A vezetésről most is a belső érdekkörök, a lecsurgó pénzek csábítása és a tenni nem akarás fog dönteni. A valamikori listás 40% feletti párt mostani szerény 11 százaléka így csak a nulla felé közeledhet. - írja a fuhu.hu

Kunhalmi Ágnes visszalépése után már csak két jelölt maradt: Mesterházy Attila és Tóth Bertalan. Már Kunhalmi kiszorulása is megérne egy misét, hiszen népszerűség szempontjából listavezető volt. De, mint tudjuk, nem ez számít.

Balogh S. Éva a Hungarian Spectrum nevű angol nyelvű blog szerzője a minap szokatlan módon, teljes mellszélességgel állt ki az azóta visszalépett jelölt mellett.

Valószínűleg csak az ifjú Kunhalmi Ágnes mentheti meg az MSZP-t

és játszhatna fontos szerepet az Orbán ellenes erők átszervezésében.”

Balogh szerint Kunhalmi érdemei közé tartozik, hogy például 2014-ben a tetten ért Simon Gábor helyére beugorva, csak 56 szavazattal maradt alul, 2018-ban pedig nyerni tudott és mindig is az ellenzéki összefogás illetve a kockázatvállalás híve volt.

A másik két jelöltről a Hungarian Spectrum szerzőjének kevésbe kedvező a véleménye: Tóth Bertalantól nem vitatja el a jóhiszeműséget, de hátránya, hogy kevésbé ismert és nincs kimondott karizmája. Mesterházyról úgy véli, hogy pártbéli népszerűsége valamelyest meglepetés tekintettel a sikeresnek egyáltalán nem mondható volt pártelnökségére.

Újbóli színrelépését az MSZP parlamenti képviselőinek egy fásult csoportjának köszönheti.

Vannak nem kormánypárti elemzők, akik vaskosabban fogalmaznak. A B1 blog publicistája például: Az MSZP-s megyei elnökök csinos kis ajánlatot kaptak a minap. Ha Tóth Bertalant támogatják a szocialista elnökválasztáson, akkor csurranhat-cseppenhet egy-két szerződésecske nekik, irodabérleti támogatás, tanácsadói megbízás…

Ha Tóth Bertalan nyer, akkor ő lehet az MSZP Retkes Attilája.

Retkesnek is volt pár jelentős, régi dinoszaurusz támogatója a párton belül. Ahogy Tóth mögött is ott áll Puch László vagy Szekeres Imre. Bátran lehet tanulmányozni a 2010-es év SZDSZ-es párttörténetét, ha nagyjából el akarjuk képzelni a közeljövőt, ha Tóth frakcióvezető befut.”

Nagy Attila Tibor, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa szerint „a tisztújítás folyamatában változás nincsen. Megint a kongresszus és nem a párttagság, vagy a szimpatizánsokkal kiegészített tagság dönt az új elnök személyéről. Megint elindult az alkuk, az egyezkedések sorozata a kongresszusi küldöttek meggyőzéséről, a pártokon belüli klikkek és vezérek megint jól egymásnak feszültek –

Ismételten zárt ajtók mögött, ahogy az korábban is volt az MSZP esetében.”

Mindezek után elég nehéz elképzelni, hogy hétfőtől egy új baloldali párt fog hasítani a magyar politika posványos vízén és még kevésbé, hogy az képes legyen más, egyébként szintén roggyant állapotban levő ellenzéki párttal együttműködni. Így aztán marad minden a régiben, leszálló ágon.