A Manchesteri Egyetem és a Mauritius Egyetem tudósai crowdsourcing során szerzett adatok segítségével szimulálták a mobiltornyok rádiószivárgását annak meghatározására, hogy ebből mit érzékelhentek idegen civilizációk, amelyek közeli csillagok környékén találhatóak. Az egyik ilyen csillag a Földtől hat fényévnyire lévő Barnard csillag volt – számol be róla a sajtóközlemény.

A Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban megjelent kutatás megállapította, hogy csak a technológiailag fejlettebb civilizációk lennének képesek észlelni a Földről érkező mobiltornyos rádiószivárgás jelenlegi szintjét. Azonban, mivel a legtöbb idegen civilizáció valószínűleg érzékeny vevőrendszerrel rendelkezik, és ahogy egyre erősebb szélessávú rendszerek felé haladunk a Földön, egyre valószínűbb lesz, hogy más intelligens lények ráleljenek a földi technológia ezen nyomaira. Mindez annyiban is érdekes, hogy eddig épp ellentétes álláspont tűnt az elfogadottnak – tehát az, hogy a Föld a rádiójelek tekintetében a technológiai fejlődéssel elhalkul. Mike Garrett, a projekt vezetője ennek kapcsán így nyilatkozott:

“Sok kollégától hallottam, hogy a Föld az elmúlt években a rádiójelek szempontjából egyre inkább elhalkult – ezt az állítást mindig is vitattam.

Bár az igaz, hogy ma már kevesebb nagy teljesítményű TV- és rádióadónk van, a mobilkommunikációs rendszerek elterjedése világszerte jelentős. Míg mindegyik rendszer külön-külön viszonylag alacsony rádióteljesítményt képvisel, ezeknek az eszközöknek a több milliárd integrált spektruma már jelentős. A jelenlegi becslések szerint az évtized vége előtt több mint százezer műhold helyezkedik majd el az alacsony Föld körüli pályán és azon túl. A Föld már most rendellenesen fényes a spektrum rádiós részében; ha a tendencia folytatódik, a megfelelő technológiával bármely fejlett civilizáció számára könnyen észlelhetővé válhatunk.”

Jó hír lehet, hogy a szimulációk azt is mutatják, hogy a Föld mobil rádió kibocsátása jelentős mértékben a fejlődő országokból származik, köztük Afrikától is, ami a tudósok szerint izgalmas fejlemény, és rávilágít arra, hogy több ilyen ország mintegy átugrotta a vezetékes korszakot, és egyből a digitális korba lépett.

A következőkben egyébként a kutatócsoport szeretné kiterjeszteni kutatását a Föld rádiószivárgásának további közreműködő elemeire is, mint például a nagy teljesítményű polgári és katonai radarokra, új digitális műsorszóró rendszerekre, Wi-Fi hálózatokra, egyedi mobilkészülékekre és a műholdkonstellációkra – például Elon Musk Starlink rendszerére.

Adja magát a kérdés, hogy jó-e, ha reflektorként világítunk az éjszakában? A projekt ezzel nem foglalkozik, pusztán azt vizsgálja, hogy észlelhet-e minket egy idegen civilizáció, és erre tehát az a válasz, hogy a tendenciák alapján előbb-utóbb jó eséllyel igen. A minket foglalkoztató kérdés pedig nem is az, hogy jó-e ha észlelik a jeleinket, hanem, hogy jó-e ha ránk talál egy másik civilizáció. Ezzel kapcsolatban több tudós konszenzusa is az, hogy valószínűleg a legszerencsésebb az lenne, ha kerülnénk a feltűnést. Tulajdonképpen ezzel az elgondolással kapcsolatos a Fermi-paradoxont (tehát hogy miért nem akadtunk még idegen civilizáció nyomára egy ekkora és ennyire idős Univerzumban?) megoldó egyik elmélet is, a sötét erdő teória – amiről lentebb írtunk.

Az elmélet lényege röviden tehát a következő: Az idegenek egyaránt lehetnek barátságosak vagy ellenségesek, sőt ha az Univerzumban az élet eredendően nem ellenséges, akkor is terjeszkedni fog (épp ezt tervezzük mi is például a Mars terraformálásával), ám mivel az erőforrások limitáltak, egy idegen civilizáció előbb-utóbb belebotlik valakikbe, akik útját állnák ennek a terjeszkedésnek, és bizonyos erőforrásokra szintén igényt tartanának. Ilyen helyzetben egy intelligens faj számára a legbiztonságosabb döntés, hogy kiirt mindenki mást, mielőtt ezt vele tennék meg a többiek.

Vagyis az Univerzum pont olyan, mint egy néma, sötét erdő. Ám a némaság nem az élet hiányára utal, hanem arra, hogy minden civilizáció vadász módjára meglapul, oson, igyekszik nem felfedni magát, hiszen az erdő épp olyan vadászokkal van tele, mint ő maga is. Ha pedig a vadász rábukkan valakire, bárkire, akkor egyetlen dolgot fog tenni – haladéktalanul megszabadul az illetőtől. Mindehhez ráadásul épp elég, ha egyetlen civilizáció vadász módjára viselkedik, hiszen ekkor a többiek is jobban teszik, ha nem verik nagydobra a létezésük.

Vagyis tehát – a fenti logika alapján – nem biztos, hogy előnyös, ha a többi rejtőzködő civilizáció felfigyel ránk. (raketa.hu)