Erre még majd visszatérek később, miért is lenne szükség tömegesen erre a lépésre, de most fókuszban újra természettel fogunk foglalkozni, pontosabban azzal a jelentéssel, amit a WWF Magyarország a napokban adott ki arról, milyen állapotban van Földünk biodiverzitása, állat és növény állománya. 

Magát a jelentést mindenki elolvashatja, emésztgetheti talán sokkot is kapva a statisztikai adatoktól, de én a kerekasztal beszélgetésről osztanék meg először néhány gondolatot, ahol beszéltek róla egy rendezvényen a nagy közönség előtt. Sipos Katalin, nem árult zsákbamacskát és ehhez a két meghívott vendég Molnár Csaba a Magnet Bank közösségfejlesztési igazgatója és Litkai Gergely humorista, alapjáraton jogász is követni tudta a fonalat, és itt ragadnám meg, hogy megköszönjem a szervezőknek, hogy meglépték hogy egy olyan közismertebb személyt hívtak harmadik személynek, aki a tragédiában is meglátta az abszurd humort, hiszen az érdeklődés fenntartása nagyon nem egyszerű, ha lényegében sírni volna kedvünk már magától a témától is, így mint nekem, akinek a szarkazmus jó barátja az írásaiban, szórakoztatva kell az igazságot feltárni a valóságról, hogy figyeljenek ránk.  Szóval nem könnyű ezt az ipart művelni, és jó képet vágni ahhoz, mibe rohanunk bele, de haladjunk...

Az adatok ismertetése mellett leginkább a rosszul értelmezett, szükséges beruházások, vagy éppen az elmaradt fejlesztésekről is szó volt, ami viszont a kedvező társadalmi megmozdulások miatt mégis áttört egy fajta ingerküszöböt és ilyen volt a tűzifa rendelet elleni felháborodás is, ahol meglepően gyorsan kapcsoltak kormányzati szinten is, hogy ez már nem lesz megoldás miközben, egyre több helyről értesülnek emberek, hogy a természeti területeket védeni kell hosszútávon, úgyhogy az ami még nem realizálódott, az az hogy a fajok azért hallnak ki, mert a nagy beruházások, abban is gátak  hogy a fajok migrációja megtörténhessen, mert beszűkítve őket tényleg kihalásra vannak ítélve, így nem tudnak alkalmazkodni a klímaváltozás hatásaihoz, vagyis tovább állni egy számukra már nem ideális területről. Túl sokan vagyunk és annyira uralni akarjuk a bolygót, hogy mindenhol fennakadást jelez a radar. Ezt még múlthéten Jordán Ferenc biológus podcastjában hallottam kulcselemként, hogy az esztétikai gondolkodást is át kéne programozni magunkban, hogy egy vad gazos táj, vagy virágos rét legyen szép ne pedig egy zöld gyep, amiben eleve kevés állati létforma marad meg, ha már természetről beszélünk. Ezt a gondolatot megragadta Litkai Gergely is, hogy a társadalom reagálása, mindig az utolsó a krízishelyzetekben, mert egyszerűen érdeklődés hiányában nem érdekel senkit, hogy kihalnak körülöttünk a természeti értékeink, így azt kéne talán elérni, hogy ez a szemlélet változzon. Sipos Katalin, de lényegében Molnár Csaba is ebben egyetértett, hogy a jövőben mi számít értéknek és ez alapján történjenek befektetések, vagy kezdeményezések, projektek, amit próbálnak a gazdasági terepen támogatni és nem feltétlenül a karbon lábnyom csökkentésen, hanem az öko-lábnyom mértékén dőlhet el, viszont a fa ültetési projektek sem érnek túl sokat, ha nem realizáljuk mit kell megvédeni, mert a beruházások egyáltalán nem tartoznak a természet pozitív gondolkodás részébe, pedig lennének megoldások, ezt viszont át kéne vinni és újra az életünk részévé tenni. Mondhatni a trailert mindenki láthatta arról, hova jutottunk, idén nyáron és a tömeges aszály gazdasági következményei, még csak most fognak mutatkozni a termések hiányában és az árak emelkedésében úgyszintén. Covid lezárás hatásai,  amire viszont a társadalmak vezetői tettek lépéseket bizonyítja hogy ha szükség van rá, a globális intézkedések elérhetőek, viszont amint véget ért a készültség, rekord idő alatt állt vissza a norma a megszokott módon, persze a következményeket mentálisan sokan megszenvedve, felszínre törtek társadalmi problémák, mint a családon belüli erőszak erősödése, sok lett a válás, mert kiderült hogy el nem bírják viselni egymást az emberek hosszútávon. Addig ki sem derült, mivel mindenki x órát külön tölt a másiktól munkahelyén. Szóval a bezártság triggert okozott, alig várták sokan hogy kiszabaduljanak. Közben az amiért jó lett volna egy kicsit átrágni mit is hibázunk el és elmélkedni a világról, hogy mit tartunk értéknek; napfény, levegő, víz, természet, az nem maradt meg, hiszen akkor az attitűd váltás is globálisan ment volna végbe. 

