Ez a lista olyan sztorikat tartalmaz, amelyek bekövetkezésének csekély az esélye, de óriási lehet a (piaci) hatása. A magyar sztorit a Saxo vezető közgazdásza írta az anyagba, mert szerinte Magyarország 2020 végéig lépéseket tehet az EU-ból való kilépésre, hiszen annyira eldurvulnak majd a viták Brüsszellel és az EU-pénzek is megcsappannak, mindez pedig a befektetők megriadása miatt 375-ig lökheti majd a forintot az euróval szemben.

Mit mond a sztárközgazdász?

Összeomlik a forint, 375-ig zuhan az euróval szemben, mivel Magyarország vezetése és az EU az ország helyéről vitatkozik a közösségben

– ez a tömör üzenete Steen Jakobsen összefoglalójának, amelyben az évtizedes tapasztalattal rendelkező szakember levezeti „a magyar fekete hattyú” rövid sztoriját. Ebből néhány fontosabb üzenet:

• Bár lenyűgöző gazdasági sikereket ért el Magyarország a 2004-es EU-csatlakozás óta eltelt 15 évben, de ez a „házasság” bajba került. Ezt az is mutatja, hogy az Európai Parlament tavaly megindította 7-es cikk szerinti jogállamisági eljárást a magyarországi média, a bíróságok, az akadémia feletti szigorodó kontroll, a kisebbségek és jogi szervezetek elleni fellépés miatt. Az EU szerint ugyanis a magyarországi folyamatok gyengítik a demokráciát, nincsenek összhangban a jogállamisági kritériumokkal és uniós értékekkel. „A válás egyre valószínűbb és várhatóan 2020 végéig Magyarország lépéseket tesz, hogy kövesse az Egyesült Királyságot az EU-ból való kilépésben.”
• Mindez hatalmas iróniát jelent, hiszen a 2004 óta látott magyar gazdasági sikerek nagy része az EU-ből érkező támogatásokkal függ össze az elemző szerint. Utal egy KPMG-s tanulmányra, amely szerint az EU-tagság nettó hatása évente a GDP 3%-át teszi ki, de ennek ellenére a magyar kormány lépten-nyomon keresi a konfliktust Brüsszellel.
• A magyar kormány narratívája mindezzel együtt az, hogy az ország csak megvédi magát, védi a kultúráját és védi magát a tömeges bevándorlástól és közben megtartja magának a jogot, hogy saját sorsáról döntsön. Egy nyitott gazdaság elszigetelődő kormánnyal, bevándorlással és médiakontrollal együtt azonban fenntarthatatlan helyzetet jelent, de közben a szemben álló felek nem fognak tudni 2020-ban sem megbékélni, hiszen halad tovább a 7-es cikk szerinti jogállamisági eljárás az EU rendszerében – vázolja a 2020-as kilátást Jakobsen.
• Hatalmas retorikai elmozdulásnak titulálja Orbán Viktor magyar kormányfő azon kijelentéseit, amelyekben az ellenálló törökökkel kapcsolatos magyar vérrokonságot taglalta és szerinte ezek a kijelentésekre nemcsak Magyarországon, hanem Brüsszelben is sokan felkapták a fejüket mind a bürokraták, mind a politikusok.
• Az, hogy a következő két évben szinte eltűnő brüsszeli átutalások mellett változik a magyar kormány hangvétele, aligha meglepő szerinte. Mindez viszont véleménye szerinte sérülékennyé teszi a forintot, amely majd új történelmi mélypontra, akár 375-ig is zuhanhat az euróval szemben, ha a piac elkezd tartani az EU-val való magyar szembenállástól, vagy a cégek elkezdik átértékelni a magyarországi befektetéseiket és ez megfordítja a tőkeáramlások irányát.

