Hiszen ha nem is tudósít egy-egy megállapodásról az állami média, a tárgyalópartner hazájában még simán megjelenik arról egy közlemény, ami egy csavar után visszajut hazánkba. Nem meglepő módon a leghevesebben titkolt rész a pénz, azaz hogy mennyibe kerül az adott lépés a magyar adófizetőknek.

Nagy reményekkel indult neki a magyar kormány az idei évnek: Donald Trump amerikai elnök lett, amitől gyökeres fordulatot vártak sokan az amerikai-magyar kapcsolatokban. Szijjártó Péter már tavaly decemberben arról beszélt, hogy Orbán Viktor hamarosan meghívást kap a Fehér Házba, és erről állítólag nem sokkal később egy Trump-Orbán telefonbeszélgetésben is szó volt.

A látogatásból nem lett semmi, Orbán és Trump nem borultak egymás kebelére. Szemerkényi Réka nagykövetet le is váltották, ráadásul nem igazán kifinomult módon. Washington és Budapest olyannyira nem találtak egymásra, hogy a CEU-ügyből komoly botrány lett a tengerentúlon is.

Őszre pedig már odáig fajult a helyzet, hogy az amerikai külügyminisztérium kiírt egy pályázatot a magyar vidéki sajtó támogatására, kétszázmillió forintot szándékoznak erre a célra költeni. A lépés erősen szimbolikus, értesüléseink szerint a demokráciaépítéssel foglalkozó washingtoni civil szervezeteknél most azon törik a fejüket, hogy ez vajon felhívás volt-e számukra, hogy térjenek vissza Magyarországra – hiszen a rendszerváltás után már egyszer kivonultak, mert úgy vélték, a munkát befejezték.

A helyzet októberre odáig fajult, hogy a magyar kormány fizetett washingtoni  lobbistája hírlevelében már Trump egyik legfontosabb külpolitikai tanácsadóját vádolta azzal, hogy Soros-bérenc.

Vlagyimir Putyin orosz elnök ezzel szemben kétszer is járthazánkban az idén, a paksi bővítésre adott hitelt pedig el is kezdte lehívni a kormány. Idén vált biztossá az is, hogy a nagy hévvel bejelentett déli, illetve keleti nyitás csak viszi a pénzt, de hasznot nem hoz. A magyar külpolitika állapotáról és annak okairól Feledy Botond külpolitikai szakértő tanulságos írását érdemes elolvasni.

Nem csoda hát, hogy néhány külpolitikai húzás már magának a magyar kormánynak is olyan ciki, igyekszik nagyobb hírverés nélkül intézni őket. Ám Orbán Ráhel, a magyar miniszterelnök lányának bahreini “tárgyalásai” óta tudjuk, hogy a külföldi sajtóból nagyon sok érdekesség kiderülhet a magyar politikusok itthon nem túlságosan nagy dobra vert üzleti ügyeiről, jövés-menéséről. Tavaly augusztusban szúrta ki a 444, hogy a Bahrein-i Olaj és Gázügyi Hatóság honlapja szerint 2015 szeptemberében Bahreinben járt a “magyar miniszterelnök felesége” és olaj- és gázügyekről, illetve befektetési lehetőségekről tárgyalt. A fotón azonban Orbán Ráhel és férje, Tiborcz István mosolygott, azaz a tévedés egyértelmű volt. A cikk megjelenése után gyorsan javították a cikket, Orbán Ráhel pedig közölte: magánúton járt Bahreinben férjével.

Olyan diplomáciai hírekből idén sem volt hiány, amelyeket megpróbált eltitkolni a magyar kormány, de azok vagy az újságírók munkájának, vagy a másik tárgyaló félnek köszönhetően mégis nyilvánossá váltak.

További részletek az Átlátszó Blog-on >>