Orbán Viktornak miniszterelnökként nagyon kevéske sikere, ellenben sok kudarca van, s ezek egy része képességbeli probléma - értékelte lapunknak az elmúlt öt évet Ceglédi Zoltán.

Az elemző számára a kormányfő tegnapi beszéde nem hozott meglepetést, s úgy látja, a Fidesznek sem adott érdemi megoldást a fokozódó identitásválságára. Ceglédi szerint Orbánnak egyetlen szempontja volt és maradt, hogy ő birtokolja a hatalmat, az pedig a kormányfő elhibázott stratégiájából fakad, hogy a Jobbik fiatal, potens kérőként tűnik fel egyre több volt fideszesnek.

- Erre számított?

- Nagy vonalakban igen. Lett két új kommunikációs panel (polgári berendezkedés, hétköznapi patriotizmus), amelyeket Rogán Antal legott behelyettesíthet a "keményen dolgozó kisemberek" helyére, kaptunk egy sikerpropagandát enyhe önkritikával, "bevándorlózást", és immár sokadjára a konszolidáció üres ígéretét. Az egyetlen meglepetést talán az EU-pártiság aránya okozta - a manapság megszokott Orbántól még szinte sok is volt, de tegyük hozzá: egy uniós ország kormányfőjétől még mindig szomorúan kevés.

- EU, rokkantnyugdíjasok, civilek, drogos újságírók, bevándorlók, tegnapra pedig visszatértünk a kommunistákhoz. Öt év után van még kit utálni?

- Egy vírusnak is folyamatosan meg kell hódítani a szervezetet, nem az a jellemző, hogy lokalizálódik és szimbiózisban él a gazdatesttel. A Fidesz kormányzásának és általában a működésének is az a jellemzője, hogy folyamatosan menni kell előre, újabb és újabb ellenfeleket kell keresni. A ma "főellenségeit", akiket holnap újra cserélnek. Ha végignézzük, mi történt 2010 óta, világosan látszik, hogy volt jó pár ilyen főellenfél, akiket sajátos módszereikkel "legyőztek", voltak kreált problémák, amiket "megoldottak" - gondoljunk csak az IMF-re! De mégsem lett jobb. Beszélhetünk akár az államadósságról, akár az életszínvonalról, akár a devizahitelesek helyzetéről, az adott, főellenségnek kikiáltott célpont "legyőzése" - akár az, hogy "nem lettünk gyarmat" -, nem mondható, hogy bármilyen érdemi társadalmi probléma megoldásában eredményt hozott volna.

- A gyarmat Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság (EB) elnöke múlt heti viselkedése után könnyen újra fölmerülhetett volna…

- A Fidesznek igazából nincs külpolitikája. Csak belpolitikája van, olyan, amilyen. A keleti nyitás sem külpolitikai, vagy diplomáciai stratégia, hanem gazdaságpolitika, "külgazdaság" úgymond. Ez kezdettől jellemzi a kormányzást, hiszen már a "nem leszünk gyarmat" is egy belföldre szánt üzenet volt, amit a békemenet trambulinjául szántak, s a saját tábornak magyarázatot adó megfejtésnek. Juncker esetében Orbán nyilván nem számított a pofonra, a valóban megmagyarázhatatlanul bunkó viselkedésre. Ugyanakkor az első fideszes reakciókból nem azt láttam, hogy beleállnának, s kimondanák, hogy a miniszterelnökünket megpofozták, inkább megmagyarázták, hogy ez csak egy kedélyes viszony vicces megnyilvánulása. Pedig Juncker durván megszegte a protokollt, amiből látszik, nemcsak Magyarországon vannak közpozíciót betöltő időzített bombák, az EU sem mentes ettől. De a magyar kormány eddig sem Juncker, vagy más szereplők viselkedése alapján döntötte el, hogy mit gondoljon az EU-ról.

- A történtek bagatellizálása éppen azért lehet érdekes, mert a Fidesz háza táján ma is igény mutatkozik a külföldi ellenségképekre.

