Már Kelet-Afrikában sem tekintenék kórháznak a Péterfy Sándor Utcai Kórház épületét, melynek homlokzatán és épületszárnyain 56-os golyónyomok láthatóak. Ez az intézmény tehát jóval több, mint fél évszázada nem látott kőműveseket és egyéb szakipari munkásokat. A "kórház" proszektúráján a holtestek szállítását és mozgatását közvetlenül az érintett lakóház melletti udvaron folytatják. A belátást zárt kapurendszer akadályozná meg, azonban a szállítójárművek nem álltak be a belátást gátló fémkapu mögé, hanem nyitott kapu mellett végezték a testek mozgatását. Ez a folyamat a kora reggeli óráktól folyamatosan a hét minden napján, az utcán járó gyalogosok részére jól látható volt. Így az épület mellett haladva akadály nélkül megtekinthetők voltak a szállítójárműben, fémtálcákban fekve, lepellel letakart testek. Ebből kifolyólag a közelben lakók folyamatosan azt tapasztalták, hogy fémtálcákat kegyeletmentesen dobálják a rakodás közben.

További gondot jelentett a proszektúra szellőzésének évek óta elhúzódó megoldatlansága is. A nyári időszakban a nagy hűtési terhelés miatt, a gépek túlhevülését megakadályozandó a gépház ajtaját folyamatosan nyitva tartották. A lakóház több légudvara is csatlakozik arra az udvarra, ahova az ajtó is nyílik illetve az udvari lakosok konyhája és lakószobáinak ablakai is ide nyílnak. A nyitva tartott ajtó következtében állandó átható fertőtlenítő (kloroform) szag terjengett, amely az éjszakai és hajnali órákban volt a legerősebb. Orrfacsaró illata mellett kiszárította a nyálkahártyát, köhögést és fulladásszerű tüneteket okozott, így a fent említett helységek szellőztetése lehetetlenné vált.

A Tarlós Istvánt Budapest díszpolgára címére felterjesztő új főpolgármestert, Karácsony Gergelyt, nem tartom különösebben bölcs embernek – különösen az után, hogy jó néhány millió plusz forinttal támogatta meg az amúgy sem rászoruló óbudai polgárt. Ugyanakkor Niedermüller Péter az Erzsébetváros – Budapest VII. kerületében – kórház-látogatásra hívta meg prof. dr. Kásler Miklóst, az emberi erőforrások miniszterét… Ha megvalósul a miniszter látogatása, nem kizárt, a hátralévő éveiben még azt is letagadja, hogy valaha is orvos volt, sőt, egy olyan Fidesz-politikus, aki némán tűrte az erzsébetvárosi állapotokat.  

Nagyjából 400 orvosbáró van hazánkban – velük kellene egyezkedni azoknak, akik 2030-ig, tervezik vezetni az országot. A fordulatot a 2008-as, leginkább a vizitdíjról ismert szociális népszavazáshoz tudom kötni. Addig is létezett magánegészségügy, hiszen a felső középosztály már a hatvanas években is járt magánnőgyógyászhoz, magán fogorvoshoz, voltak házhoz kijáró gyerekorvosok. De az, hogy sokan kardiológiára, ultrahangra, laborvizsgálatra is magánorvoshoz járnak, az utóbbi tíz év fejleménye.

Arra a korábban ki nem mondott szövetségre, amely megköttetett az orvosbárók és az őket finanszírozó alsó középosztály, elsősorban a nyugdíjasok között, a politika ráütötte a pecsétet. Ezzel egyértelművé tette, hogy ez marad az a modell, ahogy nálunk az egészségügy szerveződik. Vagyis az orvosbárók sokkal befolyásosabb szereplők, mint az orvostársadalom jelentősebb hányadát kitevő, hálapénzhez alig jutó középkáderek, a járulékfizetők pedig úgy tartják el az állami egészségügyet, hogy maguk nem vagy csak alig veszik igénybe a szolgáltatásait. A népszavazás megmutatta, hogy a rendszerváltozás óta túl sok idő telt el, ezért a kétezres években nem lehetett megváltoztatni az egészségügyi ellátórendszert úgy, ahogy, mondjuk, a nyugdíjrendszerbe a kilencvenes évek közepén sikerült betenni az azóta szinte teljesen letarolt magánnyugdíjelemet. Mindennek az lett a következménye, hogy az ellátórendszer középkáderei belátták, itt soha nem lesz még olyan egészségügyi rendszer sem, amilyen Szlovákiában vagy Csehországban van, ezért elindultak külföldre.

