„Mondd, hol vannak a halottak?” - címmel készített a berlini Nord-3 közszolgálati televízió és egy magyar újságíró dokumentumfilmet, amelyben megpróbálták feltárni és bemutatni a második világháború befejezése utáni időszakban magyar civilek ellen a történelmi Magyarországon elkövetett bűncselekményeket és a nemzetállamot építők sorsát. A kézirat elkészítése és a dokumentumfilm bemutatása után a szerző, Szemenyei-Kiss Tamás, a Nemzeti Könyvtár Kézirattárának adta át a kutatás dokumentumait.

A magyarországi temetkezési szokásoknak megfelelően a kivégzettek parcellái, így a Budapest X. kerületében található is, a látogatott parcelláktól a legtávolibb helyen, esetünkben a 295-301-298-300 számokkal jelzett területén találhatóak. A 300-as és a 301-es parcellákban elsősorban az 1956-os eseményekkel összefüggésben kivégzettek maradványai találhatók, ez közismert. De (amiről hallgatnak a Szabadságharcosokért Alapítvány és volt politikai foglyokat képviselő szervezetek) ugyanezen a helyen temették el a hitleri hadsereg fogságba esett, Budapesten elhunyt katonáit, katonatisztjeit illetve a német hadsereg Budapesten kivégzett tagjait is, ugyanakkor a 298. és 301. parcellák jelenleg aszfalttal takart elválasztó útja alatt (!) a gyermek- és ifjúkorban többnyire bírói ítélet nélkül kivégzettek holttesteit temették el. – Erről, illetve Waffen-SS katonák sírhelyeiről készített interjúban a berlini Nord 3 TV sugárzott dokumentumműsort a Hungarista Mozgalom Hírszolgálat (HMH) vezetőjével, 1995 júliusában. – „Ugyanakkor a Nagy Imre Társaság vezetőjét és munkatársait is tájékoztattam a kutatásaimról, a helyszínen válaszoltam az őket érdeklő kérdésekre…” – olvasható a HMH Irattárában a HM utolsó hírfőnökének a megjegyzése.

Az említett parcellák teljes területén, különösen a 298-as jelzettel ellátott területen temették el az úgynevezett nyilas-hungarista tevékenység miatt kivégzetteket, illetve a hungarista állam Budapesten kivégzett vezetőit (ezen a helyen 14 egykori miniszteri rangú kivégzett, köztük 4 miniszterelnök és több száz hungarista földi maradványait rejti a föld.) Az említett parcellákba, de különösen a 298-as parcellába nem a szokásos temetői rend szerint temették el a halottakat.
A parcella teljes területére jellemző, hogy 3 rétegben találhatók meg az emberi maradványok, az első, legalsóbb rétegben találhatók a régebben kivégzettek holttestei kb. 2,5 – 3 méter mélyen, majd következett a második réteg és a harmadik (1-1,5 méter mélységre leásva már emberi maradványokra bukkanunk). „A sorozatos és tömeges kivégzések miatt egy-egy sírgödörbe szinte minden esetben több holttestet is temettek…” – közölte a Mártírok Igazságtevő Bizottsága jelentése a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának 1995-ben, és ugyanezt erősítették meg a köztemető munkatársai is. (A Mártírok Igazságtevő Bizottsága /sic!/ volt hívatott gondozni a kivégzett hungaristák sírjait az Antall-kormány éveiben, nekik köszönhető, hogy kutatásokat folytattak, és a Nemzeti Panteon névvel ellátott területet 1990 után a napjainkban ismert módon rendbe hozták.)

E téma kutatásához és megértéséhez el kell vetni a hagyományos temetési szokásokat és rendet, nem volt ritkaság az sem, hogy egy eredetileg máshol elföldelt tetemet évek múltán, e helyen temették újra.

„Vizsgáljuk meg példaként Lukács Ferenc, Juhász István, Négyessy József, Tóth Ruggiero Ödön és Dési-Dregán Miklós sírhelyeit és a felsoroltak azonosítási számait. A földi maradványok helye részben azt bizonyítja, hogy rétegesen, vagyis egymásra temették a holttesteket, másrészt az elhantolások egymásutánját, irányát is jelzik. - Ennek megfelelően feltételezhető: a jelenleg betonkerítéssel ellátott színhelyen, a 295-ös és a 301-es parcellák területén is lehetnek háborús bűntettekért kivégzett hungaristák vagy a német Waffen-SS a harcokban elesett vagy kivégzett tagjai…” - tartalmazta a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának a kanadai Ottawa-ban 1995-ben átadott, Bosnyák Imre, Révffy László, Markóné Katonka Mária és a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata utolsó vezetője által aláírt jelentés.