- Azért, mert rengeteg kudarca van a kormánynak, és ezek jellemzően az öndefiníció teljes hiányából erednek. Ha megkérdeznénk egy fideszest, hogy ők milyen párt, akkor lehet, hogy merné állítani, egy jobboldali, konzervatív pártról van szó, de megélt, tartalmi módon a Fidesznek ma nincs politikai öndefiníciója. Ez egy alapvetően hatalomtechnikai szempontok alapján működő vállalkozás, szinte értékmentes projekt. Nincs ezzel egyedül a magyar pártok között, mert a 2014-es nagy összefogás mosógépéből kiszabadulva az ellenzéki oldal úgy összemosta a színeit, hogy még ma is alig látszanak a profilok közötti különbségek. De a Fidesznél is nagy probléma, hogy a legutoljára vállalt konzervatív önmeghatározás nem fér össze például azzal, amit a megkérdőjelezhetetlenül keresztény-konzervatív Angela Merkel képvisel. De még az euroszkepticizmussal kapcsolatban is komoly különbségek vannak, például Orbán és David Cameron olvasatában.

- Pedig őt most nagy örömmel láttatná partnereként a kormányoldal.

- Ez egy nagyon érdekes törleszkedési kísérlet, de azért ne felejtsük el, hogy a brit euroszkepticizmus nagyrészt arról szól, hogy az EU szerintük túlszabályoz, s emiatt nagyobb szabadságot szeretnének. Orbán euroszkepticizmusa ezzel szemben arról szól, hogy ő kevesebb szabadságot szeretne itthon, mint amit az EU jónak tart. Az ő úgynevezett szabadságharca sok szempontból a brit inverze, hiszen azt akarja, hogy ne szóljanak bele abba, hogy ő itthon nem biztosítja, vagy épp korlátozza azokat a szabadságjogokat, amelyeket az EU tagállamai biztosítanak a polgáraiknak. De Nagy-Britanniában a demokráciát nem nagyon szokták megkérdőjelezni, ott működnek a demokratikus fékek és ellensúlyok. Nem ugyanolyan okok miatt csatáznak az EU-val, mint a szólásszabadságban, sajtószabadságban sérült, korrupcióval rendszerszinten fertőzött, botladozó aligdemokráciát megvalósító, s gazdaságilag sem sikeres Magyarország.

- Ezzel a felsorolással vonná meg az elmúlt öt év mérlegét?

- Valahogy így, s persze az én mérlegem nem egyezhet Orbánéval. De azért érdekes helyzet, hogy a tegnapi a sokadik olyan szereplése volt az elmúlt, viszonylag rövid időszakban, amikor nem tudott csak győzelmi jelentésekbe menekülni. Nyilván meg kellett próbálnia színesnek, sikeresnek láttatni a mögöttünk lévő öt évet. Ettől még most is, ahogy már a február végi évértékelőjében is, reflektálnia kellett arra, hogy egy csomó minden nem megy, hogy a Fideszben komoly törésvonalak vannak, hogy a kormánynak - főleg 2014 őszétől - nagyon komoly, elismert kudarcai vannak, s hogy ha ránéz a közvélemény-kutatásokra, akkor látja, milliós tábort vesztett el a pártja.

- Ennek is köszönhetőek a bornírt ötletek, a kommunikációs fogások?

- Ez tünetcsillapítás. A Fidesz "betegsége" az öndefiníció hiánya. Erről nem akar tudomást venni, kezelés helyett inkább a sorra fellépő tüneteket próbálja meg időről időre kommunikációs technikákkal kezelni. De egy nyílt törésre hiába tesz valaki sebtapaszt. Mégis, a Fidesz körülbelül ezzel próbálkozik, s mivel sikertelen, egyre inkább kapkod. Nem mellesleg, annyira központosított az egész "Pártunk és Kormányunk", annyira Orbán személyére és személyes képességeire épül, hogy amikor a miniszterelnök-pártelnök kopik, s nem bír el a feladattal, nincsenek kiegyenlítő kontrollmechanizmusok, amelyek tompítanák, vagy megakadályoznák a kudarcot.