És belátta a fiatal-középkorú járulékfizető középosztály is, hogy ha nem lesz országos változás, akkor neki magának kell változtatnia: befizeti ugyan az elkerülhetetlen járulékokat, de a magánszektorhoz fordul a saját egészségügyi ellátásért, és csak akkor megy állami intézménybe, ha nagyon súlyos beteg, és a magánintézményekben már nem tudják ellátni megfelelően. – Írországban még a patológus is tízszer annyit kereshet, mint a Magyarországon munkát vállaló kollégája, pedig egyikük sem igen találkozik életben lévő beteggel.

A magyarországi egészségügyi helyzet megértéséhez tanulmányozni szükséges a hazánkban önálló iparággá vált rezidensek képzését és a tényleges teljesítményüket. Valószínűleg nem lehet  a véletlenség számlájára írni azt, hogy bár évek óta ígérik 2010 óta, a mai napig sem ismeretes a nyilvánosság számára az a statisztika, hogy egy-egy fővárosi kórházban hányan halnak meg naponta, hetenként vagy havi összesítésben. – Még a fiatal éveimben orvos-asszisztensként tanultam meg mesteremtől: "Akkor sem szükséges sietni, ha a beteg a vérveszteségtől kómába esik, esetleg haldoklik. Amíg nem vagyunk a beteg mellett, addig nem a miénk a felelősség…" – így szólt az öreg orvos legfontosabb tanácsa, az a tanítás, melyet minden rezidens orvos ismer. A nyugati államokban a rezidensek munkaideje többnyire reggel 6-kor kezdődik, és csak késő este végződik. Ugyanakkor számukra gyakoriak az éjszakai szolgálatok is – ők azok, akiket mindig el lehet érni (ezért is nevezik őket rezidenseknek "akik a kórház területén laknak" vagy annak közelében), bármikor rendelkezésre állnak, hiszen ott rezideálnak. Az éjszakai, négy-öt naponkénti szolgálatot ők külön díjazás nélkül vállalják. – Ezeken a helyeken, ha a rezidens panasszal él a túlmunka miatt, akkor kedvezőtlenebb megítélés alá esik, ami kockáztatja karrierjét. Aki valóban haladni akar és a maximális tapasztalatszerzésre törekedik, az nem nézhet az órára és az engedélyezettnél jóval többet dolgozik (olykor hetenként 100-136 órát is!) – Ebben a korban az ember teherbíró képessége jóval nagyobb, mint később, az sem hagyható figyelmen kívül, hogy egy szakorvosjelölt csak a jelenlétével tanulhat. Így van ez nálunk is? – Amikor a rezidensek tüntetni vonulnak, sorozatosan pénzt követelnek, az ország elhagyásával fenyegetik a szegénysorú betegeiket, eszükbe jut-e vajon, hogy az általános orvosi diploma átvétele alkalmával Mammon vagy Hippokratész szellemében indulnak el e nemes, felelősségteljes pályán?