Szálasi Ferenc miniszterelnök földi maradványai a 298-as parcellában az 1946. március 12-én kivégzettekkel együtt Lukács Ferenc maradványai alatt találhatók, 180-as fémből készült azonosítási lappal ellátva. Lukács Ferenccel (556) egy szinten találjuk Encsey Pál (555) és Botka Márton (557) maradványait. Szálasival együtt temették el Beregfy Károly vezérezredest (178), dr.Gera Józsefet (179), és Vajna Gábor belügyminisztert (176). Az említettek közvetlen közelében találjuk meg dr. Basch Ferenc (266) és a golyó által kivégzett Kékkőy Ferenc maradványait (264) megjelöléssel, továbbá Pál Gizella, dr.Csia Sándor, Pál Mária, Rajniss Ferenc és Szöllősi Ferenc földi maradványait.

Megállapodás 1994. május 20-án

„A 297-es parcella, amelybe 1947-től 1955-ig temettek, gyermekparcella és a porladási ideje 1980-ban lejárt…” nyilatkozta Vajda Pál városüzemeltetési főpolgármester-helyettes, 1994-ben. - A fővárosi önkormányzat 1994. május 20-án megállapodást kötött az 56-os szervezetek képviselőivel és a MIÉP-képviselő Lentner Csabával hogy bármely változtatással kapcsolatban a 298-as parcella esetében a Politikai Elítéltek Közössége (PEK), a 300-as és 301-es parcellákkal összefüggésben a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) rendelkezik döntési jogkörrel. A főpolgármester-helyettessel kötött megállapodás szerint a 297-es parcellát akkor csatolják az 56-os emlékparcellához, ha legalább egy dokumentum hitelt érdemlően bizonyítja, hogy oda nem csak gyermekeket, hanem politikai okokból elítélteket, majd kivégzetteket temettek. - (Főv. Önkormányzat Irattára, 1994. május 20.)
Budapest főpolgármestere, Demszky Gábor tervei szerint a 297-es és 298-as parcellát teljes egészében kiürítették, felszámolták volna, a főpolgármester erre a helyre az 1956 után politikai okokból külföldre távozott egykori harcosoknak és más okokból ezen a területen sírhelyeket vásárló külföldön élő magyaroknak kívánt egy úgynevezett VIP-parcellát kialakítani – de ez a terve a Fővárosi Önkormányzat 1994. május 20-án felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint a MIÉP és Lentner Csaba tiltakozása miatt meghiúsult. – A kivégzettek parcelláinak felügyeletét jelenleg Boross Péter nyugd. miniszterelnök, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke látja el.