- Ez utóbbi szempontból nem is a tegnapi, mint inkább a hét eleji orbáni kijelentéseknek lehet jelentősége, hiszen a kormányfő üzent a Fidesznek,: igényt tart a miniszterelnök-jelöltségre 2018-ban is.

- Ebben legalább annyira benne lehet az is, hogy az őt - nem alap nélkül - autoriter húzásokkal vádoló közvéleményt akarta megnyugtatni, nem az a következő célja, hogy létrehozzanak egy prezidenciális rendszert, s abban ő egy megerősített jogosítványokkal rendelkező köztársasági elnök legyen. Igaz, ehhez már a kétharmad sincs meg, de láttunk már "kilós" parlamenti képviselőt... Szóval nem hiszem, hogy befelé ilyen csatornákon kellene üzennie. Orbán ügyetlen a kormányzásban, de tehetséges a hatalomtechnikában. 2010-ben már körbebástyázta magát rengeteg olyan eszközzel és jogosítvánnyal, amelyek sokkal többet érnek, s sokkal jobban képes általuk irányítani az alá gyömöszölt közösséget, mintsem hogy neki üzennie kellene.

- Az elmúlt öt év tapasztalata viszont az, hogy a kormányzásban nem olyan ügyes?

- Az egyik legfontosabb tanulság, igen, hogy amennyire meg akarta szerezni ezt a hatalmat, amennyire remegett érte, annyira nem tud élni vele. Orbánnak miniszterelnökként nagyon kevéske sikere, ellenben sok kudarca van, s ezeknek egy része képességbeli probléma. Egészen egyszerűen nem képes arra, hogy operatív vezetőként működtesse a kormányt. Képes arra, hogy úgy állítson össze egy kormányt, hogy senki ne legyen túl önálló, ne legyen veszélyes az ő pozíciójára, ne nagyon értsen ahhoz a feladathoz, ami rá van bízva, de arra nem, hogy a szó hagyományos vagy igazi értelmében véve kormányozzon. Az egy ad hoc sodródás, ami 2010-ben, a legelső pillanatban kezdődött, amikor kiderült, hogy Magyarországon nem szaladhat el a hiány 7 százalék fölé. Miután a Fidesz teljes gazdaságpolitikája erre épült, onnantól kezdve újra ki kellett találni mindent.

Amikor kitalálták a rezsicsökkentést, az megint egy teljesen új irány volt. Korábban teljesen ellene voltak az egykulcsos adónak, majd bevezették azt. Ugyanez igaz a tandíjra, és sorolhatnánk még ezernyi ilyet. Például a miniszterelnök, aki az EU soros elnöki posztját betöltő Magyarország képviseletében "Strong Europe" feliratú tábla előtt szónokolt 2011-ben, alig pár hónappal, maximum egy évvel később hadat üzent az EU-nak. Semmi konzekvens nincs abban, amit Orbán csinált, egészen egyszerűen azért, mert nem ért hozzá, illetve mert nem is tartja fontosnak, hogy következetes legyen. Egyetlen szempontja volt és maradt, hogy ő birtokolja a hatalmat.

- De a kudarcok, s az elmúlt öt évben megszerzett anyagi javak, illetve gazdasági erőfölény után miért fontos még mindig ennyire, hogy megtartsa személyes hatalmát?

- A másik kulcsszó az öncélúság. A hatalomra a hatalomért van szükség, azért őrzi, hogy birtokolja.

- Ez azt is jelenti, hogy nincsenek hosszú távú tervei?

- Mi lehetne még az? Képzeljük el, hogy egy sokszoros válogatott olimpikon tornász, aki megnyert mindent, amit lehetett, ott van 35 évesen, s nem olyanok már a térdei, az ízületei, izmai. Ami csak kifutási lehetőségként, perspektívaként ott volt előtte, az megtörtént; megnyerte az aranyakat, megszólalt a magyar himnusz neki, mit tud még csinálni? Picit Orbán is ezzel küzd.

- Elmehetne edzőnek.