Az egykori ateista színeváltozása

A magyar onkológia atyaistene, az egykori ifjúkommunista ül be Orbán Viktor miniszteri székébe, hogy a legszéttartóbb, az egészségügytől az oktatáson és a szociális területen át a kultúráig mindent magába foglaló EMMI új gazdája legyen. Dr. Kásler Miklós 25 éve főigazgatója volt az egyik "halálgyárnak" az Országos Onkológiai Intézetnek. Bár az orvosok többsége hiába remélte, hogy végre önállósodhat az egészségügyi tárca, annak sokan örültek, hogy legalább az egészségügyből jön az új miniszter. Ám az életfogytig tartó Fidesz-miniszterelnök másként döntött: a mi kutyánk kölyke - aki éppen úgy bele simult a Kádár-rendszerbe, mint a keresztény-magyar Szentháromság - alkalmasabbnak tűnt a miniszteri bársonyszékre, mint a valódi gyógyító orvosok döntő többsége. A pest-budai népnyelv nyilván nem ok nélkül nevezi II. Mózesnek az emberi erőforrások miniszterét, főleg egy olyan körzetben (kerületben), ahol egykor a zsidó lakosság számára gettót kerítettek be – vagyis a napjainkban, az Erzsébetvárosnak nevezett negyedben.  Mózes Öt Könyvéből ismert, hogy a Kánaán felé menetelő népnek hiba volt felmutatni a kőtáblákra írottakat, a Tízparancsolatot… Ez jóval több, mint 2000 esztendő múltán minden bizonnyal ismét így lesz.

Dr. prof. Kásler Miklós, aki a biográfiákban úgy szerepel, mint a rákbetegségeket biztos kézzel gyógyító orvos, az elmúlt negyed évszázadban sok-sok tudósembert meghökkentve nyilatkozott az újságíróknak, a legkülönbözőbb szellemfilozófiai és magyarságontológiai témákban. Több emlékezetes és olykor teátrális alakítása végigpörgött az elmúlt napokban, a médiában: ő volt az, aki szerint az ősrobbanás csak spekuláció… (tegyük hozzá: legalább annyira nem bizonyított, mint amit a saját mesterségéről, a rákbetegség gyógyíthatóságáról eddig hittek a laikusok.) - A miniszter, az elméleti orvos, aki szerint a halálos betegségek 70-80 százaléka elkerülhető a tízparancsolattal, Nigériában pedig az emberek 80 százaléka HIV-fertőzött… és aki azzal áll ki a tudományos nyilvánosság elé, hogy az Árpád-házi dinasztia genetikailag nem finnugor, valóban nem átlagos eset – mint ahogyan az Európát védelmező és az Európai Unió ellen harcoló dr. Orbán Viktor Mihály sem az.

Sokakban felvetődött, hogy miért is nyilatkozott egy sebész-onkológus genetikai, nyelvészeti, őstörténeti kérdésekben? - De a tömeg csak rövid távon képes a gondolkodásra, az emberekre emlékeztető városlakók majd néhány év múltán már elfeledkeznek a kételyeikről. A konkrét esetben Kásler csak a kutatócsapatokat vezette ezekben a mesterségétől távol álló tudományágakban, de aki ismeri a budai Kékgolyó utca belső világát (a halottak már úgy sem mesélhetnek róla) egyébként sem áll távol tőle, hogy a legkülönbözőbb ügykörökben fejtse ki személyes álláspontjait. – "Nemzeti nagyvizit" címen saját, heti rendszerességű tévé- és rádióműsora volt, amiben népe orvosának és tanítójának szerepében értekezett, főleg a jobboldalhoz kötődő vendégeivel történelmi és egyéb kérdésekről…, hasonlóan a szintén nemzeti Tőkés Lászlóhoz, aki a Fidesz vezetőit "Isten munkatársainak" nevezte az elmúlt évtizedekben.

Lehet, hogy sok olvasómat meglepi a közlés, de a Kékgolyó utca főigazgató fősebésze az egyik MNB-alapítvány kuratóriumának is tagja volt. E helyen 39 millió forintos támogatást szavazott meg önmagának, majd négy könyvből álló könyvsorozata is született, noha az orvos doktor Kásler, mint említettem, maga is kuratóriumi tag volt a Magyar Nemzeti Bank alapítványában.

