszont a rák ellenszerét biztosan nem fenyegeti, ha egyszer végre megtalálja valaki. A mostani jelöltet bemutató tanulmány a rangos Cancer Cell folyóiratban jelent meg, az embereken végzett tesztek pedig négy éven belül kezdődhetnek, legkorábban ekkor derülhet ki, hogy valóban a malária fogja-e megenni a rákot.

index.hu