- Ez az, amit egyébként többen pedzegetnek is, hogy ha Orbán hátrébb vonulna egy kicsit, lehetne egy pártstruktúra fölött lebegő, atyai pozíciója. De Magyarországon a politikusoknak nincs visszavonulási lehetőségük. Teljesítménytől függetlenül nagyon méltánytalanul bánunk a volt politikusainkkal - igaz ez a bal- és jobboldalra egyaránt; nagyon kevesen esnek puhára. Ezt nem is érdemli meg mindenki, én nem ezt mondom, hanem hogy morális értelemben is korrumpálja a politikusainkat, hogy minden körmükkel bele kell kapaszkodni az aktuális pozícióba, mert tudják, nincs visszavonulás, csak bukás.

- A "kifutottság" magyarázza, hogy tegnap érdemi terveket és célokat nem hallottunk Orbántól, csak sikerjelentést?

- Nagyotmondásban nagyon tehetséges, az biztos. Korábban a teljes foglalkoztatottság bejelentése, vagy az európai politikai térkép egyszemélyes átrajzolása sem volt meglepő. De látni kell, hogy reálisan számára is nagyon nehéz tervezni és akár ígérni valamit akkor, amikor nagyon kecsegtető forgatókönyv nincs.

- Akkor inkább a szavazóbázisnak szóló üzenetek uralták a beszédet?

- Tekintve, hogy van egy jelentős elbizonytalanodás a táborban, már az évnyitó beszédében is kísérletet tett arra, hogy mondjon valamit arról, hogy kik vagyunk mi, kiket képviselünk, mit akarunk a világban. De akkor nem oldotta meg a feladatot, tehát nem adott egy bármiféle értelemben vett öndefiníciót a fideszeseknek. Ezért várható volt, hogy erre ismét kísérletet tesz. Nagyon sokat árt ugyanis a Fidesznek, hogy nincs értékalapja, önazonossága, inkább megnézi, hogy most ez vagy az a divat, s tegnap még chipset árult, ma meg már téli kesztyűt. A közvélemény-kutatási és attitűdvizsgálati kormányzás, pontosabban az, hogy Orbán és teszem föl Habony Árpád bezárkózik egy szobába, s megnézi, mit gondol a magyar és onnantól ezt vallja a Fidesz, a kormánypárt értékkiüresítését eredményezte, s tartja fönn tartósan. Ha a társadalom például halálbüntetés-pártinak tűnik, akkor mostantól az ezen való nyilvános lamentálás a Fidesz programja…

- De az elmúlt fél, vagy egy év azt is bizonyította, hogy sokszor rosszul mérik fel, vagy kifejezetten szembemennek a társadalom tetszésindexével, lásd vasárnapi zárás.

- Ezeknek hatalomtechnikai jelentősége van. A vasárnapi boltbezárás esetében például van egy tematizációs igény, ugyanis jobb egy közepes méretű botrány, amit én uralok, s bármikor meg tudok oldani - mert kinyitom vasárnap a boltokat és jófej vagyok -, mint egy adott esetben kisebbnek tűnő, kevesebbek által értett, közvetlen szavazói érintettséget nem hozó botrány - itt a kitiltási ügyre gondolok, amit nem voltak képesek befolyásolni. Hatalomtechnikailag az is fontos, hogy van igényük arra, hogy erőt mutassanak. A vasárnapi boltbezárás azután jött, hogy a Fidesz nem egy, nem két esetben vérző fejjel kellett, hogy lepattanjon a betonfalról, mert nem tudta bevezetni a netadót, vagy mert megbukott a gyerekek drogtesztelési ötletével. Márpedig a Fidesznek a tévedhetetlenség és a vitathatatlanság mítosza nagyon fontos. Ők abból tudnak táplálkozni, s azzal tudják a híveket, a rajongótábort maguknál tartani, hogy elhitetik: Orbánnak mindig igaza van, mindig jót akar, s mindig győz. Ha ezt az érzetet meg tudja borítani a sorozatos kudarc, a visszavonulások élménye, ha kiderül, hogy a király meztelen, akkor robbanásszerűen tűnnek el az egyébként nem racionális, hanem érzelmi beállítottságú törzsszavazóik.

