A tavalyi év szélsőséges energiapiaci mozgásai rámutattak, milyen fontos tudatosan megtervezni, miből fogjuk kielégíteni a növekvő energiaigényeket a jövőben. Magyarország és Európa szempontjából most a legfontosabb kérdések, hogy mi lesz az atomenergia sorsa, épülnek-e új erőművek, milyen szerepet szánunk a megújulóknak és leszakadunk-e a földgázról. A Növekedés.hu interjú Kiss Ádám fizikussal, az ELTE emeritus professzorával, a jövő energiaellátásáról.

Ha szóba kerül az atomenergia a legtöbbet hangoztatott ellenérv a nukleáris balesetek jelentette kockázat szokott lenni. A mai technológiák mellett mekkora esélye van valamilyen incidensnek? A japán Fukushimában történt események következtében erőteljes erőmű bezárási hullám indult el Európában. Megalapozottak voltak az európai döntéshozók félelmei?

Az atomenergia esetében a tökéletes biztonság nem létezik, amit nem zár ki természeti törvény az elméletileg bekövetkezhet. A legnagyobb veszélyt egyértelműen az jelenti, ha nagy mennyiségű radioaktív anyag jut ki a bioszférába az erőműből és teljes körűen még ez a kockázat sem zárható ki. Elméleti szinten tehát abszolút biztonság nem létezik.

Mindazonáltal a mai technológiák mellett egy ilyen súlyos baleset bekövetkezésének az esélyét drasztikusan lecsökkentették.

Hosszasan elemezték azokat a körülményeket, amelyek egy nukleáris katasztrófához vezethetnek és minden egyes lépésnél új biztonsági intézkedéseket illesztettek be a nukleáris alapú energiatermelésbe. Utóbbiból következik, hogy a kérdésre a helyes válasz az, hogy a jelenlegi technológiákkal rendkívül kicsi annak az esélye, hogy egy komoly baleset bekövetkezzen az atomerőműveknél.

Fukushima esetében egyébként arról volt szó, hogy Japánt megrázta egy olyan földrengés, amely a történelem során a legsúlyosabb volt, amit följegyeztek a távol-keleti országban. Az atomerőművek a földrengés során valójában remekül vizsgáztak.

A tervezetteknek megfelelően állították le a láncreakciót és nem működtek tovább. A valódi problémát az okozta, hogy a földrengést egy szökőár követte, amely elvitte a biztosítóberendezéseket és ebből származott a súlyos incidens.

Az energiaszektorban egyre fontosabb kérdés, mennyire tiszta egy energiatermelési mód, mekkora a különböző környezetkárosító anyagok kibocsátása. Az uránérc kibányászásától az elhasznált fűtőelemek tárolásáig számos olyan tényezőt szoktak emlegetni az atomenergia ellenzői, amelyek környezeti kockázatot jelentenek. Mennyire környezetszennyező valójában a nukleáris energiatermelés?

Ha egy atomerőmű jól működik, akkor a károsanyag kibocsátása elhanyagolható.

Természetesen egy minimális kibocsátása van egy atomreaktornak is. Olyan energiatermelési mód valójában nem is létezik, ami egyáltalán semmilyen módon nem károsítja a környezetet, de az atomerőművek megfelelő üzemelése esetén a környezeti terhelés nagyon alacsony.

Minden energiatermelési módra létezik egy úgynevezett fűtőanyag ciklus, egy folyamat, amelyet megvizsgál a tudomány és megállapítják, hogy annak melyik részében jelentkeznek a környezetkárosító hatások.

Az atomenergia fűtőanyagciklusa értelemszerűen az uránérc bányászatánál kezdődik. Ez egy teljesen normális bányászati eljárás, a környezetkárosító hatása nem rosszabb, mint bármilyen más bányászati eljárásnak.

A következő lépés a dúsítás, hiszen az atomerőmű megfelelő működéséhez meg kell változtatni az izotóp arányokat. Fontos kiemelni, hogy a dúsításnak nincsen környezetkárosító hatása.

A dúsítással kapcsolatban egyetlen komoly kockázattal kell számolni, ez pedig az, hogy aki uránt dúsítani képes, az atomfegyvert is képes készíteni. Ez azonban nem környezetvédelmi, hanem biztonságpolitikai kérdés.

A fűtőanyagok előállítása a ciklus harmadik szintje. Ez egy teljesen normális ipari eljárás. Nem bír extra kockázattal a különböző anyagok előállítása során bevett eljárások többségéhez képest.

Ezt követi természetesen maga az atomerőművön belüli energiatermelés. Utóbbinak nagyon kicsi a környezeti hatása, mint azt említettem.