A 298-as parcellaként ismert területen temették el őket

BAKY László, ny. csendőrőrnagy, a Sztójay-kormány belügyi államtitkára, kivégezve kötél által 1946. III. 27-én 8 óra 15 perckor, azonosítási száma a tömegsírban: 216
BÁRDOSSY László, 1941. IV. 3-tól 1942. III. 9-ig Magyarország miniszterelnöke, kivégezve golyó által 1946. I. 10-én 8 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 29 (exhumálták 1946. január 21-én)
BASCH Ferenc dr., 1938-tól 1944-ig a magyarországi Volksbund vezetője, kivégezve kötél által 1946. IV. 26-án 8 óra 15 perckor, azonosítási száma a tömegsírban: 266
BEREGFY Károly, vezérezredes, a Szálasi-kormány honvédelmi minisztere, vezérkari főnök, kivégezve kötél által 1946. III. 12-én 15 órakor, a. száma a tömegsírban: 178
BUDINSZKY László dr., a Szálasi-kormány igazságügyminisztere, kivégezve kötél által 1946. III. 9-én 8 óra 30 perckor, a. száma a tömegsírban: 266
CSIA Sándor dr, a Hungarista Állam kormányzó tanácsának tagja, kivégezve kötél által 1946. III. 19-én 9 óra 45 perckor, azonosítási száma a tömegsírban: 186
ENDRE László dr., a Sztójay-kormány belügyi államtitkára, 1944. okt. 25-től hadműveleti biztos, kivégezve kötél által 1946. III. 29-én 8 órakor, a. száma a tömegsírban: 215
FERENCZY László, csendőr alezredes, a Waffen-SS tábornoka, a Szálasi-kormány tárca nélküli minisztere, kivégezve kötél által 1946. V. 31-én 16 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 338
GÁL Csaba, 1944. XI. 4-től a személyi ügyek kormánybiztosa, kivégezve kötél által 1946. VI. 25-én 8 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 372
GERA József dr., a Szálasi-kormány tagja, kivégezve kötél által 1946. III. 12-én 15 órakor, a. száma a tömegsírban: 179
HINDY Iván, vezérezredes, a Budapesti I. Hadtest parancsnoka, Budapest hungarista védelmének a vezetője, kivégezve golyó által 1946. VIII. 29-én 15 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 464
HUBAY Kálmán, a Hungarista Mozgalom egyik megalapítója, parlamenti képviselő, kivégezve kötél által 1946. VI. 22-én 9 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 367
IMRÉDY Béla, 1938. V. 14 és 1939. II. 16 között Magyarország miniszterelnöke, kivégezve golyó által 1946. II. 28-án 8 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 139
JAROSS Andor, a Sztójay-kormány belügyminisztere, kivégezve golyó által 1946. IV. 11-én 8 óra 45 perckor, azonosítási száma a tömegsírban: 236
KASSAY (Schalmayer) Ferenc, radikális jobboldali ideológus, a Szálasi-kormányban tárca nélküli honvédelmi és propagandaminiszter. Kivégezve kötél által 1946. X. 30-án 8 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 528
KEMÉNY Gábor báró dr., külügyminiszter a Szálasi-kormányban, kivégezve kötél által 1946. III. 19-én 8 óra 30 perckor, azonosítási száma a tömegsírban: 185
KOLOSSVÁRY-BORCSA Mihály, publicista, 1944. X. 31-től a sajtóügyek kormánybiztosa, kivégezve kötél által 1946. XII. 6-án 9 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 591
OMELKA Ferenc, újságíró, a nyilas Számonkérő Szék vezetője, 1944. X. 30-án a hungarista rabok kiszabadítója Vácott. Kivégezve kötél által, 1946. IX. 5-én, 8 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 468
PÁLFFY Fidél gróf, a Szálasi-kormány földművelésügyi minisztere, kivégezve kötél által 1946. III. 2-án 8 óra 30 perckor, azonosítási száma a tömegsírban: 154
RADÓ Endre, cs. százados, 1944. XI. 15 után a Nemzeti Számonkérés Szervezete katonai nyomozó alosztályának parancsnoka. Kivégezve kötél által 1946. VI. 18-án 16 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 363
RAJNISS Ferenc, újságíró-író, vallás- és közoktatásügyi miniszter a Szálasi-kormányban, kivégezve kötél által 1946. III. 12-én 9 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 175
REMÉNYI-SCHNELLER Lajos, 1938. III. 19-től 1945. III. 27-ig pénzügyminiszter, kivégezve golyó által 1946. VIII. 24-én 8 órakor, azonosítási száma: 457
RUSZKAY Jenő, nyugd. altábornagy, 1940-től Szálasi segítője, 1945. III. 1-től a magyar fegyveres kötelékek felügyelője. Kivégezve kötél által 1946. II. 22-én, 8 óra 15 perckor, azonosítási száma a tömegsírban: 166
SZÁLASI Ferenc, Magyarország miniszterelnöke, „Nemzetvezető”, a Hungarista Mozgalom megalapítója, 1945. október 16-tól 1946. III. 12-ig Magyarország miniszterelnöke. Kivégezve kötél által 1946. III. 12-én 15 óra 30 perckor, azonosítási száma a tömegsírban: 180
SZÁSZ Lajos dr., 1944. VIII. 7-től 1945. III. 27-ig kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter. Kivégezve golyó által 1946. VII. 24-én 8 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 458
SZÖLLŐSI Jenő, a jobboldali parlamenti képviselőkből és a felsőházi tagokból alakult Nemzeti Szövetség tagja, hungarista vezető, miniszterelnök-helyettes a Szálasi-kormányban. Kivégezve kötél által 1946. III. 19-én 8 óra 15 perckor, azonosítási száma a tömegsírban: 184
SZTÓJAY Döme, altábornagy, Magyarország berlini nagykövete, 1944. III. 22-től 1944. VIII. 29-ig miniszterelnök. Kivégezve golyó által 1946. VIII. 24-én 8 órakor, azonosítási száma a tömegsírban: 456
VAJNA Gábor, a Szálasi-kormány belügyminisztere, kivégezve kötél által 1946. III. 12-én 14 óra 45 perckor, azonosítási száma a tömegsírban: 176
JÁNY Gusztáv vezérezredes, a II. Magyar Hadsereg parancsnoka. 1945-ben Nyugatra távozott, 1947-ben hazatért. Kivégezve golyó által 1947. XI. 26-án, azonosítási száma a tömegsírban: 1069 - A kivégzett hadseregparancsnok földi maradványait 1972-ben exhumálták.

*

©Kollár Erzsébet, 2019.
Szemenyei-Kiss Tamás „Mondd, hol vannak a halottak?”
című kézirata alapján. - Bibliotheca Nationalis Hungariae, Kézirattár