- A bevándorlóelleneség is egy ilyen technika, hiszen Orbán sikerrel tematizálta a közbeszédet, ráülve az idegenellenes attitűdre.

- És a tudatlanságra. Ez nyilván sokaknak sértő, de ebből az ügyből is világosan látszik, hogy a legjobban azokat lehet utálni, akiket nem ismerünk.

- Ám az ellenzék mintha nem reagálna sikeresen ezekre a csúsztatásokra.

- Ez olyan, mint egy rossz házasság. Lehet annyira rossz a házastársam, hogy elváljak tőle, de önmagában azért, mert az előző feleségem egy elviselhetetlen perszóna volt, nem megyek hozzá ahhoz, aki először szembejön az utcán. Az ellenzék arra számít, hogy annyira kiábrándulnak a Fidesz nevű házastársból a szavazók, hogy rögtön hozzámennek. Miközben ez nem így működik, mert a Fidesztől elpártoló emberek nem kapnak olyan impulzusokat, hogy aztán a baloldalinak vagy liberálisnak mondott pártokra szavazzanak. A Jobbik csinálja ügyesen; képes arra, hogy fiatal, potens kérőként tűnjön fel egyre több volt fideszesnek.

- Ám Orbán tegnap először reagált a Jobbik előretörésére, hacsak az ő szélsőséges megnyilvánulásait nem ekként értékeljük...

- Az eddigi, Jobbikhoz való teljesen hibás stratégiájából adódóan Orbán most is megpróbálja elhitetni, hogy "vagyunk mi is annyira radikálisak, mint a Jobbik, de mi mégiscsak tudunk késsel-villával enni. És/vagy mi vagyunk az erősebbek". Ami attól kezdve nem működik, hogy a Fidesz számos kudarcos ügyben gyengének látszik, hogy egyre gyakrabban szétszedik a korrupciós botrányok. A Jobbik még nem futott bele korrupciós botrányba - nyilván hatalma sem volt még. Ráadásul a Jobbik most dobbantóhoz jutott Tapolcával, s azóta próbál is erre építkezni.

- De most már tud erőt is mutatni?

- Igazából ma már sok Fidesz-Jobbik összevetésnek a kormánypárt a vesztese, még akkor is, ha tartalmilag érdemben nem különbözik egymástól, amit mondanak. Mit mond a halálbüntetésről a Fidesz? Napirenden kell tartani a kérdést, de nincs egyértelmű, egységes állásfoglalás, sem Orbán, sem a párt részéről. Mit mond a Jobbik? Parlamenti vitanapot kell tartani a kérdésben, amelyben maga a Jobbik is megosztott. S az a Vona Gábor, aki két-három évvel ezelőtt még simán kiállt volna a halálbüntetés mellett, ma nem mondja ki, hogy erre van szükség. Mi a különbség? Semmi. Mégis, a halálbüntetéspártiak azt fogják mondani, hogy inkább a Jobbikról lehet elképzelni, hogy bevezetnék ezt a büntetési formát, az ezt ellenzők pedig azt látják, hogy lám-lám a Jobbik sem azt mondja, hogy holnaptól már kezdjünk akasztani.

A prekoncepciók tehát a Jobbikot erősítik, míg a Fidesznél nem tartják elég erősnek az álláspontot, az ellenzők föl vannak háborodva, hogy miért kell egyáltalán napirendre venni a témát. Ezek a kommunikációs kudarcok a hibás stratégiából fakadnak. A Fidesz már 2010 előtt is nagyon sikeresen csiszolta magát gömb alakúra, semmi sarok, semmi él, nehogy még véletlenül is legyen olyan szavazó, aki nem ránk szavaz, mert valamiben határozott álláspontunk volt. 2010 után ez folytatódott, sőt a kudarcaik miatt fokozódott, így mára teljesen kiüresedett a párt, elkopott az eszmei karakter. Hétről-hétre találják ki saját magukat, s azt, hogy miről, mit mondanak. Így ami tegnap elhangzott, az - ahogy eddig is - holnap ugyanúgy kidobható a kukába úgy, ahogy van.

nepszava.hu (Címlap: Fotó:Tóth Gergő)