Az év tizedik havában Magyarország ezer köbméterenként 2493 eurót fizethetett az orosz gázért – számítottuk ki a KSH most frissített külkereskedelmi adatbázisából. Ráadásul ez a Ttf-nek nevezett, holland gáztőzsde irányadó, két hónappal korábbi, ezer köbméterenként 2305 eurós átlagárszintjét is további mintegy 8 százalékkal meghaladja. Ez ismételten soha nem látott árszint. A nyilvántartás tanúsága szerint ráadásul kiugró mennyiségért, 481 millió köbméterért fizettünk ennyit Oroszországból, amelynek így az egyetlen havi „csekkje” 1,2 milliárd euróra rúgott.

(Pedig már a szeptemberben a magyar állami MVM által kifizetett, ezer köbméterenként 1837 eurós, egyetlen hónap alatt 56 százalékot ugró ár is rekordnak számított. 2021 tavasza előtt az ár évtizedekig néhány száz euró körül mozgott.)

Forintban számolva októberben, a hazai gáztartalékolás hajrájában, a magyar állam, vagyis az MVM az államkassza nagy alrendszereinek éves költségvetésével vetekedő, 483 milliárd forintos rekordösszeget fizetett ki az oroszoknak a gázért. Számításunk szerint a magyar állam az év első tíz havában csak a gázáron keresztül legalább 1779 milliárd forinttal segítette Putyin Ukrajna elleni agresszióját. (Szakértők szerint ráadásul ebbe a nem közvetlenül magyar-orosz szállításként feltüntetett gázvásárlások nem tartoznak bele.) Forintban „maradva”, számításunk szerint az MVM októberben köbméterenként szintén csúcstarifát, 1005 forintot fizethetett az orosz gázért, most először lépve át az ezer forintos lélektani határt. Ez az átlagfogyasztás alatti, „rezsicsökkentett” lakossági gáztarifában nyilvántartott tarifatétel húszszorosa, de jelentősen meghaladja az átlagfogyasztás feletti, „rezsiemelt” szintet is. Nem véletlen tehát, hogy a kormány a jövő évi költségvetésben e hiány pótlására, kormány-szóhasználattal élve a „rezsicsökkentés fenntartására” szolgáló „rezsivédelmi alap” tervezett keretét 670 milliárdról 2610 milliárdra növelte. A „rezsicsökkentést” tehát a Fidesz-KDNP az adófizetők pénzén „tartja fenn”.

A friss statisztikai adatokból más megközelítésben szintén szembetűnő következtetések vonhatók le. Mint emlékezetes, október elején az MVM, majd Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter egy háttérbeszélgetésen - melyre lapunkat nem hívták meg - azt jelentette, hogy 2022 októberétől 2023 márciusáig az orosz ár egy bizonyos tőzsdei szint feletti hányadát elegendő három egyenlő arányban 2024, 2025 és 2026 egyazon havában kifizetnünk. Két hétre rá Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a kormányinfón mintegy mellékesen elárulta, hogy ez az árszint tőzsdei mértékegységben számolva megawattóránként (MWh) 150 euró. Októberi orosz gázárunk 255 euróra jön ki, de az irányadó, augusztusi, tőzsdei átlagár is 236 euróra rúg. Ami tehát meghaladja az átütemezést - vagyis árcsökkkenést - kiváltó határt. Ehhez képest a KSH-adatbázisban nem látjuk semmilyen árkedvezmény (pontosabban fizetési haladék) nyomát. A lehetséges okokra tegnap rákérdeztünk az új Energiaügyi Minisztériumnál és az MVM-nél is, de a jelek szerint a címzettek vagy nem vették fel újévi fogadalmaik közé, hogy mostantól válaszolnak megkereséseinkre, vagy a levélírásra is vonatkozik a közigazgatási szünet.

Tekintettel ugyanakkor arra, hogy a két hónapos árelcsúsztatás és a KSH szintén két hónapos feldolgozási ideje miatt orosz gáztarifánk négy hónapra előre becsülhető, 2022 utolsó és 2023 első két havára biztos árcsökkenés jósolható. Az augusztusi, Mwh-nként átlag 236 eurós Ttf-csúcs, folyamatos csökkenéssel decemberre átlag 117 euróig mérséklődött. A magyar kormány ugyanakkor már bejelentette, hogy ennek ellenére januártól nem csökkentik az átlagfogyasztás feletti lakossági gázárszintet. Ezt Orbán Viktor karácsony előtti nemzetközi sajtótájékoztatóján olyképp vezette fel, hogy „nix ugribugri”.

Mindazonáltal nagyot fordult a világ azóta, hogy például Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter 2021 végén azt nyilatkozata, az akkor megkötött hosszú távú magyar-orosz gázszerződés függetleníti a hazai lakossági díjakat a nemzetközi piacoktól. A választási kampányhoz képest Vlagyimir Putyin februári szavai is ritkábban köszönnek vissza a központi üzeneteket közvetítő médiafelületeken, amikor is az orosz elnök azt állította, hogy Magyarország a világpiaci árszint ötödén kapná a gázt. (Valójában Moszkva akkor az egyazon havi szintnél 30 százalékkal drágábban mérte nekünk a fűtőanyagot. Az irányadó, – Nagy Márton októberi állításával szemben valójában nem egy, hanem - két hónappal korábbi, tőzsdei árszinthez képest az átlagos orosz felár 7-8 százalék.) Lapunk január vége óta közöl a KSH nyilvántartásai alapján az Orbán-kabinet által titkosként beállított orosz gázárunkra vonatkozó, a számos támadás ellenére mindvégig viszonylag pontosnak bizonyuló becslést. Így az ár helyett ma már Orbán Viktor is inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy sikerül-e Oroszországból megfelelő mennyiségű gázt vásárolni. (Pedig a termék a nemzetközi piacokon is elérhető, ráadásul, mint láttuk, olcsóbban.) A lapunk felméréseit az ATV-ben alpári módon pocskondiázó külgazdasági és külügyminiszter pedig, szeptemberi szavai szerint, bár rendszeresen folyamodik árkedvezményért a Kremlhez, az „vagy sikerül, vagy nem”.

(Népszava)