Rafkósak a kisebb üzletek tulajdonosai, a vasárnapi boltzáras törvény pedig csak erősítette ezeket a képességeket.

Van, aki vasárnap is behívja dolgozni az alkalmazottait, de amikor ellenőrök látogatják meg, a dolgozó nyomban árufeltöltővé, takarítóvá vagy egyszerű vásárlóvá lényegül át. Van aztán olyan, aki tulajdonossá teszi az alkalmazottakat – néha a cégformát is megváltoztatva –, de az óvatosabbak csak papíron engedik tulajdonrészhez jutni a beosztottakat. És akkor még az erőtlen ellenőrzések és a törvény kijátszására tett kísérletek gyakorisága közötti összefüggésről nem is beszéltünk. - írja a hvg.hu

Bő egy hónapja, március 15-től él a vasárnapi boltzáras törvény, amihez nemcsak a vásárlóknak és hipereknek, de azoknak a kisvállalkozóknak, cégeknek is alkalmazkodniuk kellett, amelyeknek elvileg kedvezhetne a szigorítás. Azok a 200 négyzetméternél kisebb eladóterű boltok ugyanis nyitva lehetnek a hét utolsó napján is – és a hét többi napján éjszaka is fogadhatják az embereket –, ahol csak a cég tulajdonosa vagy családtagja áll be kiszolgálni, esetleg ül be a kasszába.

A késztetés nagy, ugyanis a hagyományok szerint a vasárnap az egyik legerősebb nap a kiskereskedelemben, azaz sokat bukik az a kisvállalkozás, amelyik nem tudja megoldani, hogy nyitva lehessen akkor, amikor a nagyobb versenytársai, főként az üzletláncok boltja zárva vannak. Másképpen fogalmazva: nagyot szakíthat az a cég, amelyiknek az ajtaja nyitva a hét utolsó napján. Körbenéztünk, miként oldják meg a vállalkozók, hogy ne kelljen bezárniuk – és több rafinált megoldásba botlottunk.

Tanmese arról, hogy a vasárnapi boltzáras törvény milyen ügyeskedésre kényszeríti a cégvezetőket.

Eszter története

Eszter a fővárosban él. Az utóbbi években nem okozott fejfájást „a megfelelő gyümölcslé beszerzése – bármikor”, mert a környéken lévő Tescóban azt mindig lehet kapni. Ha megkívánta, elsétált a hipermarketbe, és a dolog el volt intézve. De március közepétől oda már hiába menne Eszter, mert a bolt zárva tart vasárnap. Ezért, amikor a múlt vasárnapot megelőző hétvégén, azaz április 12-én „szokás szerint, kora délután” kedve szottyant egy pohár gyümölcslére, de az épp elfogyott otthon, Eszter körbenézett a neten, az egyik magyar hátterű üzletlánc honlapján, hogy hol van a közelében nyitva üzlet. A hozzá legközelebb eső boltot nem írta nyitva tartónak a honlap, az attól 6-700 méterre levőt azonban igen, így Eszter elindult oda.

Hova menjünk, ha elfogyott a gyümölcslé?
Fotó: AFP / DPA / Klaus Rose

Csakhogy útja elvezetett az első bolt előtt. Éppen a zebránál várt a zöld jelzésre, amikor az út másik oldalán lévő üzletnél érdekes dologra figyelt fel. Azt látta, hogy bár „az üzletben nem égnek a lámpák”, és semmi nem utal arra, hogy az nyitva lenne, mégis egy, a bejárati ajtó előtt kissé tanácstalanul, körbe-körbe nézelődő idős néninek egyszer csak ajtót nyitottak. „Egy tréningruhás pasi állt ott, aztán, hogy a néni bement, bezárta mögötte az ajtót” – meséli.

Amikor a lámpa zöldre váltott, ő is a bejárat felé vette az irányt: az ajtóra belülről ragasztott nyitvatartási rend szerint a bolt hétfőtől szombatig 6-22 óra közt működik. Eszter lenyomta a kilincset, az ajtó zárva volt. Majd a következő pillanatban megjelent a másik oldalon az előbbi férfi, aki miután végigmérte őt, elfordította a zárban a kulcsot. Nyitva vannak? – kérdezte Eszter. A férfi meg, miközben elállt az útból, és betessékelte a nőt, csak maga elé morgott valami olyasmit, hogy ugye nem ellenőrizni jött, és ugye nem is újságíró. Tán félnek valamitől? – morfondírozhatott magában Eszter. „Páran voltak bent a boltban, vásároltam, adtak blokkot is” – mondta.

A főnök nincs itt – de akkor hogyan szolgálhat ki ön?

