h i r d e t é s

Egy kisdiák őszinte vallomása a túlterheltségről!

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam
a- a+

Egy kisdiák őszinte vallomása a túlterheltségről!

2018. szeptember 25. - 08:34

Évekkel ezelőtt, hetedik osztályos koromban, gyakorlatilag nulla elképzeléssel a jövőmet illetően, úgy kezelt engem az oktatási rendszer, mint ha egy lemerülni képtelen robot lennék.

Fotó: Thinkstock

1 évvel a középiskolai felvételimet megelőzően úgy bánt velem a rendszer, mintha semmi más nem lenne a dolgom, mint null huszonnégyben tanulni és mellőzni a számomra a gyerekkoromhoz szükséges élményeket.

Túlterhelés, ennek hívják azt, amit velem művelt a rendszer. A rendszert irányító, hozzá nem értő, idióta nagyfejesek szerint nincsen semmi különös abban, ha egy elviselhetetlen, több mint 30 órát számláló heti órarend, heti 5 testnevelés és heti 3-szor 2 órás kemény edzés mellett a gyerek annyira
rosszul lesz, hogy kórházba kell szállítani, mert önmagán kívüli állapotba kerül olyannyira, hogy lábra is képtelen állni! Olyan állapotba, hogy 1 héten keresztül gyógytornász, pszichológus vizsgálja és segít neki, emellett különböző vizsgálatokat végeznek rajta, miközben fel sem bírja fogni tisztán, hogy mi történik vele! Csak akkor jön rá, mikor elolvassa az orvosi diagnózist, amiben fizikális és mentális túlterhelést állapítanak meg és eltanácsolják a további
sportolástól!

Velem ezt tette ez a zombinevelő-rendszer, következmények nélkül! Egyéb megjegyzés? Volna. A helyzet nem változott! A rendszer nem változott
azóta sem, pedig évek teltek el! Mi lesz a következő?

Még több gyermek fog emiatt kórházi ágyakon feküdni?

(olvasói levél)