A televíziós műsorfolyama "a nyugatról érkező, erősen liberális és globalista történelemszemlélet ellensúlyozására", "a hazafiúi érzelmek erősítésére" jött létre. Diagnózisa szerint "cserepekre törött szét a magyar, sőt, az egész euro-atlanti világ". A széttöredezett műveltség és értékvesztés közepette Kásler professzor a nemzeti történelemről beszélt mindig is a legszívesebben, időnként az áltudományos összeesküvés-elméletek környékét is bebarangolva. A Magyar Tudományos Akadémiában ellenséget látó laikusok több jól ismert toposzát és nemzeti mítoszát is szokta hangoztatni: könnyen előjönnek nála a nemzeti históriát tudatosan elhallgató történészek…, az önfeláldozó magyarság iránt hálátlan Nyugat…,  a finnugor elméletet ránk erőltető Habsburgok és a hun származást tagadó amorf ellenségeink. (Azóta a főnöke, a miniszterelnök, már újabb ötletekkel állt elő: hazánk tagja lett a Türk Tanácsnak és származásunk eredetét is eddig nem ismert területen jelölte meg, ahol – az újsághírekből kitűnően – "nagyon is otthon érezte magát".

Kásler dr. apai ágon erdélyi, anyai ágon Vas megyei, erősen vallásos családból származik, és a vallás a személyes életét is meghatározta. Bár elfogadja, hogy a hit és a természettudomány különböző szférákba tartozik, a hit tapasztalati bizonyítékának tekinti a torinói leplet, melyet tudományosan kikezdhetetlennek tart, a tízparancsolatot pedig nem kizárólag vallási útmutatásnak, hanem a legtökéletesebb törvénykönyvnek gondolja. – E tapasztalat birtokában kiszámítható, hogy milyen esélye lehetett egy-kétszáz ateista rákbetegnek a Kékgolyó utcai végállomáson.

"Én, mint orvos azt mondom: a Tízparancsolat még nép-egészségügyi program is felfogható, mert ha azt betartják, el lehet kerülni a fertőző nemi betegségeket, néhány daganatos betegséget, de még a lelki és vegetatív betegségek jelentős részét is" – nyilatkozott meg még azelőtt, mikor a miniszteri kinevezéséről hírt kapott, vélhetően e legutóbbi és korábbi megnyilatkozásairól értesülhetett maga a megtestesült keresztény-magyar miniszterelnök is.

Dohányzó a hullaház mellett

Budapest VII. kerületének a polgármestere, Niedermüller Péter – ahogyan azt Szűcs Balázs alpolgármester is megerősítette – kórház-látogatásra hívta meg az emberi erőforrások miniszterét a főváros egyik leghírhedtebb intézményébe, a Péterfy Sándor Utcai Kórházba. – Bizonyára nem véletlenül oda. – Réges-régen, amikor Orbán Viktor meg sem született, ez az ütött-kopott ispotály volt az '56-os forradalom kórháza. A szürke épülettömb oldalain még napjainkban is láthatók azok a golyónyomok, melyeket a megszálló szovjet katonák géppisztoly-sorozatai okoztak. Itt dolgozott egy ideig az a szigorló orvos, akit 1957-ben felakasztottak, ide szállították be a Paris Match világhírű riporterét, akit ÁVH-katonák lőttek le a Köztársaság téren és ebben a kórházban tűntek el nyomtalanul – a máig is feltáratlan alagsorában – az oda beszállított sebesültek a véres októbert követő hónapokban.

Erről és sok minden másról beszélgettem egy ismerősömmel, mikor a család egyik halottját akartam megtekinteni a kórház füstbe és porba burkolózott alagsorában.

Ezt a szintet már a második világháború előtti években sem burkolták be…, a vastag porrétegre az elmúlt évtizedekben deszka-pallókat fektettek, hogy legalább személyzetet kíméljék. Mostanában ott dohányoznak az orvosok, nővérek - együtt a betegekkel. Ugyanezt az utcán, a kórház előtt is megtehetnék, de az olyan feltűnő jelenség lenne, mint a Városmajor utcai klinika előtt, ahol is egy-egy műtét befejezését a műtősruhába öltözött szakemberek dohányzó csapata jelezte – amely hír még a minisztériumban, az éppen soros államtitkárhoz is eljutott. Valószínűleg nem a még megmaradt sebészek szoktak le a dohányzásról… csak éppen új helyet találtak nekik.

Kollár Erzsébet,

a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete

alapító tagja