G7 írt pénteken arról számol be, hogy még a koronavírus-járvány okozta gazdasági visszaesés és megugró munkanélküliség idején is kevesebbet költ munkanélküli ellátásra a kormány, mint amennyit ezek fedezetére beszed.

A munkanélküli segély úgy működik, mint egy biztosítási rendszer, tehát a munkavállaló havonta befizeti a bére egy részét azért, hogy amikor bajba kerül, segítséget kapjon az államtól. A befizetett összeg a fejlettebb országokban jellemzően a bruttó bér egy-öt százalékát teszi ki, ezért cserébe pedig jellemzően a bajba került munkavállalók a bérük 70-80 százalékát kapják meg, legalább fél évig.

Magyarországon másképp működnek a dolgok. 2010 után nagyon súlyosan csökkentette a Fidesz a munkanélküli ellátásokat. Ennek a következménye, hogy világszinten is kiugró módon, mindössze három hónapig jár az álláskeresési járadék, és ekkor is csupán a korábbi bruttó bér maximum 60 százaléka, de maximum a minimálbér összege (ami jelenleg 161 ezer forint). Ha pedig letelt a három hónap, akkor a nevetségesen alacsony összegű 22.800 forintos szociális támogatást lehet igényelni, amelynek összege 2009 óta nem változott. 

Nálunk a bruttó bér 1,5 százalékát kell befizetnünk járulékként, amiből a lap számításai szerint, 2019-ben 320 milliárd forint bevétele volt a kormánynak, azonban a munkanélküli ellátásra összesen csak 75 milliárd forintot költöttek.

A lap idézi a Nemzeti Foglalkoztatási Szervezet (NFSZ) adatait, amely szerint úgy tűnik, hogy a munkanélküliek fele semmilyen támogatást nem kap. Ez nem csak egy feleslegesen büntető szociálpolitika, de gazdaságilag is értelmetlen, hiszen ezzel az állam a fogyasztást is szükségszerűen visszahúzza. (hirklikk.hu)