A Budapesti Corvinus Egyetem oktatója és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának munkatársa úgy látja: noha a részletes vizsgálati eredményekre lehet, hogy még hónapokat kell várni – a 2013-as észak-koreai kísérleti robbantás után is így volt –, most úgy tűnik, a múlt héten felrobbantott szerkezet a korábbi egyfázisú maghasadáson alapuló fegyverekhez hasonló - írja a Magyar Nemzet. Fontos különbség, hogy míg egy maghasadáson alapuló egyfázisú atombomba jellemzően pár kilotonna (pár ezer tonna TNT-vel egyenértékű) hatóerővel rendelkezik, addig a magfúzión alapuló kétfázisú hidrogénbomba esetében ez a szám már megatonnákban, vagyis millió tonnákban mérhető, így a különbség jól érzékelhető a kettő között. Péczeli Anna pont a hatóerő miatt úgy látja: minimális az esélye annak, hogy valóban hidrogénbombáról van szó.

Ettől függetlenül a mostani detonáció komoly földrengést okozott Kínában, a két ország közös határához közel házakat és iskolákat kellett kiüríteni, de még Magyarországon is bejeleztek a műszerek a földmozgás hatására.

Nem megy kicsiben

Korábban számos forrás vonta már kétségbe a hivatalos észak-koreai bejelentést, miszerint hidrogénbombát robbantottak, dél-koreai és amerikai szakértők mellett például az MTA kutatója is. Bencze Gyula, az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske- és Magfizikai Intézet kutatóprofesszor emeritusa úgy látja, hogy a világtól elzárt kommunista állam nem rendelkezik megfelelő eszközökkel – úgymint technológia és szakértelem – hidrogénbomba előállításához, és szerinte az sem elképzelhető, hogy Phenjan alternatív módszerekkel, kicsiben állított volna elő ilyen szerkezetet, mivel ha lenne lehetőség „kicsiben” előállítani hidrogénbombát, arról már értesült volna a szakmai közösség.

Ha viszont Észak-Korea tényleg rendelkezik hidrogénbombával, valószínű, hogy az ahhoz szükséges technológiához nem technológiatranszferrel, más országoktól jutottak hozzá, hanem önmaguk fejlesztették ki, a hidrogénbomba ugyanis a nukleáris fegyverek természetes fejlesztési pályájának része. „Ugyanezt a folyamatot járták végig az amerikaiak, amikor egy egyfázisú, maghasadáson alapuló fegyvert robbantottak fel, majd ’51-re, Teller Edének köszönhetően megszerezték a hidrogénbombához szükséges technológiát, 1952-ben pedig meg is építették, de ugyanezt láthattuk a szovjeteknél is” – magyarázta Péczeli Anna.

Ismert, a lényegesen szerényebb lehetőségekkel rendelkező Észak-Korea 2006-ban hajtotta végre első sikeres nukleáris kísérleti robbantását. Vagyis tíz év távlatából elképzelhetőnek tűnik, hogy előbb-utóbb birtokolják majd a szükséges technológiát.

Mi az a hidrogénbomba?

A hidrogén- (vagy termonukleáris) bombában elhelyezett hidrogénizotópok a magas hőmérsékleten és nyomáson héliummá egyesülnek, és ezáltal hatalmas energia szabadul fel. Egy hidrogénbomba hatása megfelel nagyjából háromezer darab atombomba hatásának. Ráadásul az utóbbinak van tömegkorlátja, a hidrogénbombának viszont nincs.

A megbízhatatlan játékos

Noha az atomfegyverek bevetésének valószínűsége jelentősen lecsökkent a hidegháború óta – a régi világrendben jóval nagyobb esélye volt annak, hogy valamely hatalom úgy lássa, egy összecsapás keretében szükség lehet ilyen fegyver használatára –, ma Észak-Korea ebből a szempontból a legkevésbé biztonságos játékos a világ sakktábláján.

Péczeli Anna szerint amerikai–orosz–kínai–brit–francia viszonylatban ennek valószínűsége viszont már nagyon minimális, így ezek szinte kizárólag elrettentésre szolgáló, inkább politikai fegyverek. NATO-viszonylatban azért is van különös jelentőségük, mert az amerikaiak öt másik országban még mindig állomásoztatnak atomfegyvert, ezzel is jelzik, hogy továbbra is elkötelezettek az európai NATO-tagállamok védelme mellett.

Valós felhasználás szempontjából Észak-Korea a leggyengébb láncszem a világ sakktábláján, ott elképzelhető, hogy a rezsim túlélése érdekében akár a használat mellett döntsenek.

Mi a helyzet a terroristákkal?

Fennáll az a veszély is, hogy terrorista szervezetek juthassanak nukleáris fegyverhez, ez ma Barack Obama vesszőparipája. „Ők nem attól az országtól félnek, akinek nyolcezer atomfegyvere van, hanem akinek egy atomfegyvere van” – jelezte Péczeli Anna. Hozzátette: ha egy radikális szervezet atombombát szerez, az nem kísérletezget vele, hanem felrobbantja. „Tudjuk, hogy az al-Kaida például szeretett volna atomfegyverhez jutni, de ugyanez igaz volt az Aum Shinrikyo nevű japán terrorszervezetre is (ők a felelősei az 1995-ös japán vegyi támadásnak). Ma rengetegszer találgatják, hogy az Iszlám Államnak vannak-e hasonló törekvései – fűzte hozzá a szakértő.

A potenciálisan terrorszervezetek kezére kerülő atombombák tekintetében Pakisztán a legkevésbé biztonságos állam. Nem mintha önként átadnák ezeket a fegyvereket, de még sokat kell tenni azért, hogy ott is biztonságosabban tárolják a nukleáris hadviselés eszközeit. Ráadásul a radikális szervezetek igencsak nagy számban vannak jelen az országban.

„A nagyhatalmak ennek ellenére rengeteget tesznek a biztonság érdekében, így az esély arra, hogy ilyen fegyverek radikálisok kezébe kerülhetnek, elenyésző” – jelezte Péczeli Anna.

mno.hu