Nagyvárad bő száz évvel ezelőtt Közép-Európa legjelentősebb kulturális központjainak élvonalába tartozott, ezt a rangját azonban viszonylag gyorsan és radikális módon veszítette el, a második világháború kitörésétől kezdve átadva magát kényszerűen a pusztító enyészetnek.

Ma úgy tűnik, reneszánszát éli a Pece-parti Párizs...

Az Európai Unió történelmi városok megóvására kiírt pályázatsorozatának egyik legnagyobb nyertese napjainkban az Erdély és Magyarország határán elterülő, hatalmas történelmi belvárossal bíró Nagyvárad. A román vezetés is belátta szép lassan, a rendszerváltást követő második évtized után, hogy óriási turisztikai értéket tart parlagon, ha nem szorgalmazza Nagyvárad óvárosának komoly, szakmai alaposságú, nemzetközi erőket is megmozgató felújítását, még annak fényében is, hogy a költségekre nyilvánvalóan nincs pénze Romániának. Az Unió nevezett programja ugyanis épp a Nagyváradhoz hasonló kincsek megóvására került kiírásra.

Nem csoda. Európa legelszórtabb pontjain található értékeink is közös értékek, s azok megőrzése végeredményben a kontinens felelőssége, akárhonnan is vizsgáljuk a kérdést. Annyival sohasem lehet elintézni a dolgot, hogy elfogadjuk, az adott fenntartó országnak nincsenek keretei az újjáépítésre, újjáélesztésre.

A ceausescu-i rémuralom idején is tartotta magát a város, a legpusztítóbb kultúrüldözésnek sem sikerült teljesen tönkretennie értékeit, s a majd egy évszázados ködbe burkolózás ellenére is a világ egyik legteljesebb épségében megmaradt, szecessziós óvárosával bíró területe Nagyvárad. Mindezen tények mellett pedig egész egyszerűen nem mehetünk el tétlenül.

A helyi kultúrközösségek is újjáéledőben vannak, s egy nemrégiben készített felmérés alapján egyre több fiatal értelmiségi választja életteréül a várost. Sokan érkeznek Kolozsvárról és más romániai, magyar lakta területekről, s ami egészen meglepő: Magyarországról is.

Ki tudja, talán Nagyvárad szép lassan visszanyeri méltó helyét az európai városok sorában?

(Címlap Fotó: Wikipedia)