Minek szóba hozni, írni róla? – ezen töprengek. 
Beszéljenek csak, nem múlik rajta semmi. Aztán meg, hogy, de igen, múlik, míg a szavaknak jelentésük van, addig nem mindegy. 
Van egy kérdező, meg egy szakértő, aki válaszolgat neki. Egyik nap arra, hogy mi legyen az egészségüggyel, másnap mások, hogy mi legyen az oktatással, most épp a magyar gazdaság versenyképessége a téma. Merthogy az zuhan, csak az idén újabb hat helyet, és már csak a hatvankilencedik. De a versenyképesség több fontos elemében már az első százból is kihullottunk, ami már a világ gyógyíthatatlan, kilátástalan szférája.
Ahol már nincs feltámadás. 
Épp ezért a szakértőnek illene azt felelni, hogy semmit nem lehet tenni, őszintén meg kéne mondania, hogy egy illiberális állam nem lehet versenyképes, márpedig anélkül mindenki csak az idejét és az életét vesztegeti. Egyetlen kivételként megemlíthetné a szintén illiberális Szingapúrt, elmagyarázva, hogy ott viszont alacsonyak az adók, joguralom van, nem tűrik a korrupciót, sokat költenek oktatásra, egészségügyre stb, stb, míg nálunk…. és itt akár kacsinthatna is a szakértő, pontosan értené mindenki. 
Ez eddig két perc, haza lehet menni.
Be se kellett volna jönni. 
Sorakoznak a kérdések és a kényszeredett válaszok. Baló György egész életében ezt csinálta. Előbb Kádár alatt – addig kérdezett, míg a rendszer ki nem múlt, persze nem az ő kérdéseitől –, és most ismét Orbán alatt, akinek rendszere egyre jobban hasonlít Kádáréra. Úgyhogy lehetne Orbán körül akár tucatnyi Nobel-díjas, a szavuk pont annyit számítana neki, mint Balóé, vagy a szakértőé, Chikán professzoré. 
Orbán nem jó országot akar, hanem az ő országát, és ehhez kizárólag bűnözők tanácsaira van szüksége.
Így ez most egy olyan rendszer, ahol Matolcsy is nyugodtan mondhatta két napja, hogy MNB elnökként ő nem felel azért, amit korábban gazdasági miniszterként tett. 
A stúdióban ezzel a be nem vallott nyomasztó háttérrel zajlik a kártékony színjáték. "Nyilvánvaló, hogy az oktatásban valamit el kell kezdeni” – közli Baló. 
Jó meglátás! De épp ő ne tudná, hogy ez a kormány az oktatást talán még a gazdaságnál is hatékonyabban pusztítja? Hogy a magyar gyerekeket akár az iskola lépcsőházában is tornáztatják, viszont informatikát, ami globális kulcstantárgy, alig tanítanak nekik. 
A professzor ötöl-hatol, ő is érzi a kérdések haszontalanságát. Szép tőle, hogy Orbán egykori gazdasági minisztereként egyáltalán hajlandó kritikát megfogalmazni – a jobboldali értelmiségiek között ez ritkaság –, de ennél többet ez nem ér. 
A rezsim elemi érdeke elhitetni, hogy Magyarországon, mint bármely demokráciában, továbbra is mindenkinek szabad a pálya, miközben ezen a pályán már csak Orbán van és azok, akiket ő ráenged.
És ez a műsor is éppen ezt adja meg neki. 
Vonatozunk vissza a Kádár-korba, és Baló békésen hortyog a hálókocsiban. Nyugodt az álma, ismét módja van fölöslegeseket kérdezni.
És rajta kívül is hányan ülnek még a vonaton!

Bruck András