Az oligarcha, aki rácsodálkozott a NER működésére
Talán ma már nem mindenki emlékszik rá, de Vitézy Tamás nem olyan régen még gazdag és fontos ember volt, egy kisebbfajta oligarcha, szegről-végről Orbán Viktor rokona, a fideszes propaganda egyik korai formájának (a Helyi Téma című ingyenes lapcsaládnak) finanszírozója.
Aztán elbukott, tönkrement, még büntetőeljárás is indult ellene. Ettől még nem lett belőle ellenzéki, de mostanában olyanokat írogat, hogy a Fidesz növekvő elutasítottságát „elhibázott és kifogásolható magatartási anomáliák, viselkedési hibák, rátartiság és pökhendiség, a befolyásolt igazságszolgáltatás, azaz jogbizonytalanság, megmagyarázhatatlan gazdagodás és fényűzés, a választók számára elfogadhatatlan külsőségek gyakorlata okozza.”
Tegnap hosszú posztot szentelt annak, hogy megmagyarázza, mi is történt vele, hogyan vesztette el tekintélyes vagyonát. Alapvetően Jellinek Dániel ingatlanspekulánst (Magyarország 8. leggazdagabb emberét) vádolja, de azért vannak itt érdekességek, egészen komoly maffiát vázol fel. Például azt állítja, hogy Jellinek az ügyleteit „Mészáros Lőrinc tulajdonolta Takarékbank Zrt. pénzéből” finanszírozta. Az igazán érdekes rész viszont ott kezdődik, ahol Vitézy bírók és ügyészek szerepéről ír, akik állítása szerint benne voltak az ő ellehetetlenítésében, sőt, 72 órára őrizetbe is vették, állítólag teljesen abszurd vádakkal.
A kedvenc részem az, hogy Vitézy feljelentette az ügyészeket, de ennek vizsgálatát ahhoz a Központi Nyomozó Főügyészséghez delegálták, ahol egyébként az üzletember által kifogásolt gyanúsítást is elrendelték. Én magam is láttam már ilyet,és ez a magyar igazságszolgáltatás egyik legnagyobb anomáliája: mi történik, ha egy ügyész bűnös módon megszegi a kötelességét? Ki nyomoz az ügyében? Természetesen egy másik ügyész, akit fentről ugyanúgy lehet utasítani, hogy zárja rövidre az ügyet. Az ügyészség elhibázott függetlenségéről (ami valójában felelőtlenséget jelent) tavaly írtam hosszabban a Magyar Hangban.
Nem olyan régen pedig arról írtam itt, a Facebook-oldalamon, hogy a magyar vállalkozók rettegnek attól a naptól, amikor megjelenik náluk két jól öltözött fiatalember azzal, hogy úgy hallották, eladó a családi cég. Aztán ha felháborodottan elküldik őket, egy hét múlva jön valamelyik hatóság vegzálása. Arról is írtam, hogy a legtöbben nem merik a nyilvánosság előtt elmondani, mi történt velük. Nem gondoltam volna, hogy ilyen magas helyről, egy ilyen – valaha – nagy embertől érkezik az első megerősítés. Örülök, hogy Vitézy úr megosztotta velünk ezt a történetet, nagyon tanulságos.