Intézményi munkánk során azt tapasztaljuk, hogy a köznevelési rendszerben lévő gyermekek pszichés állapota aggasztóan romlik. Az óvodákban a szorongás, a viselkedés- és figyelemzavar, az iskolákban ezek mellett a depresszió, pánik, önsértés vagy akár a súlyosabb mentális zavarok megjelenése rendszeresen előforduló jelenség lett

– olvasható abban a szakmai állásfoglalásban, amit közel 300 iskola- és óvodapszichológus írt alá azért, hogy a közoktatás problémái miatt felhívják a figyelmet a gyermekek romló mentális egészségi állapotára.

Az aláíró pszichológusok szerint a hazai köznevelési rendszer jelenlegi gyakorlata nem felel meg a Gyermekjogi Egyezményben rögzített céloknak, és hosszú távon súlyosan veszélyezteti a gyerekek lelki jóllétét. Nemcsak az iskolás korosztálynál, hanem már az óvodásoknál is érezhető a növekvő szorongás. Ennek oka szerintük az, hogy az óvodai korosztály legfontosabb szükséglete a stabilitás és a kiszámíthatóság lenne, amit egyre jobban ellehetetlenít a pedagógusokat érintő nagymértékű fluktuáció.

A biztonságnak e hiánya hozzájárul a szorongásos jegyek, a viselkedésproblémák, illetve a figyelemzavar egyre gyakoribb megjelenéséhez, az ismétlődő személyi változások pedig nehezítik a fejlődési elakadások korai felismerését.

Szerintük az is probléma, hogy a tankötelezettség alsó határa 2019 szeptembere óta hat év, és az iskolaérettség megállapítását az óvodásokat ismerő szakemberek helyett kérdéses esetekben az oktatási hivatal munkatársai végzik.

Állásfoglalásukban kiemelik a túlterheltséget is, ami egyaránt vonatkozik a tanulókra és a pedagógusokra is. Azt írják, a tanulók munkaterheit vizsgáló hazai kutatások szerint

a diákok többet dolgoznak, mint a szüleik.

Ennek oka, hogy az általános iskolás alsó tagozatos gyerekek átlagosan heti 40-42 órát töltenek tanulással. „A serdülőkorra jellemző biológiai változások feszültséget és labilitást keltenek a kamaszokban, az ehhez járuló túlzottan magas elvárások pedig akadályozzák az egészséges mentális fejlődésüket.”

A tanárok heti munkaideje is túllépi a megszokott 40 órát, hiszen átlagosan 50 óránál is többet dolgoznak hetente.

„A tananyag mennyisége erősen korlátozza az ismereteket összefüggéseiben láttató, elmélyült, élvezetes tanítást, a központosított oktatási gyakorlat pedig ellene hat a kreatív, szabad, alkotó-teremtő munkának. Mindez az alacsony társadalmi és anyagi megbecsülés mellett olyan érzelmi terhelést okoz a pedagógusoknak, amely akár már rövid távon is kiégéshez vezethet.”

A tananyag mennyisége mellett további probléma a minősége is: szerintük nem képes igazodni sem a jelen kihívásaihoz, sem pedig a 21. századi gyerekek fejlődési jellegzetességeihez.

Kiemelik, hogy a Nemzeti alaptantervből a mentális egészséggel összefüggő tantárgyak mind hiányoznak. Így a gyerekek órai keretek között keveset foglalkoznak az elégedett és kiegyensúlyozott élethez szükséges készségekkel és a társas életben nélkülözhetetlen ismeretekkel.

Szerintük ez a tudás fontos lenne ahhoz, hogy a társadalom a jövőben boldogabbá és elégedettebbé váljon.

A felsorolt problémákat az óvoda- és iskolapszichológusi hálózat egyedül nem tudja megoldani.

A leírtak alapján mi, az óvoda- és iskolapszichológusok szakmai közössége szélesebb körű társadalmi párbeszédet sürgetünk az oktatás reformjának szükségességéről, és szolidaritást vállalunk mindazokkal, akik a változtatás érdekében hallatják a hangjukat.

(Telex)