A boltban hétköznap, a múlt hét közepén jártunk (hárman voltak műszakban, két fiatal nő mellett egy alacsony, köpcös férfi), de így is érdekes információkkal gazdagodtunk. Például azzal, hogy az üzletnek két pénztárgépe is van. A blokkokról kiderült ugyanis, hogy vasárnap és szerdán nem ugyanaz a gép olvasta le a vonalkódokat.

Aztán a kérdésre, hogy most vasárnap (április 19-én, mert április 15-én szerdán jártunk ott) nyitva lesznek-e, a fiatal pénztárosnő meglepő választ adott. Azt mondta: ha a főnök is bejön, akkor igen. Nem apa, testvér, vagy férj, nem: a főnök.

Szóval, ha a főnök előző este (azaz szombaton) szól, akkor nincs mese, jönni kell. Pedig a törvény szerint vasárnap csak akkor lehet nyitva 200 négyzetméternél kisebb eladóterű bolt, ha abban csak a tulajdonos vagy családtagja végez kiskereskedelmi tevékenységet (kiszolgál, ül a pénztárban stb.), alkalmazott csak árut tölthet fel, vagy takaríthat.

A pénztáros nő elmesélte azt is, volt már olyan, hogy a főnök vasárnap korábban hazament, és így bolt is korábban zárt. Az, hogy ebből semmi nincs a nyitvatartási rendről tájékoztató kis táblácskára írva az ajtóban, nem számít. Aki nyitva találja a boltot, az bejön, aki nem, nem.

Vasárnap aztán ismét felkerestük a boltot, és az nyitva is volt. Sőt, előző nap új kiírás kerül az ajtóra, amely már vasárnapi nyitva tartást is ígér. Három ott dolgozóba botlottunk, akik azt mondták, a tulaj "épp most ugrott ki cigiért".

A főnököt csak sokadjára sikerült elérnünk, pedig többször is kerestük. De kiderült, van egy másik, vasárnap szintén nyitva tartó boltja a főváros egyik másik kerületében.

A tulajdonos azt állította, hogy április 12-én volt fogyasztóvédelmi ellenőrzés náluk, és mindent rendben találtak. (A fogyasztóvédelmi hatóságot is megkerestük, azt a választ kaptuk onnan is, hogy valóban semmi kivetnivalót nem találtak aznapi ellenőrzésük során, a tulajdonost ott találták, a rajta kívüli dolgozók kereskedelmi tevékenységet nem végeztek, vagyis nem szolgáltak ki, nem kezelték a kasszát.) Amikor azzal szembesítettük a tulajdonost, hogy többször jártunk a boltban, és akikkel beszéltünk, azok főnökként említették őt, vagyis aligha a családtagjai, mégis a pénztárban ült egyikük vasárnap (ami alkalmazottnak ugye tilos - a szerk.), csak annyit mondott: ő biztos éppen kis időre hátraszaladt a raktárba valamiért, addig megkérte az egyik dolgozót, ugorjon be helyette. Elmondta azt is, hogy bár valóban ő a fő tulajdonosa a cégnek, de nem saját maga üzemelteti a boltjait. Nem engedheti meg azonban, hogy vasárnap zárva legyenek, ezért jön, kinyit, ott van az üzletben, a dolgozók pedig "természetesen" csak árut töltenek fel.

Ahol a család minden tagja dolgozik

A vasárnapi boltzáras törvény próbára teszi az egyéni vagy családi vállalkozókat, azokat, akiknek elvileg kedvezni próbál. Vannak, akik nem ügyeskednek, hanem minden erejüket megfeszítik, csak hogy nyitva lehessenek vásárnap. Van olyan éjjel-nappali tulajdonos, aki bevállalta, hogy gyakorlatilag szombat este 10-től hétfő hajnali 6-ig beáll dolgozni, pedig van gyereke. Van, ahol az idős szülőt vagy nagyszülőt kell beállítani a pult mögé vasárnap vagy éjszakára. Van, akinél a nagypapa ezt már nem bírja, ezért a feleségét kell rávennie, hogy álljon be dolgozni. És persze vannak vállalkozók, akiknél nem olyan nagy a család, hogy mindenhova jusson valaki, ezértbezárják az üzletet vasárnap és elbocsátanak alkalmazottakat.

Ez az érvelés visszaköszönt akkor, amikor más vállalkozóval is beszélgettünk. Pedig! „Dehogy foglalkoztatják a családtagokat, egy csomó helyen minden megy tovább, mint régebben” – mondta minderről az egyik elterjedt hálózat belvárosi, sőt kifejezetten turista-utcai franchise üzletének tulajdonosa. Azt mesélte, a gyakori trükk ilyen esetekben az, hogy az egyébként vevőket is kiszolgáló alkalmazott ellenőri érdeklődés esetén azonmód takarítóvá, árufeltöltővé (ők a boltban lehetnek a törvény szerint), vagy vásárlóvá lényegül át.

