Ezek egy Szent Könyv áyái egy olyan korból, amikor a világ másik részén ezeket a gondolatokat eretnekségnek tartották. Több száz év kellett ahhoz, hogy titokban kiásott temetői hullák boncolásából, orvosi praktikákból kiderüljön, hogy ami a Koránban van, az igaz.

Ó emberek! Ha kétségetek lenne a Feltámadásról, (gondoljátok el, hogy) megteremtettünk titeket a porból, majd a cseppből, majd az alvadékból, majd húscafatokból, megformálva és megformálatlanul, hogy megnyilvánuljunk nektek. Azt marasztaljuk a méhekben egy meghatározott ideig, akit Mi akarunk, majd gyermekként hozunk elő titeket, majd eléritek erőtök teljét. Néhányatok visszaadja lelkét és néhányatokat visszatartatnak a leggyengébb öregkorig, míg azt sem tudja, mit ezelőtt tudott. A Földet sivárnak látod, de ha lebocsátjuk rá a vizet, az megrezdül, megduzzad és kikeletre hív minden pompás párt. (Korán 22:5)

Ha kétségeik vannak a halál utáni életről, vessék tekintetüket az ember alkotására, vagy a természetre. Milyen csodálatos az ember fizikai fejlődése, ahogy az élettelen anyagból mag, megtermékenyített petesejt, magzat, majd gyermek lesz, aki különböző kort él meg! Hogy vonhatják kétségbe azt, hogy Aki ezt a csodát képes megteremteni, az képes ugyanerre a halál után is? Vagy tán nem látják a bennünket körbevevő világban, ahogy Allah a holt tájra éltető esőt küld és feltámasztja vele az élet különböző formáit? A Teremtő képes arra, hogy egy másik, új világot hozzon létre.

Mert bizony, Mi az embert az agyag legjavából teremtettük meg, (Korán 23:12)

Ebben a gyönyörű részben Allah teremtését látjuk, amibe beletartozik az ember teremtése is. A teremtés nem egyszeri, hanem ismétlődő, így az ember láthatja jelenét ez Evilágon. Ebben a versben nem térünk ki az első fázisra, az anyag teremtésére a semmiből. A szervetlen anyagból élő anyaggá válás folyamatát látjuk. A Föld szervetlen alkotórészei a teremtés hatalma által táplálékká lesznek, melyek élő anyagot generálnak. Ezek között szerepel a reprodukció alapsejtje, a sperma, az élet cseppje. Ez a petefészekbe jutva megtermékenyíti a másik alapsejtet, a petét, ami biztos helyen telepszik meg, ami nem más, mint az anyák méhe. A megtermékenyített petesejt alvadt anyag képét mutatja, ami a zigóta osztódásával jön létre. Ez az alvadék lassan duzzanattá, embrióvá lesz. Az embrióban megjelennek a csontok, a szövetek szerveké differenciálódnak, kialakul az idegrendszer.
Eddig az ember fejlődése nem tér el egy állatétól, de az ember-állat magzatba Allah lelket lehel, amitől emberré lesz (15:29). Majd a fizikai fejlődés tovább folytatódik, és a gyermek megszületik.
Kezdetét veszi a méhen kívüli szakasz. Fejlődés, hanyatlás és halál. A halál után, azonban egy másik fejezet nyílik. Ez az emlékezetes vers arra figyelmeztet, hogy az előbb ismertetett folyamat megismétlődik.

Majd megtettük azt az élet cseppjévé egy biztos odúban, (Korán 23:13)

Majd az élet cseppjét alvadékká teremtettük, az alvadékot, duzzanattá (magzattá) teremtettük, a duzzanatot csontokká teremtettük, a csontokat hússal öltöztettük, majd új teremtményként alkottuk azt meg. Legyen áldott Allah, a Teremtők Legjobbja! (Korán 23:14)

Majd ezután, bizony meghaltok. (Korán 23:15)

Fizikai halálunk az élet elmúltával szakadásnak tűnik. Ha ezzel mindennek vége lenne, életünk értelmét vesztené. Ösztöneink azt sugallják és Allah arra ad biztosítékot, hogy lesz feltámadás és lesz végítélet.

Majd a Feltámadás napján feltámasztattok. (Korán 23:16)