Ezután közbeiktatható egy újrafelhasználási lépés, amelynek során az atomerőműből kivett, használt fűtőelemeket újra fel lehet dolgozni. Utóbbi azt jelenti, hogy elválasztják az alacsonyabb felezési idejű, kisebb aktivitású elemeket az urán és a transzurán izotópoktól. Ezt az újrahasznosítási eljárást azonban vagy igénybe veszik, vagy nem, tehát nem feltétlenül tartozik hozzá a fűtőanyagciklushoz. Az újrahasznosítás annyiban jelent környezeti kockázatot, hogy itt már magas radioaktivitású anyagokról van szó, ami elméletileg szétszóródhat. Robbanásveszély, hagy hasonlóan intenzív kockázat azonban ezzel kapcsolatban általában nem merül föl.

Végül eljutunk a nukleáris hulladékok kezeléséig. Itt alapvetően kétféle hulladékkal állunk szembe.

Az egyik a viszonylag alacsonyabb felezési idejű hulladék. Ezek közül a két leghosszabb felezési idejű radioaktív izotóp is csak 30 éves felezési idővel rendelkezik. Utóbbiak a Cézium-137 és a Stroncium-90. Ezt hívjuk kis és közepes aktivitású hulladéknak, amelynek a kezelése megoldott lépésnek tekinthető. Ezt nemzeti szinten kell kezelni, olyannyira, hogy már nemzetközi konferenciát sem érdemes róla tartani.

A fentinél sokkal nagyobb problémát jelent, ám hangsúlyozandó, hogy rendkívül kicsi térfogatú dologról van szó, a nagy aktivitású nukleáris hulladék. Ennek a végső elhelyezése sajnos egyelőre nincs megoldva.

Azonban számos ötlet van ezek kezelésére nézve. Többek közt léteznek olyan geológiai formációk, amelyek több sok 10 millió, akár milliárd éve változatlanok és a nagy aktivitású hulladékok elhelyezése az ilyen helyekre megfelelő lehetne. Más energiatermelési eljárások során keletkező hulladékokhoz képest azonban rendkívül kis térfogatú dolgokról van ilyenkor szó, amely pillanatnyilag a legtöbb esetben átmeneti tárolókban van elhelyezve.

Áttérve Európa energiaellátásának a kérdésére, most az atomenergiát is zöld energiaként számolják el. Ön hogy látja, mely uniós tagállamokban fog nőni az atomenergia részaránya az energiatermelésen belül, ennek köszönhetően? Magyarország ezen a térképen hogy helyezkedik el?

Hazánkban meglehetősen nagy az atomenergia részaránya. A Magyarországon megtermelt villamos áram nagyjából felét Pakson állítják most elő.

Vannak olyan országok azonban, ahol még a hazainál is lényegesen nagyobb az atomenergia részaránya. Ezek közül élen jár Franciaország a maga 70-75 százalékával. A franciáknak viszont több atomerőműve is a kiöregedés stádiumában van. Ettől függetlenül ők egyértelműen a nukleáris utat választották.

Szintén ide sorolható Belgium, ahol hasonlóan magas az atomenergia relatív részaránya.

Vannak ezzel szemben olyan országok is, amelyek teljesen elfordultak az atomenergiától. Ezek között élen jár Németország, amely el kívánja vetni az atomenergiát. Összességében a jelenlegi energiakrízisben nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mindenkinek az atomerőművek felé kell fordulnia és van is egy ilyen irányú elmozdulás számos ország részéről. Több helyen tervezik most atomerőmű építését.

Európában azt belátták, hogy az elektromos áramra növekvő igény van, az atomenergia pedig azért került bele (hivatalosan csak átmenetileg) a zöldebb termelési módok közé, mert a környezeti károsítása alacsony.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy a fosszilis energiahordozók közül ebbe a kategóriába került a földgáz is, aminek az a kedvező tulajdonsága, hogy viszonylag kevesebb károsanyagot bocsát ki, ugyanannyi energia megtermelés mellett, mint például a lignit, vagy a kőolaj.

Az említett két energiaforrás tehát a fenti okokból került ideiglenesen a zöld energiaforrások közé.

Mit jelenthet ebben az esetben az ideiglenes kitétel?

Nekem az a véleményem, hogy a földgáz és az atomenergia zöld energiaforrásnak minősítését a szükség hozta el. Ez a szükség pedig hosszú távú. Egyrészről van egy folyamatos igénynövekedés, ami a modern társadalmak sajátja. Ezt jól példázza, hogy az elmúlt fél évszázad alatt a világ teljes energiaigénye mintegy megkétszereződött, miközben a konkrét villamosenergia iránti igény megnégyszereződött. Ez is jól mutatja, hogy a világ energiaigénye egyre inkább a villamosenergia irányába tolódik el.

