Az audionarráció a Masterfilm-Digital-ban készült Zalán János szakmai irányításával, aki a Magyar Színház igazgatójaként már nyolc éve dolgozik azon, hogy a látássérültek a látókkal azonos, integrált élményhez jussanak a nézőtéren. Zalán János info-akadálymentesítést tanult, aztán a Színházművészeti Egyetem Doktori Iskolájában doktori minősítést szerzett és közben Magyar Színházban koncepcióvá tette az audionarrációt. Ennek az évek óta tartó szisztematikus munkának az eredménye az, hogy a Magyar Színházban fogyatékosokat segítő referens dolgozik főállásban és a színházban minden előadás audionarrált. Tavasz óta továbbképzésben is oktatják az audionarrációt mert egyre nagyobb az igény a munkájukra. A látássérültek akadálymentesítését az Uniós előírásoknak megfelelően szeptember 25-től kezdődően a közszolgálati média is magára vállalta, érthető, hogy Zalán János bízták meg a szakmai felügyelettel. A digitális világban ez az egész nem egy ördöglakat. Csak egy plusz elkülönített sáv, de a vakoknak és látássérülteknek hatalmas lehetőség az önálló életük kiszélesítéséhez.

Tévéfilmes audionarrációt készíteni is kalandos.

Amikor Fejér Tamás a Tenkes kapitányát rendezte 1965-ben, nem gondolhatott arra, hogy 55 év múltán simán lebukik egy digitális szinkronstúdióban mivel a filmben tárogatóról beszélnek, holott a Diák (Tordy Géza) kezében egy altfurulya van.  Alighanem azért alt, mert a kényes ízlésű és zeneileg halálosan pontos Vujicsics Tihamér az alt-furulya hangját ítélte a legközelebbinek a tárogatóhoz, ami mégiscsak egy korabeli hangszer és Eörsi Ferenc húszszor biztosan leírja a Tenkes kapitánya regényben, amiből a film készült. Vélhetően a forgatáson az istennek sem találtak egy tárogatót, gondolták jó lesz más is, a néző végül is csak elvétve hangszer tudós.
Nem tudhatták, hogy 2020-ban a Masterfilm Digital egyik stúdiójában dolgozó négy ember vérremenő harcot vív majd azon, lehet-e a tárogató szót használni akkor, ha furulya látszik a képen. Ugyanis éppen 55 évet kellett várni arra, hogy a Tenkes VII. részének az audionarrált változata elkészüljön. 
Azt már ki sem merjük számolni hány évtizede várnak arra a látássérültek, a vakok, hogy a látóknak kitalált és megrendezett filmek, később a tévéjátékok az ő számukra is elérhetők és élvezhetők legyenek.
Gazdik Kati szinkronrendező most tanulja ennek a szakmának a fogásait és közben már készíti a Tenkes kapitányának audionarrált sávját, amit most hozzárendelnek az eredeti filmhez.
Ez a sáv természetesen választható, a látókat továbbra sem fogják megzavarni azzal, hogy a tárogató helyett a furulya szót alkalmazza Megyeri János, aki az audionarrációs szöveget olvassa fel. Ő maga Tenkes kapitánya rajongó így aztán komolyan a szívére vesz minden elhangzott szót.  Az egész kis csapatra jellemző az elhivatott, komolyan vett munka.

Zsolnai Andrea két évtizede dolgozik a vakok-látássérültek integrációjáért, többször vezetett filmklubot a Vakodában (Vakok Iskolája) kamaszoknak, csakhogy ott le lehetett állítani a filmet, ha fontosabb és hosszabb közlendője volt. Most time-kódra írja az elbeszélő mondatokat és a kész szöveget Tóth Cili hivatásos audionarrátor és Zalán János ellenőrzik, hagyatkozva a Magyar Színházban megszerzett közös rutinjukra, aztán jön Gazdik Kati, akinek szinkronrendezői ritmusérzéke van, majd a mikrofonnál ülő Megyeri János, aki színészként érzi, hogy a mondatok mitől válnak élővé.

Az audionarráció félúton van a színészet és a civilség között. Ott, ahol fontos, de még nem zavaró. Szeptember 25-én került adásba a VII. rész és onnantól kezdve megjelennek az MTVA kínálatában a vakok és látássérülteknek szánt akadálymentesített filmes anyagok, hogy az élmény valóban mindenkié legyen. Egy közszolgálatot ellátó intézménytől jogosan elvárható, hogy ezt a lehetőséget megteremtse azoknak, akik a teljes élményt csak segítséggel kaphatják meg. Ez a segítség végre elérhető.