Magyarország tényleg kilépne az EU-ból? - Mi nem fogadnánk erre

Az ilyen listák (a Saxo tavalyi anyaga itt érhető el, benne egy 2019-es brutális napkitöréssel) tényleg meghökkentő eseményeket tartalmaznak, és így el is érik a kívánt hatást és médiafigyelmet. Egyúttal nyilván fel is hívják a piaci szereplők figyelmét arra, hogy ha csekély esélyűek is ezek az események, de mégis nagy hatásúak lehetnek, ha tényleg bekövetkeznek. Ez a figyelemfelhívás a piaci kockázatok újraárazását is kiválthatja a befektetők egy részénél.

Ezzel együtt fontos emlékeztetni rá, hogy a magyar EU-tagsággal kapcsolatban elmúlt években rendre felmerült a kétely és Orbán Viktor magyar kormányfő többször is határozottan leszögezte (pl. a 2018-as parlamenti választásokat követő beiktatási beszédében), hogy az ország helye az EU-ban van és tagok is maradunk. Azóta egyes sajtótermékekben kiszivárogtak olyan diplomáciai értesülések, hogy a kormányfő az elmúlt 1-2 évben szűk körben megjegyezte: függetlenebb státuszt szeretne hosszabb távon elérni az országnak. Olyat például, mint amivel Ausztria rendelkezik, amely katonailag semleges, hiszen nem tagja a NATO-nak, de közben az EU-nak igenis tagja. Erre az értesülésre az elmúlt időszakban nem érkezett határozott cáfolat a kormány legfelsőbb köreiből.

Érdemes azt is megjegyezni, hogy a magyar kormány mostanában sokat mondogatott célját, miszerint Magyarország legyen 2030-ra az EU öt legversenyképesebb országa, definíciószerűen és valószínűleg gazdasági tartalmában is elvétené a kormány, ha a következő években az EU-ból való kilépés tényleg felmerülne. Egy tavalyi francia jegybanki tanulmány egyébként arra is rámutat, hogy messze Magyarország bukná a legnagyobbat gazdaságilag azzal, ha kilépne az EU-ból, vagy maga a közösség omlana össze.

Nyilván arról sem szabad megfeledkezni, hogy a magyar kormány elmúlt évekbeli erős Brüsszel-ellenes retorikája nem tudta az EU ellen hangolni a magyarokat. Sőt, az Eurobarométer felmérések szerint tovább nőtt az uniós tagságunk támogatottsága, illetve az EU-t, mint formációt kedvezőnek tartó magyarok aránya. Egy ilyen társadalmi keretben az EU-kilépés stratégiája jelentős politikai következményekkel is járna.

Arra, amit Jakobsen is említ, hogy a következő 2 évben megcsappanhatnak az EU-források (ld. alábbi ábra), már régóta felhívjuk a figyelmet, hiszen erősen fogyóban a 7 éves keret. Ez azonban csak az itthon kifizethető támogatásokra igaz. Az elmúlt hetekben bevállalt hatalmas – a Portfolio információi szerint - 400-420 milliárd forintnyi pénzügyi büntetés után ugyanis a kormány el tudta érni, hogy megnyíljanak a brüsszeli pénzcsapok és szeptember óta 900 milliárd forintos méretű átutalás érkezett. Emellett tudomásunk szerint nincs is olyan rendszerszintű probléma, ami a 2014-2020-as ciklus 25 milliárd eurós felzárkóztatási keretének maradéktalan lehívását veszélyeztetné, azaz a nettó forrásvesztést generálhatná.

Közben persze az is igaz, hogy egyre élesebbé válnak a 2021-2027-es uniós költségvetésről szóló viták, amelyekben a végső alku csak a 2020 második felében esedékes német soros EU-elnökség alatt valószínű. Addig tehát Jakobsen jóslatával összhangban folytatódhat az adok-kapok a magyar kormány és az EU vezető testületei között (a Fidesz néppárti tagsága is ennek része), és a magyar mozgástérkeresés jegyében a magyar költségvetési vétó valóban felmerülhet elméletileg. Ezzel az elmúlt hetekben már többször is fenyegettek magyar kormánytagok, látva azt, hogy mekkora forráscsökkenés nézne ki az országnak és azok kifizetését is a homályos keretrendszerű jogállamisághoz kötnék.