Litkai erre pikírten csak annyit tett hozzá, hogy igazából a túlélési verseny már elkezdődött, csak még ezt nem mindenki tudatosította, hiszen aki tudni sem akar arról mivel nézünk szembe és ebből vezetői körben is vannak páran, attól mit várhatnánk, viszont kiemelte a közösségi erőt, mint nyomásgyakorlókat, akiknél ilyenkor szokott kiborulni a bili, forradalmak, felkelések formájában. Veszélyérzetben nem marad minden a helyén, de persze nem kéne megvárni míg a megoldás az a saját fajunkról való lemondás lenne a Földi ökoszisztéma érdekében, hanem meglépni azt az evolúciós ugrást, hogy változtatunk az értékrendjeinken.      

Itt utalnék vissza a felbukkanó gondolatra cikkem elejéről, hiszen Litkai nagyon szépen el is mondta, hogy az hogy mire figyelünk attól is függ milyen állapotban vagyunk és ha tele vagyunk szorongással, fel nem dolgozott traumákkal, márpedig a paletta egyre jobban bővül, amivel ez lényegében fontossági sorrendünk végén áll, akkor ez nehéz menet lesz, mission impossible. Pedig az az igazság hogy amikkel törődnek, az már csak a következmény. Molnár Csaba meg is erősítette, hogy ameddig a figyelmünket arra összpontosítjuk, hogy kielégítsük a maslow piramis alján elhelyezkedő fiziológiai szükségleteket, miközben ezekért a dolgokért is harc folyik, és harc is lesz a helyzet romlásával mert, túl sokan vagyunk 8 milliárdan, addig eléggé borús a helyzet. Nem valószínű hogy le tudunk faragni a brutális 69%-os csökkenésből, ami csak 1970-2018-ig vizsgált adat mennyi faj pusztult ki a mi életvitelünk miatt. Az est további részében "élő könyvtár" működött, ahol a vendégek forgó mozgásban kérdezhettek különböző témákban a területek szakértőitől így a WWF-től két személytől is lehetett érdeklődni pl. hogyan próbálják elérni a felsőbb köröket, politikai döntéshozókat hogy egy beruházás még se valósuljon meg, vagy kerüljön védelem alá terület, ha lehetséges. FFF Hungary-től Macskásy Éva beszélt jövőbeli projektjeikről, hiszen ők is felismerték hogy a tüntetés már nem elég, informálásra van szükség, edukációra, szem előtt tartva a klímaigazságosság ügyét, így a társadalmi ügyekről is szeretnének csoportos beszélgetéseket indítani. Molnár Csaba a zöld befektetésekről lehet kérdezni, míg egy másik WWF tagot az erdők helyzetével kapcsolatban lehetett kérdezni interaktívan.  

Mindezek után szintet lépve és kelve az éjjeli baglyokkal, hallgattam meg egy tengerentúli Fórum előadást arról, hogyan is fog végbemenni és miért a civilizáció összeomlása. Megdöbbentő volt szembesülni a tudattal, hogy amíg mi itt Európában csak tapogatózunk tele szkepticizmussal, arról mi következik, addig ausztrál szakemberek nem köntörfalaznak. Dr. Kate Booth egy Tasmánia-i Egyetem professzora vezette be a hallgatóságot a téma velejébe egyből a lényegre térve, hogy az ipari civilizáció ugrásszerű fejlődése okozza kontra produktívan a folyamatos eltávolodást gondolatban attól, ami a részünk is abban az esetben, ha nem tekintjük magunkat annak részévé, hanem uralkodunk rajta, kizsigereljük és egyáltalán nem gondoskodunk arról, hogy a hiány valamelyest vissza legyen pótolva, márpedig az úgy nehezen megy, ha a növekedésünknek nem szabunk határt és ezáltal idézzük elő a katasztrófákat is mi magunk. Következő előadó egy újságíró és író volt Richard Heinberg, aki kitűnő prezentációt mutatott be, hogy összefoglalja úgy fogalmazott élete művét, hiszen nagyon alaposan ásta bele magát abba, hogy kutassa annak feltételeit hogy lehetséges túlélni egy civilizációs összeomlást. A könyv mellesleg már Magyarországon is hozzáférhető, így akinek nem elég a beillesztett video nyugodtan elolvashatja az egészet angolul. Aki abban reménykedik hogy "prepper" technikákat olvasson arról hol építsen bunkert, annak nem ajánlom, mert nem ez van fókuszban, amellett hogy kijelentette hogy a folyamat normális, ami most végbemegy, bármennyire is tűnik ez igazságtalannak, de az ahová a társadalom kifutatta önmagát, nem ismerve határt teljesen magától értetődő, hogy 8 milliárd emberrel egy limitált hellyel rendelkező bolygón nem lehet boldogulni. A maga nemében "bámulatos" hogy képes egy faj, az ember romba dönteni mindent és erre már a dia elején magyarázatot is kapunk azzal kapcsolatban hogy az az energia amivel rendelkezik egy átlagos organizmus a Nap energiájánál sokkal nagyobb 10.000 x. se energiában  és akkor még szorozzuk be az értéket 8 milliárddal csak azt ami létezéshez szükséges, használva 2 milliwatt/ gram egy ember számára . Fura de minden energia (erő), amit teszünk, annak érdekében hogy létezzünk, így a jelenlegi életünk működtetésére is energiára van szükségünk, sőt az is energia, szociális energia (erő) egy képesség, hogy rávegyünk embereket dolgokra, hogy tegyenek meg és azt hogy  össztársadalmilag tegyék meg úgy az horizontális szociális energia ennek vertikális verziója pedig a kényszerített ösztökélés vagy fenyegetés. Ötletek, inspirációk, késztetések, mint szexuális vagy szerelmi energia is szerepet játszanak mind. No, nem lövöm le a poént az elején érdemes végig zongorázni és rádöbbenni, hogy egyrészt életünkből hova tűnt a Föld mint tényező, ha a gazdaság vált a mozgatórugóvá nem pedig az, ami otthont adott nekünk, amitől lélegzünk már elég régóta. A fogyasztói társadalom számára hogy fenntartani csak az emberek tudják a rossz szisztémákat is behódoló módon, ha nem néznek szembe azzal a csomaggal, ami a kipusztuláshoz vezető út felé viszi őket.  

