A jól működő hagyományos család a legerősebb egészségvédő tényező a világon.

Ez a gyerekek szempontjából is igaz, tehát a számukra legkedvezőbb összetételű családot a világ minden táján máig az eredeti, férfi-nő kapcsolatra épülő szülőmodell jelenti. Bár a tradicionális házasság és család intézményét problémák özöne sújtja, de ennél jobb felállást – mind az egyén, mind a társadalom jólléte tekintetében – eddig nem sikerült kitalálni. A Hetek cikke.

Mindmáig erősen tartja magát a magyar társadalom hagyományos értékrendje, a tradicionális házasság- és családpárti beállítottság, annak ellenére is, hogy a valóságban ez kevéssé realizálódik. Vagy talán épp ezért. A KSH Magyarország 2014 című kiadványa szerint 1990 óta a házasságkötések száma évi 66400-ról 38700-ra, a születések száma pedig 125700-ról 91500-ra esett vissza, igaz, az utóbbi két évben enyhe emelkedés volt tapasztalható mindkét fronton. Ezzel párhuzamosan átlagosan évi 50-60 pár él csak az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatának 2009 óta bevezetett lehetőségével.

A 2011-es népszámlálás idején 2,7 millió családban összesen 7,8 millió fő, a lakosság 78 százaléka élt. A KSH családnak nevezi a gyermekkel vagy anélkül élő házaspárokat és élettársakat, illetve a gyermeküket egyedül nevelő szülőket. Az összes családon belül a gyermekes házaspárok részesedése a legnagyobb (38 százalék), a csa­ládok negyedét (27 százalék) a gyermektelen házaspárok teszik ki, egyötödét az egyszülős családok, 15 százalékát az élettársi kapcsolatban élők, akiknek a fele (8 százalék) nevel gyermeket.

Nem alaptalan álláspont tehát, hogy a hagyományos házasság intézményének alkotmányos védelmet kell biztosítani, mivel mindmáig ez a legtermékenyebb családforma.

A családban nevelkedő 2,9 millió gyerek 60 százalékának szülei házasságban élnek, 13 százalékának a szülei élettársak, 27 százalékuk egyik szülőjével él. Mindebből szintén az látszik, hogy a családformák vonatkozásában még mindig a tradicionális felállás az uralkodó, a legtöbb gyereket a házaspárok vállalják, illetve nevelik fel. Igaz, a tradicionális család dominanciája egyre csökken: a gyerekek közel fele ma már házasságon kívül születik, negyedük egyedülálló anyától. 2012 óta az első gyermeküket vállaló anyák között többségbe kerültek a nem házasok, bár a demográfusok szerint az is igaz, hogy az esetek jelentős részében később összeházasodnak a felek.

Jóllehet a válási arány 50 százalékos, ezzel együtt az élettársi kapcsolatokat Magyarországon sokkal bomlékonyabbnak látják a szakemberek, mint a házasságokat.

A népszámlálás adatai szerint a házasságkötések és a születések számának csökkenését nem kompenzálja a „vadházasságban” élők számának növekedése, hanem sokkal inkább a kapcsolatnélküliség, az egyszemélyes háztartások száma növekszik.

Legjobban a 40 év alattiak körében csökkent a párkapcsolatban élők aránya, miközben a fiatal korosztály is házasság- és gyerekpárti. A Hungarostudy 2013 kutatás szerint a 18–35 évesek 30 százaléka él ma házasságban, 30 százalékának van már gyereke – a felük házasságból született –, és összesen a korosztály 60 százalékának van párkapcsolata.

A fiatal felnőttek szerint a családfogalom egy emberpárt jelent, gyerekkel vagy anélkül, függetlenül attól, hogy házasok-e a felek, viszont az azonos nemű párok együttélését nem tartja családnak a korosztálybeliek 74 százaléka.

Más szempontból is tovább él a tradicionális felfogás: a fiatalok közel 70 százaléka fontosnak tartja a házasságot, 80 százalékuk gyerekkel képzeli el az életet, és hagyomá­nyos szereposztásban gondolkodik. A tervezett gyerekszám még ideális, kettő fö­lött van. A gyermekvállalásban kulcstényezőnek számít a biztos munkahely és a párkapcsolat, s a további gyerekek vállalásában nagy jelentőséget kap a gyes, gyed, családi pótlék, mert ezek biztos jövedelemnek számítanak. Mindez nem véletlen: a WHO kimutatása szerint a fejlett országok közül Magyarországon a legmagasabb a munkanélküli szülők aránya.

A magyar társadalom tradicionális értékrendjét reménykeltőnek tartják a szakemberek, mivel a jól működő hagyományos család mind a gyerekek, mind a szülők testi és lelki egészségét tekintve mindmáig a legerősebb védőfaktornak számít.

„A jó házasságnak nagyon komoly óvószerepe van az egészség szempontjából is – az élettársi kapcsolatoknak kevésbé, mert azokban nincs meg az elköteleződés biztonsága”

– mondta el a Heteknek Perczel Forintos Dóra, az SE Klinikai Pszichológia Tanszékének vezetője, a tavaly novemberben az MTA-n rendezett apakonferencia kapcsán. Utalt arra is: a Hungarostudy felmérés a középkorú férfihalandóság okait vizsgálva azt mutatta ki, hogy jobb egészségi állapotban vannak, és tovább élnek azok a férfiak, akiknek a házastársukkal és a gyerekeikkel egyaránt jó a kapcsolatuk. Ugyanígy a gyermekek egészségét, identitását, életképességét tekintve is elengedhetetlen fontosságú mind az apával, mind az anyával való jó kapcsolat.

A SE Magatartástudományi Intézetének követéses vizsgálati eredményei szerint a házastárssal való jó kapcsolat a férfiak esetében ötszörösére emelte a 69. év túlélésének valószínűségét, és a gyermekkel való jó kapcsolat is négyszeres túlélési valószínűséggel járt együtt a férfiak esetében.

Túry Ferenc pszichiáter szerint a jó házasságban élő emberek a világon mindenütt a legboldogabbak és a legegészségesebbek. Ha pedig a gyerekek érdekeit nézzük, érdemes Ranschburg Jenő pszichológus a Heteknek 2009-ben elmondott véleményét idézni:

„Szakmailag azt tudom mondani, hogy a gyerek harmonikus fejlődése a leg­inkább olyan családban biztosított, ahol van egy apa meg egy anya, azaz egy hagyományos családmodellben. Nagyon jó, ha ráadásul harmonikus ez a család, tehát biztos, hogy a jól működő tradicionális modell áll az első helyen, innentől viszont a sorrend felállítása nehezebbé válik.”

Pár éve az International Journal of Epidemiology jelentette meg a teljes finn népesség körében 1996 és 2000 között végzett vizsgálat eredményét, miszerint az élettársi kapcsolatban élő férfiak 50 százalékkal, az egyedül élők 167 százalékkal nagyobb valószínűséggel halnak meg 30 és 64 éves koruk között, mint házas társaik. A nők esetében az együtt élők 53 százalékkal, az egyedül élők 75 százalékkal nagyobb valószínűséggel halnak meg idő előtt, mint a házasok. A finn vizsgálat szerint a gyermektelenség is súlyos egészségkárosító tényező: a két- vagy többgyermekes férfiak 30 százalékkal, a nők 50 százalékkal kisebb valószínűséggel halnak meg 30 és 64 éves koruk között, mint a gyermektelenek.

Makki Marie-Rose / Hetek

atv.hu