Ezen túl van egy erős politikai motiváció, hiszen 2035-ig engedélyezi csak az EU az új belsőégéses motorú autók eladását. Ez egy újabb löketet fog adni az elektromos energia iránti igénynövekedésnek.

Összefoglalva nekem az a véleményem, hogy ez a két energiatermelési mód nagyon sokáig a zöld kategóriába fog esni.

Mennyire olcsó az atomerőművekben történő áramtermelés? Milyen módon összehasonlítható más termelési módokkal?

Az összehasonlítás az utóbbi időben elég nehézzé vált, kiváltképp, ha a teljes életciklust figyelembe vesszük költségoldalon, kezdve egy erőmű felépítésével. Ennek oka, hogy rendkívül gyorsan és sokat változott az építőanyagok ára, és az építési költségek, másrészt a tavalyi évben a földgázpiac is nagy volatilitást mutatott.

Valószínűleg az atomenergia kisebb mértékben, akár 20-30 százalékkal is olcsóbb az egyéb fosszilis alapú energiatermelési módoknál, még az erőmű magas kivitelezési költségeit figyelembe véve is.

Mi a véleménye a Paks 2-es projektről? Megépül? Van rá szükség?

A magyar energiaellátás jövője teljesen reménytelen Paks 2 nélkül.

Semmiféle más elektromos energia előállítására alkalmas kapacitás építése nem folyik ezen kívül az országban, miközben az ország energiaigénye folyamatosan növekszik. A paksi atomerőművek nélkül nem lesz elegendő villamosenergia. Egyszóval mindenképpen meg kell építeni Paks 2 második fázisát.

Jelenleg 4 reaktorban összesen 2 Gigawatt teljesítmény, ami Pakson működik. A Paks 2 projekt keretében két darab egyenként 1200 Megawattos teljesítményű reaktorblokkal egészül ki a hazai rendszer.

Távlatilag Magyarországon mekkora lehet a jövőben a megújuló energiaforrások részaránya?

Ha belegondolunk, hogy mennyi energiát kellene tárulnunk ahhoz, hogy a megújuló energiaforrások hatékonyan ki tudják szolgálni a társadalom igényeit, akkor könnyen rájöhetünk, hogy nem vagyunk képesek ennyi energiát eltárolni.

Ez pedig egy nagyon furcsa helyzetet hoz létre.

A megújulók közül általában a legnagyobb súllyal a napenergia és a szélenergia (ez utóbbi Magyarországon, amely távol van a tengerpartoktól, kevésbé fontos) rendelkezik. Ezek megtermelhetősége azonban függ a napszakoktól és az időjárástól, és ami a legfontosabb, nem feltétlenül esik egybe a lakossági igényekkel. Így hiába termelődik sok energia a naperőművekben, nem tudjuk azt felhasználni, mert nem akkor termelődik, amikor szükségünk van rá.

Így, ha szeretnénk egy olyan helyzetet kialakítani, amelyben elsősorban megújuló energiaforrásokból megtermelt elektromos energiával látjuk el a társadalmat, akkor csak két lehetőségünk marad. Vagy szivattyús vízerőműveket építünk ki, ám ilyenek még nincsenek Magyarországon, vagy pedig nagyon gyorsan felpörgethető gázturbinás erőműveket állítunk szolgálatba a kiegyenlítés céljából. Ebből pedig az következik, hogy hiába termel nagyon olcsón egy naperőmű, mert pillanatok alatt nagyon drága lesz az áram, ha mellé kell tennünk azokat a gázturbinákat, amiket a naperőművek kiesése esetén fellépő szükség kielégítésére hozunk működésbe a jelenleg igen magas árfolyamú földgázzal.

Ez alapján azok az értékek, amelyeket rendszeresen közölnek a nap, illetve szélerőművekben megtermelt áram áráról, egész egyszerűen hamisak, hiszen mellette ugyanúgy működtetnünk kell a gázturbinákat a társadalmi igények kielégítése érdekében.

Ebből fakad, hogy ha a tárolási technológiák nem fejlődnek ugrásszerűen, akkor a megújulók csak egy részét lesznek képesek fedezni az energiaigényeknek.

Épp ezért én úgy vélem még nem szabad elfelejteni az ásványi energiahordozókat, akár a földgázt, akár a szenet, az atomerőműveknek pedig továbbra is nagyon fontos szerepe lesz. A megújulók részaránya így szerintem 20-30 százaléknál nagyobbra nem fog nőni a jövő energiaellátásában. (Növekedés.hu)