Antall József gyógykezelését egy hattagú orvos-csoport végezte. Schulteisz Emil, Németh György, Rák Kálmán, László Előd, Kiss János és Szlávy László professzorok a miniszterelnök teljes bizalmát élvezték. Teljes őszinteséget kért tőlük, meghallgatta a véleményüket, de a javasolt kezelések elfogadásáról, elutasításáról, vagy elhalasztásáról – miniszterelnöki feladatait figyelembe véve – maga határozott. 1991. április 23-án orvosaihoz intézett levelében részletes magyarázatot adott a szükséges, tartós gyógykezelés elutasításáról.

Átmeneti tünetmentesség után, 1991 novemberének végére a betegsége kiújult. Ígéretükhöz híven orvosai közölték vele állapotának súlyosságát, és javasolták a kemoterápiás kezelés azonnali elindítását. Antall József ezt elutasította és kizárólag a lokális sugárkezelést fogadta el egyedüli kezelési módként, s azt is csak január 2-ától kezdődően. 1991. december 5-én az orvosainak levélben fejtette ki döntésének okait, magára vállalva minden felelősséget.

*

A lényeg: Antall József 1991 novemberében tudja meg, hogy szertefoszlott a gyógyulásához fűződő remény, de Ő, vagy a legendárium megfogalmazói az ország érdekeire hivatkozva mégis halogatta a kezelés megkezdését. Amint azt a kezelőorvosának írott levelében megírta, "a lokális sugárkezelésnek január 2-től vethetem csak alá magamat, továbbá ezt a karácsonyt még szeretném viszonylag ép állapotban eltölteni és biztonságot sugározni a világnak és az országnak, megtartva a bizalmat és hitelképességet minden értelemben."

Ahogy azt a betegségével, és várható következményeivel kapcsolatban kifejtette, sohasem szeretett volna törődött öregemberként élni. "Szívesebben halnék meg katonaként vagy egy jól sikerült merénylet áldozataként (ami másokat nem érint), mint egy ilyen nyomorult betegségben" – olvasható a dokumentumai között. (Gépi írás, nem lehet tudni, hogy Ő fogalmazott így…)

Antall József kiemelte, hogy amennyiben betegségtudata már rossz hatással lenne döntési képességeire, úgy tudni fogja a dolgát. Addig is kérte orvosaitól, hogy a lehető legpontosabban tájékoztassák állapotáról. Úgy fogalmazott (Ő, vagy bizalmasa, Kónya Imre), hogy "pontosan kell tudnom, hogy mire számíthatok, mert nem rólam van szó, hanem Magyarországról, miniszterelnöki felelősségemről, valamint a kormányzó párt és a nemzeti centrumpártok működőképes koalíciójáról. Körülöttünk minden instabillá válhat, történelmi veszélyek és lehetőségek víziója jelenik meg előttünk."

 *

Antall József ennek a levélnek a másolatát – előző levelének másolatával, valamint a politikustársai részére adott tájékoztatást tartalmazó "Feljegyzés betegségem tárgyában" elnevezésű irattal együtt – nem sokkal a halála előtt betette egy borítékba, amelyre saját kezűleg ráírta: "Orvosaim védelmére" és azt is, hogy: "Halálom esetén felbontandó".

Antall József külföldön történő gyógykezelése – így szállt a legenda – már a kezdettől fogva felmerült, de a miniszterelnök hallani sem akart róla. A magyar orvosokkal szembeni bizalmatlanságnak tekinthetnék, mondta egy alkalommal, ha a magyar miniszterelnök külföldön kezeltetné magát. Ő pedig, tette hozzá, orvos-történészként különösen nagyra becsüli a magyar orvostudomány teljesítményét. Orvosai ugyan felvetették, hogy kialakulhat olyan helyzet, amikor csak a sejtátültetés segíthet, ez pedig Németországban nagyobb eséllyel hajtható végre, de Antall az utolsó pillanatig elutasította a műtét gondolatát. Azt azért elfogadta, hogy a magyar orvosok konzulensként bevonják a kezelésbe a kölni Karl Diehl professzort. A miniszterelnök augusztusi németországi látogatása (?!) során a professzor egyértelműen közölte vele, hogy ötven százalékos esélye van arra, hogy a műtét meghosszabbítja az életét, de műtét nélkül legfeljebb hónapjai lehetnek már hátra. Antall ezt követően változtatott elzárkózó álláspontján, annál is inkább, mivel az őt kezelő magyar orvos csoport is egyetértett a kölni professzor által vázolt perspektívával. Végül 1993. október 6-án reggel Antall József elutazott Kölnbe, hogy alávesse magát a transzplantációs műtétnek. Hiába ódzkodott tehát, és hiába halasztotta azt az orvosi megoldást, amely gyógyulásának egyetlen esélyt adott, tudomásul kellett vennie, ha élni akar, szükség van a műtétre.

