Finnországban választásokat tartottak, és leváltották az eddigi miniszterelnököt, a külföldön roppant népszerű Sanna Marint. A számok az érdekesek. Honnan tudod, hogy egy országban valódi demokrácia van? Onnan, hogy így néz ki a választási eredmény: nemzeti koalíció (konzervatívok): 20,6%, finnek pártja (jobboldali populisták): 20,1%, szociáldemokraták (Sanna Marin pártja): 19,9%. Tehát az első és a harmadik között 0,7% a különbség.

Mit mesél ez el? Azt, hogy van valódi népképviselet. Azt, hogy nem erőltetik fekete-fehérré, jobb-ballá, barát-ellenséggé, jó-rosszá, mi-őkké a saját világukat. Apró megjegyzés: a szociáldemokraták úgy lettek harmadikok, hogy javították az eredményeiket, ugyanis a legutóbbi választásokon 17,7%-t értek el, és az is elég volt a győzelmükhöz. Ugyanez a parlamenti helyekben is látszik: 48-46-43. Továbbá sietve szögezte le az új miniszterelnök, hogy Ukrajna támogatásában sincsenek kérdőjelek.

Mit üzen ez nekünk, azon kívül, hogy egy európai magyar sóhajtva nyugtázza távolodásunkat nem csupán időben, de térben is, az európai értékektől? Azt, hogy itt az ok, amiért packáztunk a finnekkel: ők ennyivel előrébb járnak. Mi is voltunk ott, ahol ők, átmenetileg, amikor azt játszottuk, hogy képesek vagyunk a szabadságra. De kényelmetlen volt az ezzel járó felelősség, a lustaságot fejlődésre, a bűnbakkeresést önreflexióra váltani pedig túlságosan melós volt. Kényelmesebb a lábszagú feudalizmus, mint tenni a haladásért.

Finnország NATO-csatlakozása kapcsán nem arról volt szó, hogy Oroszországot szolgáltuk, Oroszország pontosan tudta, hogy Magyarország nem fogja tudni meggátolni a csatlakozást. És nincs szó arról sem, hogy "valamivel fogják Orbánt", amit még az ukrán politikusok is címlapokon nyilatkoznak, mert épeszű embernek elképzelhetetlen, hogy mindenféle presszió nélkül, önszorgalomból seggfej valaki. Pedig itt erről van szó. A deepfake korában nincs zsarolás. Bármi is jönne ki Moszkvából Orbán besúgómúltját illetően, Borkai újraválasztása óta tudjuk, hogy a jobbágyok nem akarják elhinni a valóságot, mindenre rá lehet fogni, hogy "féknyúz".

Inkább hasonlított a finn és svéd NATO-csatlakozás kapcsán tanúsított magyar dacoskodás és fontoskodás arra az esetre, mint amikor az antiszociális kisgyerek az oviban elcseni az iroda kulcsát, ahol az óvónéni az allergia elleni adrenalininjekciót tartja, az egyik kis csoporttársa befullad, mindenki pánikol, a kis szociopata meg a szája fölött lóbálja a kulcsot, hogy inkább lenyeli, mert megteheti, a társa meg dögöljön meg! Mindenki tudja, hogy úgyis odaadja azt a kulcsot, csak ki akarja élvezni a hatalmat. Ő pedig – mivel a személyisége 3 éves – nem arra koncentrál, hogy mi lesz az akció után, hanem arra, hogy most életek függnek tőle. Jó esetben ezt pár évvel később baromira fogja szégyellni, rossz esetben 60 évesen is ugyanilyen kis gyökér marad. Erre példa a NER-ben minden írástudó. Könnyebb félelmet kivívni, mint tiszteletet, pláne erővel az emberség, a tisztesség és a nagyvonalúság helyett. És amikor végül, nagy kegyesen odaadja a kulcsot példánk antihőse, és utolsó pillanatban megmentik a másik kisgyerek életét, akkor csodálkozik, hogy "milyen hálátlan mindenki". Nos, ezek a "mimagyarok": a természetes magatartásért hálát, az antiszociálisért pedig megértést várnak.

Alkatrésznek lenni egy gépezetben nem elég hatalom nekik. Lehetne Magyarország hasznos fogaskerék a nemzetközi rendszerekben, de inkább vagyunk a működést gátló, zavaró porszem. Amit nyilván előbb-utóbb kifújnak. Ahogyan az a kisgyerek sem fogja soha elfelejteni, milyen volt a halálfélelemben kiszolgáltatottnak lenni, aki megerősödve, amikor nem számít rá, úgy rúgja seggbe a kis aljadékot, aki packázott vele, ahogyan az élvezte az ő haláltusáját. És majd akkor egy szavunk nem lehet.

A szövetségi rendszereket nem úgy kell megreformálni, hogy a vétójogot eltörlik, hiszen a vétójog igenis a demokrácia része, olyan, nagyjelentőségű ügyekben nélkülözhetetlen, amikor mindenki egyetértésére szükség van. Nagyon fáj ezt kimondanom, de itt a rothadó rész kivágása az egyetlen megoldás. És ezt egyre több helyen ismerik fel.

A választások kapcsán pedig alapvető különbség a keleti és a nyugati blokk között (tragédia, de sajnos újra erről kell beszélnünk), hogy nyugaton csak az a kérdés, hogy ki, de az sosem kérdés, hogy milyen minimum értékek mentén kormányoz. Keleten viszont fordítva: az mindig biztos, hogy marad Orbán és Putyin, bármilyen romhalmazt is csináltak gazdaságilag s mentálisan az országaikból. Az viszont kérdéses, hogy meddig süllyednek az embertelenségben és aljasságban. (Bálint Natália)