A Fülöp-szigeteken néhány hete csempészet miatt indult eljárás tíz stewardess ellen, ügyük az országos sajtóban is botrányt kavart. Nem önmagában a kísérlet miatt, ilyesmire elég sok példát ismerünk máshonnan, akár a Malév történetéből is, amikor rutinszerűen hoztak haza a nyugati útról harisnyát, aranyórát a fedélzeten. Ezúttal azonban a fülöp-szigeteki állami légitársaság utaskísérői valami mással próbálkoztak: tizen összesen 27 kiló hagymát próbáltak átcsempészni a határon – arról, hogy az illat buktatta-e le őket, nincs információ.

A magyarázat a hagyma árrobbanása, ami jelenleg az egész világon az ázsiai szigetországban a legbrutálisabb. A nettó importőr Fülöp-szigeteken most 4-5 ezer forint a hagyma kilója, vagyis az alapzöldség háromszor drágább, mint a baromfihús.

A helyi hatóságok kartellgyanú miatt vizsgálatot is indítottak a hagymainfláció ügyében, és a jelek szerint a terménykereskedőket nézték ki alkalmas bűnbaknak: a hivatalos narratíva szerint a árak manipulálása érdekében nem viszik piacra a hagymát a raktárakból.

Valójában markáns globális hatások állnak a háttérben, a hagyma ára minden kontinensen rekordokat dönt, mégha nem is tart ott, mint Manilában. Egyszerre több fontos termelő és importőr ország mezőgazdaságát sújtotta extrém időjárás vagy természeti katasztrófa  2022-ben: a pakisztáni áradások, az észak-afrikai szárazság és a közép-ázsiai fagyok egyaránt negatívan hatott a terméshozamokra, és jelentősen megdobta a világpiaci árat.

Ezt már eléggé érezhetjük Magyarországon is. A vöröshagyma fogyasztói átlagára a KSH kimutatása szerint egy év alatt 278-ról 432 forintra nőtt idén januárra, de az áremelkedés azóta is folyamatos. A nagy áruházláncokban most már 580-600 forint egy kiló hagyma, másfélszer annyiba kerül, mint a krumpli. De még mindig messze a vége: piaci várakozások szerint tavaszra 7-800 forint lesz a hagyma kilója.

A magyarországi hagymaár alapvetően ugyanúgy a világpiaci folyamatoktól függ, mint máshol, hiszen a kilencvenes évektől bezuhanó hazai termelés már csak a hazai igények felét képes ellátni, januártól lényegében már csak importból (elsősorban Hollandiából és Ausztriából) lehet fedezni a szükségletet.

Vannak országok, köztük más években fontos exportőrök, ahol más súlyos mennyiségi problémák is vannak. Kazahsztánban, ahol lakossági pánikvásárlások is rontanak a helyzeten, állami stratégiai hagymakészleteket hoznak létre, és exporttilalmat is bevezettek, akárcsak Törökországban vagy Marokkóban.

De az átmeneti zöldséghiány fejlett országokban is jelentkezik. Ez most Nagy-Britanniában a legélesebb, ahol sok vásárló most nem jut hozzá korlátlanul a mára a többség által egész évben elvárt importzöldségekhez. Több nagy áruházlánc mennyiségi korlátozásokat volt kénytelen bevezetni, a brit Tescókban például legfeljebb három-három paradicsomot, uborkát vagy paprikát lehet jelenleg venni fejenként.

Az ellátási problémákért a fogyasztók egy része a Brexitet okolja, de a hatóságok szerint nem erről, hanem a tavalyi észk-afrikai és dél-európai szárazság következményeiről van szó, és az sem segít, hogy a megugró energiárak miatt csökkent az üvegházas termelés volumene. Ez az áruhiány az uniós tagállamokban egyelőre azért is érezhető kevésbé, mert a fixáras szerződések által dominált Nagy-Britanniához képest az EU-ban jellemzően flexibilisebb az importőrök árpolitikája, vagyis több lehetőségük van a gyors áremelésekkel való alkalmazkodásra.

Hogy a hagymának milyen alapvető szerepe van a világ élelmezésében, pontosan látszik az adatokból. A világtermelés évi 106 millió tonna, ennél többet csak paradicsomból termelnek. Az ázsiai konyhákban még Európához képest is jóval nagyobb a szerepe, ehhez képest most az árusok sok fejlődő országban is arról számolnak be, hogy egyre többen már csak darabonként vásárolják – korábban ez csak néhány egyedül élő férfira volt jellemző az elmondásuk szerint.

Elképzelhető, hogy a globális hagymahiány több helyen már a műtrágya árrobbanásával is összefügg. A válság messze nem csak egyetlen zöldségre terjed ki. A FAO, az IMF, a Világbank és a WTO közös figyelmeztetése szerint a globális élelmiszerkínálat 2023-ban várhatóan három éves mélyponton lesz, a szegénység és tápanyaghiány pedig több évtizednyi javuló tendencia után újra súlyosbodik.

Az ellátási láncok problémái, a klímaváltozás, a Covid-járvány, az emelkedő kamatokon keresztül jelentkező pénzügyi terhek és az ukrajnai háború precedens nélküli sokkot okozott a globális élelmiszerrendszerben, és ez a legkiszolgáltatottabbakat érinti a legsúlyosabban. Az élelmiszerinfláció továbbra is magas marad a világban, országok tucatjai kénytelenek megtapasztalni a kétszémjegyű inflációt

– olvasható a nemzetközi szervezetek február elején kiadott közös állásfoglalásában. (G7)