Kaposváron, március 10-én késő este „érte tetten” egy rendőrjárőr a Damjanich utcában elmélyülten festegető fiatalokat, tettük elkövetése közben. Igazoltatás, nyomozók, helyszínelés. A rendőrség akkor azt mondta, hogy nem indítanak eljárást. Később azonban kiderült, hogy az ügyészség felülbírálta a rendőrség döntését – nyilván érdekes szakmai indoklással tudnának szolgálni – és utasította a rendőrséget az eljárás lefolytatására.

A rendőrség ezt engedelmesen meg is tette, és a végterméket átadta a szabálysértési ügyben eljáró Kaposvári Járásbíróságnak. Ők viszont – és ennek jelentősége nagyobb, mint ami első pillantásra látszik – át-, illetve visszaadták az ügyet a kormányhivatal kaposvári járási hivatalának,

mert amit a feljelentő önkormányzat és az eljáró rendőrség-ügyészség rongálásnak tekintett, az bizony nem az. És ezt végre kimondta egy bíróság.

Az indoklás viszont mondhatni egészen megalázó, iskolás kioktatás, olyan, amilyet feltehetőleg a bíróságra beadott tényállás színvonala megkövetel:

A bíróság végzésének érdemi része és az indoklás: a szakértők nem igazolták a rongálás tényét, az fogalmilag kizárt, legfeljebb csak köztisztasági szabálysértéssel próbálkozhatnak. Landolás arcon, sokadik fejezet.
Forrás: kapost.hu

Ilyen csúnyán ritkán mossák fel a padlót hivatalos szervek egymással: a „rongálás szabálysértés megállapíthatósága kizárt”.

Ehhez megmozgattak két szakértőt, rengeteg méregdrága munkaórát a rendőrség, az ügyészség és a bíróság adófizetők által finanszírozott idejéből, s mindezt miért? Mert Szita Károly a fejébe vette, hogy „majd ő megmutatja ezeknek”.

Ne feledjük: a rendőrség már a helyszínelés után, március 10-én este ugyanerre a következtetésre jutott.

Kizártnak tartjuk, hogy az ügyészség – fogalmazzunk így – „külső behatás nélkül”, csupán szakmai megfontolásból döntött úgy, hogy felülbírálja a rendőrséget, és kötelezte az eljárás lefolytatására, ahogy az is, hogy a rendőrség  „megvilágosodott”, és amiről március 10-én még tudta, hogy nem szabálysértés, azt ügyészi parancsra később annak minősítette.

Érzésünk szerint sokkal inkább a városvezetésnek volt szüksége némi önigazolásra:

jól jött volna egy kemény szabálysértési ügy, amely a bíróságon akár komolyabb következményekkel is járhat, és „fényesen igazolja”, hogy miért is volt szüksége Kaposvár városának a veszélyes „festékbűnözők” elleni fellépésre.

Nos, ehelyett jött a menetrendszerű pofára esés, már megszámolni sem tudjuk, hányadik.

Mi persze ide számítjuk azt az orbitális, primitív bunkóságot is, hogy a Kétfarkú által a Bajcsy-Zsilinszky utcában gumiabroncsokba ültetett virágokat „környezetszennyezésre” hivatkozva eltávolították, míg a József Attila utcában ugyanezt a tevékenységet háborítatlanul űzhetik az ott lakók.

Jogegyenlőség és törvénytisztelet Szita Károly-módra.

Nos, most kapott egy újabb leckét a törvényt, jogot és igazságot szinte naponta lábbal tipró kaposvári városvezetés: nem számít rongálásnak a járdafestés, legfeljebb – fogalmaz, ha lehet ilyet mondani, ironikusan a bírósági végzés – köztisztasági szabálysértés ügyében járhat el az illetékes járási hivatal.

Járdafestési kirakatper már nem lesz Kaposváron, az egészen biztos: kérdés, hogy rajtunk kívül mikor tűnik már fel valakinek – lehetnek pl. ellenzéki pártok, stb. – hogy lassan már keresve sem találunk a kaposvári közgyűlés megmozdulásai közt olyat, amely megfelelne a törvény előírásainak.

Talán ami most, az utolsó rendkívüli közgyűlésen látott napvilágot, hogy Kaposvár testvérvárosi kapcsolatra lép a vietnami Can Tho várossal, nem veri le a törvényességi lécet. Gyümölcsöző kapcsolat lesz: egy polgármesteri utazás erejéig biztosan.

kapost.hu