Németh Miklós és Antall József

*

Az indulást megelőző nap délelőttjén Antall fogadta a frakcióelnökséget. Előtte üzent: Kónya Imre negyed órával korábban legyen ott. Neki elmondta: "Minden eshetőségre felkészült. Írni fog egy vázlatos elemzést Kohl kancellárnak a magyarországi belpolitikai viszonyokról - ha a legrosszabb következne be. A másik, ha életben marad, ha nem lenne cselekvőképes, erre az esetre felhatalmazta a párt vezetőit és a parlamenti képviselőket, hogy nyújtsanak be konstruktív bizalmatlansági indítványt ellene...". Kónyával abban a negyedórában közölte, hogy nem akar olyan helyzetet, hogy Göncz Árpád és ezzel az SZDSZ kénye-kedvére legyen kiszolgáltatva az ország. Mindezt egy levélben részletesen leírta. Bizalmasával szárazon, szinte katonásan, pattogóan beszélt. "Az átmeneti időszakra Borosst alkalmasnak látom…" - mondta. Majd hozzátette – kézírásában is ez olvasható – csak az átmeneti időszakra alkalmas Boross Péter.

A frakcióelnökséggel folytatott megbeszélésen is elmondta, hogy ötven százalékos az esély, de azt is, hogy kénytelen volt tudomásul venni: ha akarja még folytatni miniszterelnöki tevékenységét, nincs más alternatíva. Próbálta elkerülni a műtétet, mert ez legalább egy hónapos kiesést jelent a munkájából. Megjegyezte, hogy három éves miniszterelnöki tevékenysége alatt még nem volt ilyen hosszú ideig távol. Eddigi kezelései nem gátolták a folyamatos munkában és most is biztosítva van, hogy figyelemmel kísérje a hazai történéseket. Meg van szervezve a folyamatos konzultáció. A miniszterelnök igyekezett biztonságot sugározni, de nehezen tudta palástolni nyugtalanságát.

A transzplantációs műtét sikere azon múlik, hogy megindul-e a műtét utáni napokban a sejt-szaporodás. Kónya Imre, a miniszterelnök bizalmasa, jegyzeteiben az alábbiak olvashatók: "Amikor elindultam Amerikába, az október 23-ai ünnepségre, még nem találtak új sejtet. Los Angelesből, Dancs Kálmán barátomtól felhívtam Rózsa Mariannt. Ő azt mondta, még mindig semmi, majd gyorsan hozzátette: az orvosok szerint ez így normális, tehát ne aggódjál. Hangja tele volt aggodalommal. - Los Angelesből hazafelé megszakítottam az utamat Washingtonban, ahol két nap alatt egy elég zsúfolt programot bonyolítottam le. Közben azért kerestem Rózsa Mariannt a Parlamentben, de közölték, hogy szabadságon van. Végül otthon találtam meg. Megtudtam tőle, hogy megindult a sejtszaporulat. Másnap Antallt is felhívtam Kölnben. Mondtam neki, hallottam a jó hírt és gratulálok. Igen, mondta elégedetten, és ráadásul az első sejtet épp október 23-án találták meg!..."

A miniszterelnök november 5-én érkezett haza, és azonnal belevetette magát a munkába. A műtét sikerült, de a kór hamarosan újra támadt, és a szervezet immunrendszere nem volt képes ellenállni. Az orvosok ezúttal: leukémiát állapítottak meg nála. Orvosai minden lehetőt megtettek élete megmentéséért, de csodákra ők sem voltak képesek. Röviddel a bekövetkezett halála előtt behívatta magához a kórházba az akkor még ellenzéki Orbán Viktort. A beszélgetés közel egy órát vett igénybe. - Antall József 1993. december 12-én meghalt. 61 éves volt csupán. – A napilapok december 13-át közölték a bekövetkezett halál dátumát illetően.

©Kollár Erzsébet, 2019.

Szemenyei-Kiss Tamás 1993.évi jegyzetei felhasználásával

Düsseldorf-Budapest, 1993. december 19-én

Bibliotheca Nationalis Hungariae, Kézirattár