A finn soros elnökség tervei egyébként éppen tegnap szivárogtak ki, jövő héten egyeztetnek róla az EU-csúcson az állam- és kormányfők. A finn javaslat alapján Magyarország reál értelemben 27% körüli forráscsökkenésre számíthat (korábbi kalkulációink szerint mintegy 2500 milliárd forinttal jönne kevesebb Brüsszelből, mint a 2014-2020-as ciklusban, de a kötelezően duplázódó magyar társfinanszírozási ráta jócskán tompítaná a reálgazdasági fékező hatást). Ezzel együtt is igaz azonban, hogy a 2021-2027-es büdzséből nettó értelemben mintegy 20-21 milliárd eurónyi forrást megkaphat. Ez pedig hatalmas összeg. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy különböző kimutatások szerint a közös piaci tagsággal is évente több milliárd eurót nyer a magyar gazdaság, akkor bizony anyagi szempontból tényleg nem látszik reális érv az EU-s kilépésünk mellett, a jogi, üzleti-befektetői biztonsági és egyéb megfontolásokról nem is beszélve.

Akárhogy is lesz, a 2021-2027-es uniós költségvetésnek még mindig nyertese lesz Magyarország, de a következő évek gazdasági fejlődése az ezt követő büdzsé (2028-2035) időszakára már elhozhatja azt a helyzetet, amikor (csaknem) nettó befizetővé válik a kelet-közép-európai országok között Magyarország is. Ez pedig már elgondolkodtathatja az akkori politikai vezetést az esetleges EU-kilépésről és éppen erről lamentált a minap Vlagyimir Putyin orosz elnök, amire másnap nem túl határozott cáfolat érkezett Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető minisztertől.

Mellékszálnak tűnik, de a következő évek EU-Magyarország vitában az is lényeges, hogy éppen most kezd neki a német-francia tandem az EU alapvető reformjának, amely a 2022 első felében jövő francia soros elnökségig a külpolitikában a közös helyett a (minősített) többségi döntéshozatalig, sőt akár az uniós alapszerződés megváltoztatásához is elvezethet. Emmanuel Macron francia elnök az EU-bővítési folyamatot is alapvetően megreformálná és ezért mutatott stop táblát egyelőre az észak-macedónoknak és az albánoknak, miközben vázlatos anyaga magát az EU-tagságot is visszafordíthatóvá tenné. Ez pedig a Brexit után akár az unióból (és az eurózónából) való rendezett kilépés kereteit is lefektetheti, ha arra tényleg valamely tagország menni szeretne.

Matolcsy György MNB-elnök egyébként az elmúlt hetekben több vélemény cikket is írt (itt és itt) az euró, mint projekt káros jellegéről és azt szorgalmazta, hogy az eurót megalapozó maastrichti szerződés 30. születésnapjáig, 2022-ig meg kell azt reformálni, és ki kell nyitni a rendezett kilépés lehetőségét. Mindez szintén beleillik abba a nagy képbe, hogy mélyreható viták várhatók az előttünk álló években az EU és az eurózóna működéséről, kereteiről és ebben a magyar kormány bizonyára hallatni fogja erős álláspontját:az erős nemzetállamokra építő Európát a föderális berendezkedésű Európával szemben. Ezzel együtt mi nem fogadnánk arra, hogy a magyar kormány 2020 végéig tényleg lépéseket tesz az EU-ból való kilépésre.

A Saxo minden év végén kiadott, következő évi 10 legmeghökkentőbb sztorijába tehát ezúttal Magyarország is belefért:

A magyar sztori mindössze 1 oldal, 5 rövid bekezdés és mindezt látványos ábrával igyekezett sokkolóbbá tenni a kiadvány:

portfoilio.hu