Most, négy év alatt az ötödik időközi választáson (az exit pollok szerint) meggyőző győzelmet aratva visszatér a hatalomba.

Minden alkalommal sikerült – szennyes módszerekkel – megakadályoznia ellenfelei kormányzását, az általában 60-60, vagy (számára kisebbségben) 61-59 arányú parlamenti erőviszonyokat kihasználva.

Először, három éve felvásárolta a baloldali Orly-Lévyt, aki miniszteri poszt várományosaként (sosem lett/lesz belőle miniszter) átült a Likudba.

(Megjegyzezm miféle demokrácia az, ahol listásan megválasztott képviselő egyszerűen padsort válthat úgy, hogy megtartja a mandátumát, holott nem a személyére, hanem a pártjára szavaztak?)

Ezek után Beni Ganz vágta el a saját torkát, amikor – ahelyett, hogy akár kisebbségi kormányzásra vállalkozott volna – rotációs alapon lepaktált Bibivel, melyről (az elvi fenntartásokon túl) egy ötéves gyerek is sejthette, hogy átvágják.

Átvágták! Amikor rá került volna a sor, Bibi egyszerűen megbuktatta a kormányt egy elemistáknak való trükkel: megakadályozta a költségvetés elfogadását.

Mely ott automatikusan a kormány lemondásához vezet.

Maradt ügyvezető miniszterelnök, Beni Ganz ment a süllyesztőbe, ahonnan máig nem tudott (nem is fog többet) kikászálódni – nem nagy kár!

A következő választás után, összekaparva mindenkit, akinek bármi kifogása volt Bibi ellen, Bennett és Lapid összehozott egy koalíciót, melyben a baloldaltól (Merec, Lapid) a jobboldalig (Bennett) és az egységes arab listáig mindenki benne volt.

Az egyetlen kapocs köztük: Bibi hatalomra kerülésének megakadályozása.

KI hitte volna? Egy évig működött a koalíció.

A színtelen, szagtalan Bennettet rotációban váltó Lapid viszont már nem kapott elég időt arra, hogy kormányozzon.

Bibi váratlanul (váratlanul?) felvásárolt két Bennett-párti (Jamina), meg egy arab képviselőt, oda a törékeny többség.

És oda az egységes arab lista is.

Bennett duzzogva visszavonult a politikától (nem nagy kár érte), Lapid pedig mini pártok élén egyedül vágott neki a reménytelen küzdelemnek az ötödik időközi választáson.

Nem nyert, nem nyerhetett!

Csak a tagadás nem tart össze egyetlen tábort sem!

Netanjáhú hivei viszont: egységes tömb

• nem zavartatva magukat vezérük büntető pereitől (hazug rágalom természetesen, bizonyítékok ide vagy oda), mely per egyébként érdemben tapodtat se haladt előre négy év alatt,
  
• nem zavartatva magukat Bibi mocskos lejárató hazugság- és rágalomkampányától, mellyel, nyilvánvalóan alap nélkül, a politikai ellenfelektől a Legfelsőbb Bíróságig, a főügyésztől és a rendőrségi vezetőkig mindenkit besározott,
  
• nem zavartatva magukat a ténytől, hogy a COVID-járvánnyal egy Bibi által lerohasztott egészségügyi ellátó rendszernek kellett felvenie a harcot, minden idők legkisebb kórházi ágyszámával,
  
• nem zavartatva magukat attól, hogy Bibi nyilvános utazás alkalmával vitte ki tizenegy bőröndben Portugáliába (feltehetően) az őt terhelő dokumentumokat, és tán a családi ezüstöt is,
  
• nem zavartatva magukat a ténytől, hogy Bibi folyamatos, szennyes politikai húzásaival évekre kormányozhatatlanná tette az országot, lényegileg szétzúzta a közmédia pártatlanságát és függetlenségét,

teljes létszámban újra fölsorakoztak mögé.

És megjelent a színen a vallásos pártok mellett a nyílt, fasiszta szélsőjobboldal is, mely arabmentes Izraelt akar.

Ha ismerősek az argumentumok, a módszerek, a töketlenségek, nem véletlen!

Ezt művelik a Republikánusok Amerikában, ezt művelte (művelte?) Bolsonaro, ezt műveli Orbán is.

Utóbbihoz képest Bibi azzal a különbséggel, hogy (a hadsereg és) a gazdaság működőképes maradt.

És még egy érdekesség: Ganz, Bennett és Lapid is volt egy ideig (nem egyidőben) valamelyik Netanjáhú-kormányban miniszter!

Bibi első dolga lesz egy törvény, az úgynevezett francia törvény megszavaztatása, melynek értelmében miniszterelnök ellen nem lehet büntetőeljárást folytatni.

Az ellenerőknek egy év kormányzás alatt se sikerült tető alá hozniuk azt a törvényt, hogy miniszterelnök nem lehet az, aki ellen büntetőeljárás folyik (miközben miniszterekre vonatkozik ilyen összeférhetetlenségi szabály).

Nem volt sürgős! Ráfáztak!