A térkép nem hazudik!
„Magyarország soha sem volt bevándorló ország”. (Ismert hazugság a XXI. századból.)
A X. század óta az alábbi hazai települések voltak a külföldről nem turistaként érkezett vándorok, vendégek és hadi népek kedvelt célpontjai, amelyeket hosszabb tartózkodás céljából felkerestek:
Alsónémedi, Bánhorváti, Beloianisz, Besence, Besenyőd, Besenyőtelek, Besenyszög, Besnyő, Bisse, Bodrogolaszi, Csehbánya, Csehi, Csehimindszent, Drávacsehi, Egercsehi, Erdőhorváti, Esztergályhorváti, Göncruszka, Gyöngyösoroszi, Hajdúböszörmény, Hernádnémeti, Horváthertelend, Horvátlövő, Horvátzsidány, Jászágó, Jászalsószentgyörgy, Jászapáti, Jászárokszállás, Jászberény, Jászboldogháza, Jászdózsa, Jászfelsőszentgyörgy, Jászfényszaru, Jászivány, Jászajákóhalma, Jászkarajenő, Jászkisér, Jászladány, Jászszentandrás, Jászszentlászló, Jásztelek, Káptalantóti, Kiscsehi, Komlódtótfalu, Kunadacs, Kunágota, Kunbaja, Kunbaracs, Kuncsorba, Kunfehértó, Kunhegyes, Kunmadaras, Kunpeszér, Kunszállás, Kunszentmárton, Kunszentmiklós, Kunsziget, Ládbesenyő, Lengyel, Lengyeltóti, Magyarpolány, Nagylengyel, Nagytótfalu, Németbánya, Németfalu, Németkér, Nemti, Nyőgér, Olasz, Olaszfalu, Olaszliszka, Ordacsehi, Oroszi, Oroszló, Orosztony, Ozmánbük, Pilisjászfalu, Polány, Rinyabesenyő, Sajónémeti, Sopronnémeti, Sorokpolány, Sümegcsehi, Szamostatárfalva, Szászberek, Szászfa, Szászvár, Szerecseny, Szirmabesenyő, Tahitótfalu, Taliándörögd, Tatárszentgyörgy, Tolnanémedi, Tornyosnémeti, Tótkomlós, Tótszentgyörgy, Tótszentmárton, Tótszerdahely, Tótújfalu, Tótvázsony, Törökkoppány, Törökszentmiklós, Újlengyel, Újszász, Vámosoroszi.
Megjegyzések:
- A lista folytatható azokkal a településekkel, amelyeknek régebbi elnevezése vagy valamely településrészének a neve, esetleg egy régi dűlőnév őrzi egykori betelepült lakóinak emlékét. Különösen a cigány, zsidó, flamand, vallon, szerb, bosnyák népcsoportok tekintetében.
- Többnyire a korai századokban betelepülő népekről adnak hírt az itt felsorolt települési helynevek. A török idők utáni újabb nagy betelepülési hullámban érkezett jövevények falvai általában az elpusztult régi települések helyén jöttek létre, erről leggyakrabban a szlovák és német nemzetiségű községek határában látható kétnyelvű helységtáblák adnak hírt.
- Külön lista állítható össze azokról a településekről, amelyeknél nem egy népnév, hanem az idegenből érkezett birtokos neve vagy más nyelven megnevezett földrajzi adottság árulkodik lakóinak külhoni eredetéről.
- Érdekes kísérlet lenne egy olyan lista készítése szláv, avar és más népelemek ősi településeiről, ahol a honfoglaló magyarokat esetleg bevándorlóként fogadták.
- Ez a lista az ország mai területére terjed ki. Ha valaki veszi a fáradtságot, a Kárpát-medence egykor magyar fennhatóság alá tartozó, ma határon túli településeiből hasonló listát állíthat össze.
Végezetül szíves figyelmébe ajánlom Szent István intelmeit azoknak a honfitársaknak, akik büszkék idegenből érkezett őseikre és nem szeretik a bevándorlásról szóló hazugságokat:
„Mert a mint különb-különbféle tartományok széléről jőnek a vendégek, különb-különbféle szót és szokásokat, fegyvert és tudományt hoznak magokkal, a mi mind a király udvarát ékesiti és teszi nagyságosabbá, és igen megrettenti az idegeneknek magahitt szívöket. Lám, gyönge és töredékeny az egynyelvű és egyerkölcsű ország”.