Épp ezért meglehetősen furcsa körülmény, hogy nem kötnek útilaput egy elviekben kormánykritikus csapat lábára. Az eset példaértékű.

Volt, aki sírva hagyta el a Hír Televízió épületét – nem azért, mert kirúgták, hanem azért, mert nem. Mintegy háromszáz újságíró, szerkesztő, technikai szakember került csapdahelyzetbe a visszafoglalt csatornánál, mások önként, vagy kényszerből távoztak. /168 óra/

Nem hinnénk, hogy az lett volna a baj, hogy nem rúgták ki az alkalmazottakat. Ennek ugyanis egy olyan instabil médiapiacú országban, mint Magyarország, igen kis esélye van. Zárt közösségről lévén szó, a névtelen dolgozókra nem várnak befogadó kezek.

Nyilván egy kis szadizást ösztönzőnek tartott az új vezetőség, de erre a 2014-ig kormánybarát szerkesztőségnek több mint elég ideje volt felkészülni.

Kétszázhetven ember sorsát, egzisztenciáját helyezte Szikszai Péter, a Hírt Televízió régi-új vezérigazgató helyettese a csatorna hírszerkesztőségének, így a híradókat szerkesztők és a készítők, a riporterek és stábtagok kezébe – értesült a 168 Óra. Forrásaink szerint tette mindezt úgy, hogy az érintetteknek azonnal kellett döntést hozniuk: maradnak, elkészítik a Hír Televízió esti hírműsorait, vagy azonnali hatállyal távoznak, de akkor az egész „kóceráj" bezár.

Magyarán a mai, cunamiszerű kirúgási hullám után a csatornánál maradt 270 ember munkájának vége lenne, hiszen – mint azt Szikszai állítólag mondta – „nekünk van már tévénk", így „semmibe sem kerül" bezárni a Hír TV-t.

Mindezekből arra következtethetünk legkevésbé, hogy a csatornán belüli hatalomátvétel bárkit őszintén megrázott volna. Ugyanakkor szembesülnünk kell a kényelmetlen ténnyel, hogy Simicska egykori csatornájának a kormány szemébe fúródott szálkának tűnő kritikus éle csak egy (viszonylag) jól megtervezett félrevezetés volt. Ez a kérdőjel pedig nyugtalanító…