h i r d e t é s

A történelem ismételni kezdi önmagát az árstop miatt

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

A történelem ismételni kezdi önmagát az árstop miatt

2022. május 12. - 06:24

 

Pálmaolajban sütik a lángost, pult alól árulják a csirkemellet.

Forrás: MTI/Balogh Zoltán

Egy vidéki élelmiszerboltban a cukor kilója jelenleg 299 forintba kerül. A boltos azonban azt mondta a G7 portálnak, hogy ő a nagykereskedőtől (bruttó) 432 forintért veszi az árut. Ez azt jelenti, hogy minden egyes alkalommal, amikor elad egy kiló cukrot, 133 forintot bukik. Ezt természetesen csak azért teszi, mert a kormány rákényszeríti. Az árstop rendelet ugyanis előírja, hogy a cukrot a boltnak folyamatosan tartania kell a 2021. október 15-i fogyasztói áron. A nagykereskedőkre viszont nem vonatkozik a stop, azok megemelhetik az áraikat, és áprilistól jelentősen meg is emelték.

Ugyanebben az üzletben a legolcsóbb liszt kilója az árstop miatt 179 forint, de a beszerzési ára jelenleg már 236 forint, vagyis a kikényszerített értékesítés kilónként 57 forint veszteséget okoz. A napraforgó étolajat 999 forintér veszi a boltos, de 699 forintért kénytelen eladni, tehát literenként épp 300 forintot bukik rajta. Erre mondja a klasszikus vicc, hogy ha keresni akar, akkor zárjon be, de a helyzet persze nem vicces, boltosunk ugyanis most már havonta 100 ezer forintos nagyságrendben szenved el veszteséget az intézkedések miatt.

Az élelmiszer kis- és nagykereskedelemben uralkodó viszonyok szürrealitásának azonban ezzel még koránt sincs vége. Ha ugyanis a boltos kénytelen-kelletlen megrendeli a nagykerből a számára veszteséget okozó árukat, sokszor azzal szembesül, hogy a kért mennyiséget nem tudják neki leszállítani. A nagykereskedő indoka többnyire az, hogy nála sincs elég áru, mert a gyártó nem tud neki eleget vinni. A kiskereskedőre rákényszerített veszteséget tehát végső soron egy másik piaci anomália, az általános áruhiány mérsékli.

A jogszabályok viszont betarthatatlanná váltak. A boltosnak ugyanis az október közepéhez hasonló szinten folyamatosan tartania kellene az árstoppolt termékeket, hiszen a kormány ezzel az előírással akarta megakadályozni, hogy ezek a termékek eltűnjenek a polcokról. Logikus kereskedelmi válaszlépés lett volna az árstopra a hét érintett termék készletből való kivezetése, ezzel a veszteséges működés elkerülése, ez azonban tilos. A boltos tehát az áruhiány miatt nem tud eleget tenni ennek a követelménynek, és egy ellenőrzés során csak azt tudja bemutatni, hogy ő a nagykerből bizony megrendelte a lisztet és a cukrot, de nem kapta meg.

Amennyit megkap, azt viszont hamar elviszik a vevők, az áruhiány így a nagykerből gyorsan begyűrűzik a kiskereskedelembe is.

A nagyker ár emelése és az árstop megtartása egy nagyon fontos további piactorzító hatással is jár. Hol vásároljon olajat például egy lángossütő vállalkozás? Ha elmegy a nagykereskedőhöz, ott megvehet egy raklapnyi olajat literenként nettó 787 (a fenti példában említett bruttó 999) forintért, ha viszont bemegy például az általunk említett boltba, akkor ugyanazt megkapja árstoppolva nettó 550 forintért – ha még van belőle a polcon.

A kiskereskedők az általános áruhiány miatt már kezdettől fogva megpróbálták megakadályozni, hogy akár magánszemélyek, akár közületi vevők nagyobb mennyiséget vásároljanak egyszerre, mostanra azonban már odáig fajult a helyzet, hogy a boltok elkezdték egyenesen kitiltani a közületi vevőket (az árstoppos termékekre vonatkozóan).

A lángosos elvileg még akkor is jól jár, ha egymás után bemegy sok boltba, és literenként gyűjti össze az olajat, de ez persze nem egészen életszerű megoldása a szorult helyzetnek. Ehelyett részben elkezdődött a feketézés: ha nem akar a lángosos egyszerre legalább egy raklap, azaz tipikusan 810 liter olajat megvenni a nagykerben, akkor megalkudhat a boltossal, hogy valahol 1000 forint feletti áron vesz tőle olajat, az elszámolást pedig megoldják valahogy okosba (hiszen a példánkban említett kereskedő kénytelen papíron bruttó 699 forintért adni neki az árut).