Alkalmazottból tulajdonos lesz – papíron

Az Eszter és mi általunk is meglátogatott bolt csak egyike azon háromnak, amely az elsőként említett vállalkozó tulajdonában van. Ő és szintén résztulajdonos felesége az egyik üzletben dolgozott most vasárnap, de egy másik boltjuk is nyitva volt vasárnap egy másik kerületben. De akkor hogyan lehet nyitva a két üzlet vasárnap? – tettük fel neki a kérdést, mert a cégadatbázis szerint ő és felesége a cég két tulajdonosa. Erre azt a megoldást találták ki, árulta el, hogy a cégbe bevett tulajdonosnak egy harmadik személyt, akit régóta ismer, és akiben megbízik. „De ez még annyira friss, hogy a cégadatbázisban talán még meg sem jelent” – magyarázta, miért nincs ennek hivatalosan fellelhető jele az általunk használt cégadatbázisban.

Képünk illusztráció
Fotó: MTI / Vajda János

Ezt a kiutat nemcsak ő választotta. Mint sokan mások, egy óbudai élelmiszerbolt tulajdonosai is a cégforma megváltozásával érték el, hogy továbbra is nyitva maradhasson az üzlet vasárnap délelőtt. Az alkalmazottól megtudtuk, hogy ő a korábbi egyéni vállalkozás alkalmazottjából mára egy betéti társaság résztulajdonosává vált. „Ketten dolgozunk alkalmazottként az üzletben, eddig mindig egyikőnk vitte a boltot vasárnap, amikor délután egyig vagyunk nyitva. Hogy ne kelljen a tulajdonosnak beállnia, bt.-vé alakították a céget, és bevették mindkettőnket kültagnak, így gyakorlatilag minden maradt a régiben. Most is ugyanúgy egyikőnk viszi az üzletet, csak éppen résztulajdonosként” – magyarázta. Persze a tulajdonosi státusszal nincs részesedésük a bevételből, egyéb jogköröket sem kaptak, ugyanúgy alkalmazotti bért kapnak.

Az alkalmazott papíron tulajdonossá tételét említette egy másik beszélgetőtársunk is – de sok valódi cégtulajdonos azt is megoldotta, hogy igazi beleszólása ne legyen a cég dolgaiba az alkalmazott-tulajdonosnak. Egy, a kereskedelemben régi motorosnak számító forrásunk azt mondja, azzal is lehet ügyeskedni, hogy milyen vagyona van a szóban forgó cégnek, vagy milyen jogosultságai keletkeznek az új, alkalmazottból átvedlő tulajdonosnak. Egyéb – néhol nem teljesen legális – jogi jellegű megoldásokkal biztosítható, hogy ne jusson eszébe a „kényszertulajdonosnak” valódiként viselkedni – de arra, hogy ez mit takar, beszélgetőtársunk nem tért ki.

Á, úgysem ellenőriznek, meg kidumáljuk

A hatósági ellenőrzés erőtlenségére is apellálnak páran. A szabályozás csak szűk törvényes mezsgyét hagy a nyitva tartáshoz, ezért forrásaink szerint sokan nem is próbálkoznak az előírások betartásával akkor sem, ha ezzel a bírságot kockáztatják. Osztanak-szoroznak, figyelembe veszik az ellenőrzések eddig tapasztalt ritkaságát és gyengeségét, és arra jutnak, hogy megéri kockáztatni, az esetleges lebukás vesztesége még mindig bőven alatta van a kalkulálható nyereségnek. Főleg, hogy sokuk szerint egyáltalán nem egyértelmű egy-egy terület megítélése ebből a szempontból – amit azért az erősen lyukas szabályozás alá is támaszthat. Azaz: az „értelmezd a szabályokat” elnevezésű nagy népi játékban arra jutnak, hogy ők bizony legálisan üzemelnek vasárnap is.

Miként nem foglalkoznak sokat a napokban felbukkant újabb akadályozó tényezővel sem. Azzal tudniillik, hogy a meghatározott termékkört meghatározott módon áruló boltokban nem csak családtagnak kell lennie a segítőnek, de megfelelő szakképesítést is fel kell tudnia mutatni. Mint mondják, a beálló tulajdonos többnyire rendelkezik valamilyen – de nem feltétlenül az adott élelmiszerhez szükséges – kereskedelmi szakképesítéssel, s ez nekik bőven elegendő. A szakképesítések ellenőrzésére amúgy sem volt még példa, s a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság sem számolt be ilyenről a nol.hu-nak. Meg aztán a felügyelő hatóságként viselkedő gazdasági tárca is azt közölte, hogy ezt a szabályt átdolgozzák. Akkor meg minek foglalkozni ezzel – mondják a boltosok. És valóban: alighanem ez a legkisebb szabálysértésük mind közül.

hvg.hu