A csengőt működtető elem pedig a 19. század óta működik: túlélt háborúkat, uralkodókat, és nem hajlandó lemerülni. Hogy miért nem, azt nem tudja senki. - írja a raketa.hu

Robert Walker az Oxford egyik fizikus professzora 1840-ben szerzett egy akkoriban igen érdekes eszközt. Mai szemmel persze a szerkezet nem túl lenyűgöző: egy elemből áll, amely egy lógó fémgolyót működtet, amely két csengő között mozog fel és alá – magyarán egy tök egyszerű csengőről van szó, amilyet manapság már a gyerekek is összeállíthatnak különböző barkácskészletekből.

Azzal a különbséggel, hogy ez a csengő folyamatosan cseng.

Eddig az eszköznek legfeljebb történelmi érdekessége lenne, de a csengőt nem is a mechanikája teszi izgalmassá, hanem az azt működtető elem. Ez az elem ugyanis immár 180 éve nem merül le, és látja el a csengőt feszültséggel, ami olyan teljesítmény, hogy ehhez képest a Duracell-nyúl a kanyarban sincs.

A csengőt a Watkins and Hill, ez a londoni cég készítette, méghozzá Robert Walker egyik saját kézzel írt feljegyzése alapján 1840-ben. Pontosabban, 1840-ben került az eszköz a helyére. Akadnak feltételezések, ami szerint a csengő ennél is régebbi, és 1825-ben installálták.

A csengő jelenleg az egyetem Clarendon laboratóriumában található vastag, hangelnyelő üvegburok alatt (ezért ismert Clarendon Dry Pile néven is), mivel azt vizsgálják, hogy mikor hagyja abba a csengést. Ez egyébként a világ legrégebb óta zajló tudományos kísérlete. Ám az Oxford Electric Bell még egy Guinness-rekordot is magáénak tudhat, ezt pedig nem meglepő módon a világ legtartósabb eleméért kapta.

Hogy eddig hányszor szólalt meg a csengő, azt pontosan senki sem tudja, de a számítások szerint tízmilliárdszor, sőt inkább többször.

Ez a szám úgy jött ki, hogy a fémgolyó a két csengő közt 2Hz-en oszcillál az időjárástól függően. A magasabb páratartalomban a golyó lelassul, sőt akár meg is állhat, ám szárazabb időben az eszköz magától újraindul, ehhez nincs szükség külső beavatkozásra sem.

Maga a csengés nagyon alacsony energiaigénnyel jár, vagyis alig-alig csökken egy cengéstől az elem töltése, ezt teszi lehetővé a folytonos csengést. Amennyiben viszont ezt a 2Hz-es átlagot 173 évre vetítjük (a számítást leíró Mental Floss-cikk 2013-as) úgy azt kapjuk, hogy eddig a fémgolyó 10,911,456,000 alkalommal verődött a csengőkhöz. Mivel azóta eltelt még 7 év, így igencsak valószínű, hogy a 10 milliárd csengést az eszköz mostanra mindenképp átlépte.

A kísérlet akkor fog lezárulni, mikor a csengő elhallgat, pontosabban – mivel ezt az üveg miatt úgysem hallaná senki – a fémgolyó végleg abbahagyja a mozgást. Azonban ez sem feltétlen jelentené azt, hogy az elem lemerült, elképzelhető, hogy csak az alkatrészek adták meg magukat, és a csengő egyszerűen elromlott. Az pedig csakis ekkor fog kiderülni, hogy pontosan miből készültek az elemek, mivel jelenleg senki sem akarja megbolygatni a szerkezetet, mert az bezavarhat az egész kísérletnek.

A feltételezések szerint az elemek valószínűleg ahhoz lehetnek hasonlatosak, mint amiket az olasz származású feltaláló Giuseppe Zamboni állított össze a 19. század elején. Zamboni készítette el amúgy a világ első elektromos elemét. Amennyiben így van, úgy az elemben ezüst, cink és egyéb anyagok váltakozhatnak. Az viszont biztosnak tűnik, hogy az elemet kénnel burkolták, hogy a nedvességtől és egyéb káros hatásoktól védjék. (raketa.hu)