Klímaváltozás, a vadon élő természet elvesztése, erőforrás kimerülése, szennyezés, gazdasági egyenlőtlenség, tömegpusztító fegyverek használata  

A problémák amellett hogy komplexek, még egymásra is hatást gyakorolnak, így ha kicserélnénk pl. az erőforrás használatot vagy helyettesítenénk, azzal is tovább növekedne a kibocsátás mértéke így azt is limitálni kéne. plusz korlátozni a föld használatot, ami persze az elosztásoknak a megbontásával jár, újratervezéssel. Szerencsére a könyv nem hagy pánikban, mert tálcán kínálja a megoldást viszont az legalább olyan globális változást, mondhatni ugrást jelent az életünkben, mint amikor a felvilágosodás megjelent a civilizáció életében. De ami a lényeg, pánik helyett meg kell emészteni ennek a jelentőségét. 

Megmondja mit kell csökkenteni: populáció, erőforrás kitermelés, hulladéklerakás, energia túl használat, földhasználat, egyenlőtlenség (globális és nacionális), fegyverzetek és a rájuk használt erőforrások.

Ennek útját is elmagyarázta mi a dolgunk, amit csinálnunk kell és ez alól nem lehet kivétel senki takarózva azzal hogy a vezetők, vállalatok, politikusok dolga pont azért, mert ezeket a "szerencsétleneket" te fizeted meg. De nem könnyű hiszen fel kell adnod a "kimaradást" gondolatilag, hogy nem harcolsz érte. Nos, az elején említett vertikális és horizontális szociális energia összecsapása az, ami végbemehet és éppen ezért kell masszív zöld ellenállási mozgalmat indítani, szövetségeket kiépíteni a világ minden pontján. Fontos hogy ezek a szövetségek élen járjanak az ökoszisztéma megvédésében, az őslakosok jogainak megvédésében, saját jogaikba, ezeknek háború ellenes mozgalmaknak kell lenniük. Ellenálló közösségeket kell építeni együtt, aminek a központi gondolata nem lehet kirekesztés, hanem az ellenállás a hatalmi erőszak szervezetek ellen értetendő, akik csak az elnyomásból értenek, vagy kényszerítenek hogy a félelem vezérelje a cselekedeteidet. Ehelyett ezeknek a közösségeknek a bölcsesség, integritás, bátorság és együttérzés kell vezérelje gondolataikat. Így tehát el kell jutni az önmegsemmisítő lépésektől az önmegtartóztatóig perszonálisan. 

Lao Tzu soraival zárta prezentációját a szerző stílusosan " Mások ismerete intelligencia; önmagad ismerete igazi bölcsesség. Mások elsajátítása ( vagy talán okítása)  erő; önmagad elsajátítása (okítása-kontrollja) igazi hatalom."

Összeomlásról beszélni nem könnyű, kezdte el a JustCollapse szószólója, viszont mivel a fiatalabb generáció életére konkrétan nyomja rá a bélyeget, így olyasmiben reménykedni hogy egyszer majd megunják a tiltakozásokat, már nem lesz. Szóval alkalmazkodni, vagy okosabb verzió melléjük állni, ameddig a tekintély veszteség nem következik be, például azért mert háborús visszhangokat hallanak meg, és mint tudjuk a háború jelentése borzalmat és kizárólag veszteséget jelent,  mert onnantól a part is szakadni fog, mikor az lenne a lényeg, hogy a közösségekhez csatlakozva, a családokhoz hasonló ellenálló közösségeket kéne a tömegekből összeállítani, de persze olyan norma szerint, ami esélyt ad a túlélésre, de leginkább az együttélésre egymással és a természettel is. (Future Traveller)