Egy tegnapi beszélgetés legmegdöbbentőbb mondatát idézem fel újra és újra. Egy erősen polgári gondolkodású család nő tagja mondja a külföldre távozott huszonéves tehetséges felsőfokú végzettségű gyermeke konklúzióját a hazáról. Persze sokan sokféleképp elmondták már, hogy hány fiatal hagyta el a hazát, "migrált" egy jobb élet reményében nyugatra. Sokan vannak, akik nem szeretnének már haza jönni, mert ott jobb. Többet keresnek, megbízhatóbbak a munkahelyek, nyugodtabbak az emberek. A terrortámadások ellenére nagyobb biztonságban érzik magukat, mint itthon. Azt is mondja az anyuka, hogy a gyermeke már nem szeretné magyar iskolába sem járatni a jövendő gyermekét, mert az ottaniakban óvodás kortól azt erősítik bennük, amiben jók, amiben tehetségesek és nem bifláztatják olyan dolgokkal, amit már a nem túl okos telefonjuk is sokkal jobban tud. A kamaszkori lázadása is ennek a ósdi oktatási redszernek volt nála köszönhető, a napi flusztrációknak, az értelmetlen szabályozóknak.

Kicsit kétkedve hallgatom, hisz gyermeke nem a szakmájában dolgozik, hanem fizikai munkát végez. Itt a közmunkás utáni első fokozat. Hangot is adok ennek a véleményemnek.

Tudom, mondja beszélgető társam. Mégis azt mondja, hogy ott ez a munka sem számít alávalónak. Aki dolgozik kitartóan lehetősége van továbblépni és sorolja hányan vannak az ismerősei közül is, akik már önállósították magukat.

Átvillan az agyamon, miképp hagytam ott a kis viharsarki falut 18 évesen és mentem inkább munkásszállásra, majd albérletbe, mert nagyon akartam abban hinni, hogy jobb lesz. Az viszont lényeges különbség, hogy én, társaimmal együtt, a hazán belül.

Most hallom, hogy az egyik ragyogó elméjű, konzervatív, pártalapító, majd képviselő, közel negyven éves, ugyancsak konzervatív fia fog elköltözni az országból, családostul, tíz, vagy húszezer kilométerre. Miért?

Mondjuk ki ezt az országot a politikai "elit" élhetetlenné tette.

Miért érdekel engem már, hogy húsz év múlva a Vajnák, Rogánok, Habonyok, Mészárosok, Tiborcok, Orbánok, Garancsik hol és hogyan fognak élni ebben az országban, vagy valamelyik turistaparadicsomban a bárpultot, vagy a ruletasztalt támaasztva, szétszórva az ország pénzét, becsületét, jövőjét.

Körülnézek és lemetszek pár kusza ágat, kigyomlálom a gazt, elpusztítok pár kártékony meztelen csigát, hogy amíg lehet, maradjon meg nekem az kevéske szép és jó.