Hasonló helyzet a csirkemellnél is előállt, az olcsóbb verziókból áruhiány van, a kilónként 2500 forint körüli árstoppolt verziót pedig csak pult alól lehet kapni – a boltos elteszi a törzsvevőinek az árut.

Hogy a piactorzító központi árszabályozás áruhiányhoz és pult alóli értékesítéshez vezet, arra a negyven év felettieket biztosan nem kell emlékeztetni, a jelenség a rendszerváltás előtti szocialista tervgazdaságban általános volt.

A másik logikus megoldás viszont a helyettesítés, amire az országos főállatorvos egyébként engedélyt is adott a minap.

Ennek megfelelően egy Balaton melletti lángosozóban ma már pálmaolajban sütik a lángost.

Úgy tudjuk, van olyan nagy boltlánc, amely már leadta a megrendelést nagy mennyiségű sertészsírra, mert arra számít, hogy az árstop esetleges eltörlése után a lakosság jelentős része olaj helyett azt kezdi majd használni. Az árstop jelenleg július 1-ig van meghosszabbítva, amiből nem következik, hogy ne lenne lehetőség további hosszabbításra, ám ekkor már mindenképpen kezelni kellene a kiskereskedők elszálló veszteségeit.

Megint csak retro elem, de érdemes felidézni: évtizedekbe telt, amíg a lakosságot állami kampányokkal sikerült leszoktatni a sertészsír kiterjedt használatáról, és átállítani a margarinra, ezt most rövid idő alatt sikerülhet romba dönteni.

A fenti adatokból azonban az is kitűnően látszik, hogy mi lenne az árakkal július 1-jétől, ha megszűnne az árstop. Amint látjuk, az étolaj nagyker ára a nekünk nyilatkozó boltosnál jelenleg 999 forint, és azt mondja, ha nem lenne árstop, akkor ő 1250 forintért adná. Pillanatnyilag az árstop miatt az olaj 699 forintba kerül, vagyis július 1-től literenként 551 forinttal drágulna (ha addig így maradnak a feltételek), ez pedig 79 százalékos ugrás.

Mivel a nagyker árra minden terméknél reális lehet 25 százalékos kiskereskedelmi árrést rakni, a piaci torz viszonyok miatt az a helyzet alakult ki, hogy az árstop átmenet nélküli kivezetése a hét terméknél borzasztó drágulást okozna. Nem véletlenül próbál mindenki felhalmozni, az ezt gátló intézkedések ellenére is.

Maradva a fenti példáknál, a vevők csak azt érzékelnék, hogy a liszt 179 forintról hirtelen 295 forintra, a cukor pedig például 299-ről 540 forintra ugrik.

Ha viszont marad az árstop, és vele együtt maradnak a mennyiségi korlátozások, akkor például a cukornál már a lakosság is bosszantó problémákkal szembesülhet: hamarosan elindul a befőzési szezon, és elég kényelmetlen lesz 5-6 üzletből külön-külön levadászni a szükséges mennyiségű cukrot.

A kiskereskedő egyébként azt mondta nekünk, hogy a fent említett veszteséges értékesítést más termékek árának emelésével nem nagyon tudja kompenzálni. Érvelése szerint a vidéki kisvárosban, ahol kereskedik, a vásárlók az országos trendnek egyébként megfelelően egyre jobban két táborra szakadnak: a fiatalabbak mennek a nagy nemzetközi láncokba, jellemzően a diszkontokba, és a családi tulajdonú kisebb magyar boltba, mint az övé, inkább az idősebbek és a szegényebbek járnak. Mivel ő a diszkontokkal egyébként sem tudja felvenni az árversenyt, egyébként is drágább, mint a versenytársai, további emelést nem kockáztathat meg, mert a maradék vevői is elpártolnak tőle.

Azaz neki ugyanúgy le kell nyelnie az árstop miatti veszteséget, mint a nagy láncoknak, csak érzése szerint neki ez jóval nagyobb teher. Mivel az ő vevőköre idősebb és szegényebb, eleve nem is érdemes olyan magasabb minőségű vagy prémium kategóriájú termékeket készleten tartania, amelyeken nagyobb a haszon, vagy könnyebb az árukat megemelni. (G7)


 

Kommentek

h i r d e t é s